Bár még csak az év elején járunk, idén a legnagyobb filmszenzáció kétségkívül A brutalista. Bár a film Amerikában játszódik, a magyar építészről szóló hőseposzt szinte teljes egészében hazánkban forgatták. A néző számtalan ismerős épületet láthat a vásznon, sokat azonban nem is olyan könnyű azonosítani. Felkutattuk, mely épületek tűnnek fel a filmben, bemutatva, milyen építészettörténeti érdekességek kötődnek hozzájuk, és miért illettek tökéletesen a három Oscar-díjjal jutalmazott A brutalista világába.
Annyira sok szó esik a filmről, hogy már valószínűleg mindenki kívülről fújja, hogy A brutalista egy magával ragadó, fájdalmasan szép dráma, mely a holokauszt után Amerikába érkező magyar házaspár, Tóth László (Adrien Brody) és felesége, Erzsébet (Felicity Jones) amerikai éveit kíséri végig.
Nekem még novemberben volt szerencsém látni a Budapest International Film Festival keretében és én is teljesen a hatása alá kerültem, le is írtam, miért. Mind a személyes családi kötődés, mind a hihetetlen pontossággal kidolgozott építészettörténeti utalások nagy szerepet játszottak abban, hogy ez életem egyik legmeghatóbb filmélménye, de elragadtatásom a magyarországi forgatási helyszíneknek is köszönhető. Ezek közül több egyértelműen felismerhető volt, némelyik egy kis kutatómunkát igényelt, de volt olyan is, melynek beazonosítához lelkes olvasónk segítsége is kellett. A film a 2025-ös Oscar-gálán elnyerte a legjobb férfi főszereplő, a legjobb filmzene és a legjobb operatőr díját, lássuk, hol forgatták!
Szénlapátolás – A csepeli Szabadkikötő
A film egyik jól felismerhető helyszíne – mely az egyik plakáton is szerepel – a csepeli Szabadkikötő, ahol főhősünk elgyötört, verejtékes arccal szenet lapátol.
A Duna partján álló ipari telep igazán jó választás,
mivel a történet helyszínén, Philadelphiában, a Delaware folyó mentén valóban hasonló, szintén a századforduló környékén emelt indusztriális épületek sorakoznak.
A csepeli terület legkarakteresebb eleme, mely a filmben többször jól látható, egy a 20. század elején épült hatalmas csarnoképület. A korszak gyár-, malom- és üzemépítészetének megfelelően masszív, hasáb formájú, vasszerkezetes és nyeregtetős. Mint hasznossági épület, megjelenését alapvetően a funkció és a gazdaságosság határozza meg, de nyerstégla homlokzatán még így is felfedezhetünk minimális historizáló díszítést.
Ehhez hasonló épületek a 19. század második felétől, az ipari fejlődés miatt gombamód szaporodtak Budapesten, hasonlókkal találkozhatunk a Váci út és a Soroksári út mentén, valamint Kőbányán.
A gonosz lakhelye – A tóalmási Andrássy-kastély
A Wahrmann-kastély néven is ismert épület a filmben a legkevésbé sem szimpatikus Van Buren család otthona. Az 1895-ben épült, Nay Rezső és Strausz Ödön által tervezett kastély fényűző kialakításának köszönhetően tökéletes díszlete a gazdag család mindennapjainak, szépsége ellenére hangulata kissé barátságtalan, így érezhetjük azt a kedvesnek tűnő, ám valójában ellenséges légkört, amelyben főhősünk mozog.
Ódon kastély ide vagy oda, a neobarokk épület mindenképpen a historizmus legszebb alkotásai között említhető. Mindent megtalálunk rajta, ami a historizáló kastélyokra jellemző: alaprajza – és ezáltal homlokzata – igazán mozgalmas, az üzemeltetési, a társasági és a privát funkciók három külön szinten különülnek el.
Díszítése mind kívül, mind belül burjánzó, különösen igaz ez a márványoszlopokkal és neobarokk ornamentikával díszített szalonra, valamint a historizáló kastélyokra jellemző, az épülettel egybeépített vasszerkezetes üvegházra. Előbbiben a filmbéli fogadás játszódik, utóbbi helyén pedig a központi szerepet játszó modernista könyvtár jelenik meg.
A kastély leglátványosabb eleme azonban a film készítőit is megihlető, több jelenetben is látható előcsarnok és benne a csavart oszlopokkal alátámasztott, kétkarú falépcső.
Az épület – különösen a lépcső – annyira fotógén, hogy már több filmben is szerepelt,
például a Tizedes meg a többiek című művet, és az 1971-ben készült Csárdáskirálynőt is itt vették fel.
