Budapest évszázados építészeti arculata sokkal gazdagabb volt, mint ahogy ma ismerjük. A város egykor díszes kupolái, tornyai és tetődíszei közül számos eltűnt az idő sodrásában – hol háborús pusztítás, hol gazdasági döntések vagy éppen ideológiai megfontolások miatt. Fecske Gábor László könyve, a Budapest elveszett kincsei – Eltűnt díszes tetők nyomában egyedi nézőpontból mutatja be ezeket a hajdanvolt építészeti csodákat, gazdag képanyaggal és részletes elemzésekkel keltve életre a főváros egykori sziluettjét.
Fecske Gábor László könyve, a Budapest elveszett kincsei – Eltűnt díszes tetők nyomában hiánypótló munka, amely a főváros arculatának drasztikus változásait tárja elénk. Az elmúlt évszázad során számos díszes kupola, torony és tetődísz tűnt el Budapestről, sokszor ideológiai vagy gazdasági okokból.
A szerző részletes történeti és építészeti elemzésekkel mutatja be, hogyan formálták át a háborúk, a politikai rendszerek és az építészeti trendek a város sziluettjét, valamint az elveszett formák mélyebb szimbolikus jelentését is elmagyarázza.
A kötet erőssége a gazdag képanyag, amely archív fotók és a mai állapot bemutatásával kelti életre a hajdani Budapestet és érzékelteti a változást. Fecske Gábor László egyaránt szól az építészettörténet iránt érdeklődő laikusokhoz és a szakmabeliekhez, akik a könyv révén új megvilágításba helyezhetik a főváros egykori pompáját és annak eltűnését.
A szerző azonban nemcsak az elveszett értékeket siratja, hanem a rekonstrukciós lehetőségeket is számba veszi, így a könyv reményt is sugall: bizonyos elemek akár újra a városkép részévé válhatnak.
Most pedig lássunk néhány különleges példát a kötetből! A három bemutatott épületet a budapestiek valószínűleg jól ismerik, ám azt nem feltétlenül tudják, hogy egykor díszes tetőzettel is dicsekedhettek.
Pártázatos őrület
Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett székházának egykori tornya Budapest egyik legkarakteresebb építészeti eleme volt. A 73 méter magas torony, amely a korszakban egyedülálló építéstechnológiai megoldásokat alkalmazott, a főváros egyik legmagasabb középületeként emelkedett a város fölé. Az órákkal díszített, apostoli kereszttel megkoronázott pártázat, valamint az épület sarkaiban elhelyezett, nyolc méter magas monumentális szobrok a társadalombiztosítás gondoskodó jellegét szimbolizálták.
Bár az épület viszonylag jól átvészelte Budapest ostromát, az alapozásánál használt bauxitbeton szerkezeti problémái végül a torony lebontásához vezettek.
Az 1960-as években hozott döntés szerint a torony lebontása elkerülhetetlen volt, noha szakértők – köztük Csonka Pál – alternatív megoldásokat is javasoltak a szerkezet megerősítésére. A bauxitbeton kémiai reakciói miatt az épület állékonysága megkérdőjeleződött, és
a biztonsági kockázatok miatt végül a visszabontás mellett döntöttek.
A torony eltűnésével az OTI-székház elveszítette eredeti sziluettjét, és bár ma is impozáns, egykori monumentalitását már nem tükrözi teljes egészében. Az újabb kutatások azonban azt igazolták, hogy a bauxitbeton romlása lassabb folyamat, mint korábban gondolták, így utólag felvetődik a kérdés, hogy a torony valóban menthetetlen volt-e.
Patrona Hungariae
A Török-bankház a századfordulós Budapest egyik legizgalmasabb pénzintézeti székháza volt, amely nemcsak elegáns szecessziós homlokzatával, hanem tetődíszeivel is kitűnt a városképből.
Az épület tetején egy hatalmas földgömböt tartó Atlasz és két további bibliai ihletésű bronzszobor állt, amelyek az osztálysorsjátékot szervező bankház tekintélyét és stabilitását szimbolizálták. Az impozáns tetődísz belülről megvilágított gömbje éjszaka is figyelemfelkeltő volt a pesti belvárosban, azonban az 1930-as évekre állékonysági problémák vetődtek fel, így a szoborcsoportot 1939-ben eltávolították.
Bár a bronzszobrok eltűntek, a tetődísz tartószerkezete mind a mai napig fennmaradt, technikailag tehát adott a lehetőség az eredeti állapot visszaállítására.
A Török-bankház különlegessége nemcsak az egykor rajta magasodó szoborcsoportban rejlett, hanem a homlokzatán található hatalmas mozaikban is. Róth Miksa üvegmozaikja, amely Szűz Máriát és a magyar történelem nagy alakjait ábrázolja, ma is megmaradt, így az épület továbbra is a Szervita tér egyik meghatározó dísze. A földgömböt tartó Atlasz visszaépítésével a bankház visszanyerhetné egykori ikonikus megjelenését, bár az épület azon kevés példák közé tartozik, melyek arányaiknak köszönhetően az eredeti tetődísz nélkül is teljes látványt nyújtanak.
A jog tekintélye
Az ELTE jogi kar Egyetem téri épületének hajdani kupolája egykor a pesti belváros egyik meghatározó építészeti eleme volt. A hatalmas kupola nemcsak az egyetem méltóságát hirdette, hanem a főváros sziluettjének is fontos része volt. Az építészeti koncepció a barokk formavilághoz nyúlt vissza, hogy az egyetem szervesen illeszkedjen a mellette álló egyetemi templomhoz.
52 méteres magasságával a kupola a Parlament és a Bazilika után Budapest harmadik legnagyobb kupolája volt, azonban a második világháború során megsemmisült.
A háború utáni helyreállítási döntések során a kupola újjáépítése nem volt cél, mivel a korabeli politikai és esztétikai megfontolások szerint túlzottan reprezentatívnak és idejétmúltnak ítélték, illetve a döntésben valószínűleg anyagi szempontok is közrejátszottak.
A kupola nélküli épület azonban elvesztette egykori karakterét, és csaknem nyolc évtizedig csonkán állt. 2020-ban ugyanakkor döntés született a rekonstrukciójáról, így hamarosan visszanyerheti eredeti formáját, a tudás fényét szimbolizáló fáklyával és allegorikus szobordíszeivel együtt.
A kupola újbóli felépítésével nemcsak az egyetem épülete, hanem a pesti belváros látképe is gazdagodik majd.
Fájdalmas és igaz
Fecske Gábor László könyve fájdalmas, mégis izgalmas utazás Budapest elveszett építészeti kincsei között. A kötet nemcsak dokumentálja az eltűnt díszes tetőzeteket és tornyokat, hanem elgondolkodtat arról is, hogy milyen döntések vezettek ezek pusztulásához. Ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a múlt rekonstruálható: az építészeti hagyományok újjáélesztése napjainkban már nem csupán nosztalgia, hanem egy nagyon is valós gyakorlat. A könyv minden Budapest-szerető olvasónak ajánlott, akiket érdekel a főváros történelme és az elveszett művek helyreállítása.
Borító: Király-bazár, Ferenciek tere. Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
