Építészek, művészettörténészek és kulturális szakemberek idézték fel Kós Károly építészeti zsenialitását, írói tevékenységét, valamint életművének máig tartó hatását az MMA által szervezett pénteki konferencián a Pesti Vigadóban. Az előadók változatos nézőpontokkal támasztották alá, hogy Kós hagyatéka nemcsak a 20. századi magyar kultúrában, hanem a kortárs építészetben is meghatározó.

Idén a Kós Károly születésnapján, december 16-án tartott Magyar Építészet Napjával összhangban az MMA konferenciát rendezett Összeszedni a széjjelhordott köveket címmel az építészóriás tiszteletére a Pesti Vigadóban. A december 13-i eseményen nemcsak Kós építészeti munkájáról, hanem írói és közéleti tevékenységéről, sőt, műveinek utóéletéről is szó volt.

Hatalmas büszkeséggel tölti el, hogy az építész leszármazottjának, Kós Andrásnak köszönhetően immár a Magyar Építészeti Múzeum őrzi a Kós-hagyaték legnagyobb részét, mely ezáltal méltó helyen van és kutatható, elősegítve az életmű még részletesebb megismerését – mondta nyitóbeszédében Almássy Kornél, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemléki Dokumentációs Központ igazgatója.
A konferencián köszöntőt mondott Lánszki Regő építészeti államtitkár és országos főépítész is, aki nemcsak Kós tervezői pályáját, hanem egész életét, erkölcsi magatartását nevezte példaértékűnek. Szerinte nem az a kérdés, hogy Kós Károly építészi, írói és politikai pályája mennyire volt meghatározó a 20. századi magyar kultúra számára, hanem az, hogy hogyan tudta a művész megállítani az időt, hogyan tudott egy emberélet alatt ilyen hatalmas és szerteágazó életművet létrehozni.
Az MMA elnöke, Turi Attila beszédében kifejtette, hogy
a szakma még mindig tartozik Kós Károlynak, hiszen a nevét nem említjük egy lapon Bartók Béláéval vagy Móricz Zsigmondéval,
pedig ő is ugyanennek a generációnak a legnagyobbjai közé tartozik. Az MMA által szervezett konferencia éppen azt tűzte ki célul, hogy a mester elfoglalhassa méltó helyét a magyar kultúrtörténetben.

A konferencia előadói sok különböző területről érkeztek, és mindannyian más irányból közelítették meg az életművet.
Kós Károly török szemmel
Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója, Kenyeres István Kós Károly tervei Budapest Főváros Levéltárában című előadásában a levéltár gyűjteményében őrzött Kós-tervekből készült népszerű kiállításokról, az Anthony Gallal közösen rendezett tárlatról, valamint a Kós törökországi rajzaiból az isztambuli Magyar Kulturális Központban tartott kiállításról beszélt.
Utóbbi óriási sikert aratott a török közönség körében, mivel Kós Károly 1918-ban született műve, a Sztambul volt az első urbanisztikai tanulmány a városról, így saját kutatástörténetükben is előkelő helyet foglal el.

Az építészóriás muzeológus szemmel
A MÉM MDK munkatársa, Magyaróvári Fanni Izabella A tárgyak ereje – Kós Károly hagyatéka a MÉM MDK gyűjteményeiben címmel a múzeum Kós-hagyatékában őrzött, muzeológus szemmel legkülönlegesebb darabokat, például a Györgyi Dénessel közösen tervezett városmajori iskoláról 1910 körül készült autochrom színes fotókat, IV. Károly koronázásának díszleteit, és az építész kevésbé ismert modernista terveit, például a kolozsvári Műcsarnokhoz készült rajzait mutatta be.
Kolléganője, Medgyesy-Töreky Flóra egy igazi művészettörténeti prezentációban, A Városmajor utcai iskola párhuzamai című előadásában az épület skandináv és brit előképeit, Akseli Gallen-Kallela és M. H. Baillie Scott műveit, valamint a magyar kortársak, a Fiatalok hasonló alkotásit ismertette, melyeken mind kimutatható Kós hatása.