Otthon, édes otthon? – A kőbányai Havas-villa
Ennek az épületnek az azonosításához érkezett az olvasói füles. Mivel a filmben csak belülről mutatják, a feladat nem volt egyszerű. Mint a csepeli csarnoképület kapcsán említettük, Kőbányán is számos gyár épült a 19. században. Ezek egyike Havas József konyakgyára volt, melynek szomszédságában a tulajdonos Hild Károly tervei alapján építette fel klasszicista villáját 1856-ban. A gyárat később Dreher Antal vásárolta meg, aki már sörgyárként üzemeltette. A Dreher-villa néven is ismert épületet 1872-ben Feszl Frigyes tervei alapján átépíttette, ám stílusa ekkor is megmaradt klasszicistának.
Az épület jelenleg siralmas állapotban van, ám épp ez tette alkalmassá a forgatásra.
A történetben ugyanis a Van Buren család kastélya mellett egy rossz állapotú vendégház is áll, amelyben László és felesége, Erzsébet élnek, és itt játszódik a filmtörténelem legkínosabb szexjelenete is.
A viszontlátás öröme – Keleti pályaudvar
A budapesti Keleti pályaudvart valószínűleg egy olvasónknak sem kell bemutatni. Bár a vasút leginkább sínekből, vonalakat üzemben tartó épületekből, hidakból és alagutakból áll, a legtöbbünknek mégsem ezek jutnak róla eszébe, hanem a historizáló stílusú, díszesen kialakított nagyállomások és pályaudvarok, ahol szeretteinket búcsúztatjuk vagy várjuk.
Ezek közé tartozik a Rochlitz Gyula által tervezett Keleti pályaudvar is, mely monumentális méretei mellett a főhomlokzatán elhelyezett műalkotásoknak köszönhetően is lélegzetelállító.
A dekoráció teljesen vasúti tematikájú, a falfülkékben James Watt és George Stephenson szobra áll, az oromzat szoborcsoportja pedig a gőz születését ábrázolja. Így nemcsak kiemelt közlekedési szerepe, hanem építészeti értéke miatt is jelentős. Nem csoda, hogy számos film és videóklip jelenetei itt forogtak, és itt készült A brutalista azon jelenete is, amikor László és Erzsébet több egymástól távolt töltött év után újra találkoznak.
Feszült pillanatok – A rákosszentmihályi víztároló
Bár számos gyönyörű épület megjelenik a filmben,
a legkülönlegesebb egyértelműen a rákosszentmihályi víztároló.
Amikor a filmet néztem, azt hittem, Budapest legnagyobb víztároló medencéjét, az 1974 és 1980 között Gruber József tervei alapján épült gellérthegyi víztárolót látom. A budai komplexumban azonban nem lehet forgatni, mivel az fel van töltve, ráadásul ha bármi baj történik, akkor Budapest szomjan hal, ezért filmforgatásra csak a "kistestvérében", a rákosszentmihályi víztárolóban van lehetőség.
A gellérthegyi medence előtanulmányaként épült víztárolót szintén Gruber József tervezte. A 22 karcsú pillér által tartott tér atmoszférája annyira különleges, hogy meggyőződésem, a forgatókönyvbe csak azért került bele, hogy a László által tervezett hatalmas épületkomplexum alatt víztározó is van, hogy legyen lehetőség felvenni benne egy jelenetet. Méghozzá nem is akármelyiket, de nem akarok spoilerezni. Nagyon hatásos, ahogy a szereplők a térdig érő vízben gázolnak – amely a valóságban csak azért áll a medencében 40-50 centiméter magasságban, hogy a tartalék víztárolóként használt létesítmény ne menjen tönkre.
Áhitatból siralom - Kőbányai pincerendszer
A kőbányai pincerendszer egy különleges föld alatti hálózat, amely az egykori kőbányák helyén alakult ki, és amelybe a már említett Havas-villa udvarából lehet lejutni.
Az elhagyott járatokat a felszíni bortermelők és borkereskedők borospincékként hasznosították, miközben az idetelepült sörfőzdék árpacsíráztatáshoz vették igénybe az állandó hőmérsékletű tereket. A kedvező klímájú pincerendszerben hatalmas mennyiségű jeget, valamint különféle élelmiszereket is tároltak.
