Duplán is centenáriumot ünnepel hamarosan a legrégebbi szombathelyi cukrászda. 100 éves a Mészáros dinasztia, és ugyanennyi a működésük helyszínéül szolgáló, nevükkel régen összeforrt, ikonikus villaépület, bár történetük nem 1926-ban, hanem csak később fonódott össze. Egy emblematikus építész művének emblematikus sorsa, amelyről a családi cukrászat mai vezetőjét és az épületet ismerő levéltár-igazgatót kérdeztük.
A sokadik generáció tagjai nyomják le naponta a kissé nyikorgó kilincset, pillantanak rá a bejáratnál a szinte muzeális dagasztó és fondant-készítő gépre, majd kanalazzák a vidék legjobb gesztenyepüréjét az ódon hangulatú Thonet-székeken megpihenve, és lesik fél szemmel az üvegen át, hogyan készülnek a műhelyben a csinos bejglik vagy épp a színes macaronok. A családi vállalkozást ma az a Mészáros Gábor vezeti, aki maga is cukrász, sőt a Magyar Cukrász Ipartestület elnökségi tagja, és aki olyan tisztelettel és szenvedéllyel mesél a nagyapai örökségről, ahogy csak az elhivatott mesterek még elhivatottabb unokái tudnak.
Háború, költözés, államosítás
A polgári hangulatú üzlet ma éppúgy a hagyományokra, a családi örökségre és a minőségre épít, ahogy a kezdetek kezdetén. A süteményeiket és fagylaltjaikat évtizedek óta ugyanazzal a klasszikus technológiával készítik. A vállalkozást idősebb Mészáros József alapította 1926-ban, miután korábban a budapesti Hírös, később Lukács cukrászdában szerzett tapasztalatot. Tulajdonképpen
csak 1925-ben került Szombathelyre, de valami olyat indított útjára a városban, ami máig hat, sőt.
Először átvett egy Babits Mihály utcai cukrászdát, ebből fejlődött ki később a Mészáros cukrászda. A családi vállalkozás háborúkon, költözéseken és államosításon is keresztülment. A cukrászda vezetését generációról generációra adták tovább: először József fiai, később unokái vették át az irányítást, és ma már Mészáros Gábor vezeti egyedül a műhelyt, amelynek kínálatát a hagyományos értékek mellett modern termékekkel is bővítette. A család 2015-ben Graz történelmi belvárosában is sikeres cukrászdát nyitott.
A jubileum kapcsán beszélgetünk: 100 éves lett a Mészáros cukrászdinasztia, és 100 éves az az épület is, amelyben ma működtök. Hogyan ünneplitek ezt, és mi történt pontosan 100 évvel ezelőtt?
A családi cukrászdát a nagyszüleim indították el, pontosabban a nagypapám. Ő Veszprém megyéből származott, egy kis faluból, és úgy ment Budapestre cukrásztanulónak, majd egy szakmai tanfolyam kapcsán került teljesen véletlenül Szombathelyre. Itt ragadt, mert átvette azt a cukrászdát, amely akkor már pár éve működött, de a családi legendárium szerint az akkori tulajdonos szinte eltűnt, nem nagyon foglalkozott vele. Hát így került a nagypapám Szombathelyre, és itt ismerkedett meg nagymamámmal, Berger Júliával, aki vendéglős családból jött. Így lett ebből a találkozásból a Mészáros cukrászda.
Hol volt ez az első cukrászda, amit átvett?
A Babits Mihály utcában, a Mátyás király utcához közel. Az indulásról vannak fényképeink is, például ez a régi fotó a falon ott készült.
És az indulás éve 1926?
Igen. Találtunk egy rendelőkönyvet, amelyben 1926 szerepel, tehát maga az üzlet biztosan működött már akkor. Mi ezt az évet tekintjük a cukrászda „születésének”. A nagypapám már egy működő helyet vett át, de 1926 óta számítjuk a családi cukrászdát.
Mikor kerültetek át a jelenlegi helyre?
Az államosítások után, a ’40-es évek második felében került ide a cukrászat. Fontos megemlíteni, hogy maga az épület ennél sokkal régebbi, a tervezője Brenner János volt, és ha körülnézünk, látszik, hogy eredetileg is szalonnak építették ezt a belső teret. Amikor ide került a család, már régi, patinás villának számított.
Régi és új egy helyen
Mit lehet tudni erről a villáról?