Az állatkertből és a gyerekkorból rátekintve
Az előadók között volt a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője, Hanga Zoltán is, aki igazán szokatlan aspektusból vizsgálta Kós alkotásait.
Előadásában elmondta, hogy az építész és az általa vezetett Fiatalok munkássága a mai napig meghatározza az Állatkert hangulatát és életét, a műemlék épületek korszerű, az állatok életmódjának megfelelő átalakítása és rekonstrukciója pedig számos izgalmas, de szerencsére megoldható kihívást jelentett.
Simon Magdolna Kolozsvártól Sztánáig című előadásában Kós fiatalkoráról, családjáról és a mestert ért korai hatásokról mesélt, melyeknek egyik legizgalmasabb eleme Kós Walter Crane angol festőművésszel és gyermekkönyv illusztrátorral való kapcsolata, mely mindkét művész életében és alkotásaiban meghatározónak bizonyult.

Minden a helyére kerül
Izgalmas volt a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály előadása is, melyből az épület 2023-ban befejeződött felújításáról tudhattunk meg részleteket.
Az 1912-ben emelt múzeum ugyan a kezdetektől fogva nagyon látványos épület volt, a megnyitásra nem készült el teljesen, a Kós jellegzetes stílusában tervezett lámpák, korlátok, a kapuzat és a címer ugyanis nem kerültek fel a homlokzatra egészen a legutóbbi felújításig.
Az építész eredeti tervei alapján, helyi kézműves mesterek segítségével azonban ezeket most legyártották, így ma már úgy néz ki a múzeum, ahogy Kós Károly megálmodta.

Kós és a modernizmus
Észszerűség – Kós Károly és a két világháború közötti kritika a modern építészet vernakuláris gyökereiről című előadásában Zuh Deodáth az építész modernizmus kapcsán született írásait ismertette.
Mint megjegyezte, Kós 1930-as években született építészetkritikai megjegyzései sokban összecsengenek a modernizmus alapelveivel, írásaiban a reprezentativitás helyett a funkciót, a lakhatási problémákat és a takarékosságot helyezi előtérbe, a modern építészet internacionális törekvései helyett azonban főszerephez jut a hely szelleme is, ami viszont már a kritikai regionalizmust vetíti elő. Ezzel Kós Károly körülbelül 40 évvel megelőzte korát, ami ismét az életmű jelentőségét bizonyítja.

Kós–Makovecz metszéspontok
Dénes Eszter Párhuzamok és metszéspontok – Kós Károly és Makovecz Imre című előadásában a két építész tervezői hozzáállásának, mentalitásának hasonlóságáról beszélt.
Mint elmondta,
Kós és Makovecz esetében nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett stílusról vagy formai klisékről, mert mindkettőjüknél a néplélek, az építészettörténet és a természet mély ismerete alakította ki a jellegzetes építészeti nyelvezetet.
Ezt követően Erhardt Gábor a gondolatmenet folytatásaként elmondta, hogy bár a nemzeti stílustörekvések ágai – például a neogótika, a neobarokk vagy a keleties szecesszió – egészen különböző eredményeket hoztak, a leginkább nemzetinek, a magyar ember által leginkább érthetőnek mégis a népi építészetet nem utánzó, hanem tovább gondoló irányzatok, például Kós és Makovecz munkái bizonyultak.
Nemzeti, népi vagy regionális? című előadásában az irányzat két további képviselője, a Kós, Makovecz és a brit Arts and Crafts műveiből ihletet merítő Heil Tibor, és a Balaton-felvidék hagyományos építészetéből táplálkozó Szűcs Endre alkotásait is bemutatta.

Az örökség
Végül a BIVAK Studio tervezői, Máté Tamás és Vass-Eysen Áron Kós és a jövő – Mit adhat Kós Károly öröksége a ma építészeinek? című előadásukban az új Magyar Építészeti Központ tervezésében rejlő technikai kihíváskról meséltek.
Mint elmondták, Kós Károly munkamódszeréből a kézművesség, az anyagok mély ismerete és a kézi rajzolás az, ami a legnagyobb segítségükre van a nagyszabású épületegyüttes tervezése során.