A pincerendszer nemcsak tárolási célokat szolgált: egyes részeiben lakók is megfordultak, időnként pedig bűnözők búvóhelyéül szolgált. A II. világháború idején óvóhelyeket és katonai vezetési pontokat alakítottak ki a járatokban, valamint gépeket és fontos irattárakat helyeztek el, hogy megóvják azokat a háborús pusztítástól. A bombázások elől a pincébe menekítették a magyar repülőgépgyártás egy részét is, így a titokzatos tér a háborús logisztika szempontjából is fontos szerepet töltött be.
Jelenleg kihasználatlanul áll, bár mint láthatjuk, forgatási helyszínnek tökéletes.
Itt vették fel ugyanis a carrarai márványbánya belsejében játszódó jeleneteket. A külsőket nem, azokat valóban az utánozhatatlan márványbányában forgatták.
A brutalista egyik legszebb jelenete az, amikor az épülő templomhoz László és Van Buren a márványtömböket válogatják, a legborzasztóbb – amelyet Kőbányán vettek fel – pedig közvetlenül ez után következik, de megígértem, hogy nincs spoiler.
Galléros rabszolga – SE Elméleti Tömb
A Semmelweis Egyetem híres Nagyvárad téri Elméleti Tömbje is megjelenik a filmben, igaz, csak belülről, így nem egyértelmű, hol is járunk.
Hősünk ebben a jelenetben már rajzolóként dolgozik egy New York-i építészirodában, saját nagyszabású projektjétől megfosztva csak egy a sok közül.
Hol máshol vehették volna fel Magyarországon az 1960-as években emelt amerikai felhőkarcoló belső tereit, mint hazánk egykor legmagasabb toronyházában?
A Wagner László által 1963-ban tervezett, ám csak 1978-ban befejezett Nagyvárad téri épület a jól bevált későmodern sémát követi: egy vízszintes hangsúlyú, a kiszolgáló egységeket magába foglaló „lepényépületből” és egy az irodáknak és tantermeknek helyet adó, 88 méter magas toronyból áll. Belső tereire különösen nagy hangsúlyt fektettek, nagyszabású 970 négyzetméteres auláját Hincz Gyula hatalmas ólomüveg ablaka díszíti.
Spirituális tér – Az Óbudai Gázgyár
A filmben a László által tervezett templom kupolája is megjelenik, méghozzá belülről. Bevallom, a csak pár másodpercig látható épületrész alapján annyira templomra asszociáltam, hogy először észre sem vettem, hogy az Óbudai Gázgyár egyik tornyát látom a filmben. Magyarország egyik leglátványosabb ipari műemlékegyüttese 1913 és 1984 között üzemelt, Wiess Albert, Bernauer Izidor és Schön Győző tervei szerint épült. A gyár a maga idejében a legkorszerűbb technológiát alkalmazta, amely napi 250 ezer köbméter gáz termelését tette lehetővé, a kor szokásainak megfelelően azonban ipari épületei is jellegzetes historizáló stílusban épültek, így kifejezetten szépek. Az egykori gyárépületek felújítására 2012-ben került sor, a terület ma a Graphisoft Park része.
Velencei életérzés – Hősök temploma
Szerencsére a filmben nem csak László szenvedéseit láthatjuk – spoiler –, a Velencei Építészeti Biennálén is játszódik egy megható jelenet. Velence városképét alapvetően az úgynevezett velencei gótika, a stílus bizánci és keleties hatásokat mutató válfaja határozza meg.
A velencei hangulat elérése érdekében az alkotók választhatták volna Schmahl Henrik bármelyik épületét, akár a Párizsi-udvart vagy az Urániát is, de a Vágó László tervezte, 1931-ben az első világháborúban elesett 10000 magyar zsidó katona emlékére épült Hősök temploma valóban sokkal jobb döntés. Szürke kőhomlokzatának, pártázatának és egyszerű nyílásainak köszönhetően sokkal jobban visszaadja Velence keleties hangulatát, mint a bizantinizáló gótika bűvöletében született Schmahl épületek. Tömbszerű kialakításának és egyszerűségének köszönhetően ráadásul még az olaszok klasszicizáló modernizmusát is megidézi, amely szintén fontos összetevője Velence hangulatának.
Mint azt a kritikámban is említettem, a film elején számomra kissé zavaró volt, hogy a sok magyar helyszín miatt nem mindig tudtam, Amerikában vagy hazánkban játszódik az adott jelenet, de menet közben hozzászoktam és a végefelé már kifejezetten tetszett, hogy egy magyar építész életéről szóló filmhez Magyarország adja a hátteret. Továbbra is mindenkinek ajánlom ezt a három és fél órás, de egy percig sem unalmas mesterművet, melyért már az Oscar-gálán is szoríthatunk!
Nyitókép: Adrien Brody A brutalista című filmben. Forrás: BIFF