Ez egy klasszikus, masszív, régi téglafalas épület, öntöttüveg ablakokkal, jellegzetes szalonelrendezéssel. Az újonnan megnyitott utcák beépítésekor egyike lehetett az első épületeknek, a régi fotókon látható, hogy körülötte még üres volt a terület.
Brenner-építésű villa, nagyon jó arányokkal, jó elosztással.
A család mikor és hogyan költözött be?
Először az alsó szintet vették meg, ott két lakás is volt. Abban az időben már fel volt szabdalva a villa, és négy család lakott a házban: két lakás lent, kettő fent. A nagyszülők előbb az alsó szintre költöztek, később megvették a felsőt is, és átalakították, így lett lassan újra egy egész. 1974-re készült el az emeleti lakás, én már itt születtem 1975-ben. Akkoriban még lent volt a műhely is. Nagyapám és édesapám ekkortájt két-három cukrász kollégával dolgozott.
Milyen volt a kezdetekkor a szombathelyi cukrász- és kávéházi közeg, mit meséltek a nagyszülők?
Nagyon élénk volt, szinte virágzott a kávéházi élet. A kávéházak igazi társasági terek voltak, ezekben zajlott a közélet: ott volt például a Hungária kávézó, később a Claudia cukrászda, mind élő közösségi helyszín. A cukrászatok kézműves módon dolgoztak, egész hasonlóan ahhoz, amit ma mi is képviselünk, látom a régi cukrászati könyvekben. A szocializmus évtizedei alatt más volt, akkor bizonyos alapanyagokhoz, vajhoz nehezebb volt hozzájutni.
Ma újra visszatértek a természetes anyagok, a régi technikák, és sok mindenben ugyanúgy dolgozunk, mint a nagyszüleim:
magunk készítjük a lekvárokat, a fondant-t, a kandírozott gyümölcsöket, és magőrleményekkel, mandula- és dióliszttel, pektinnel, agar-agarral dolgozunk. Hatéves voltam, amikor nagypapám meghalt, de rengeteg emlékem van, és hasonlítok is rá. Mindenki azt mondta: „tiszta nagyapja”, és egyébként miatta lettem én is cukrász.
A belső térben mi az, ami eredeti, és miért tartottátok fontosnak így megőrizni?
A lambéria például eredeti, vigyázunk is rá, mert ritkaság, akárcsak a bejárati ajtó vagy a lépcső. Ezek mind a villa saját elemei, és igyekszünk megóvni. Amikor felújítunk, próbáljuk az újat és az eredetit összehangolni: modern lámpák, de a régi Thonet-székek, vagy indusztriális jellegű ablak, amelyen keresztül belátni a műhelybe. Fontos számunkra, hogy ne legyen titok: a vendég lássa, hogyan készül a sütemény. A sütőműhely, a fagylaltműhely és a nagy műhely is nyitható üvegezés mögött van.
A képek és a nagy szekrény a sarokban régóta megszokott berendezési tárgyai a cukrászdának.
A falon lévő fotók nagyított családi képek, ezekre nagyon büszkék vagyunk, kevés cukrászdinasztia mondhatja el magáról, hogy száz éve, megszakítás nélkül működik, és mindig családi kézben maradt. Budapestnek persze vannak nagy múltú cukrászdái, de Szombathelyen nagyon kevés ilyen hely van. A szekrény az otthonosság miatt fontos, a vitrinben korábban például menyasszonyitorta-makett volt, most díjak, emlékek, apró tárgyak.
Szombathelyi villa, francia hatás
Az épület élvez valamilyen védettséget?
Nem, sem országos, sem helyi védettség nincs rajta. Vállalkozásként ez nekünk könnyebbség, egy védett épületnél minden átalakítás sokkal kötöttebb lenne. Mi azonban
így is megőrizzük, amit tudunk:
a homlokzat eredeti elemei, az öntöttüveg ablakok, amelyeken átnézve látszik, ahogy megtörik a fény, és a régi nyílászárók mindenhol maradtak. Hőszigetelés például azért nincs, mert elvenné az épület báját és karakterét
.
A kert sokat változott az elmúlt években. Milyen volt eredetileg, és mi volt azután a koncepció?
A kert eredetileg kisebb volt: a hátsó rész a lakáshoz tartozott. Mi sosem használtuk igazán, így pár éve úgy döntöttem, teljesen átalakítom. Franciaországban sokat járok tanfolyamokra, ez nem véletlen, a régi magyar cukrászaton érezhető a francia hatás, és nagyon szeretem a párizsi kerteket, a Tuileriák kertjét, a Luxembourg parkot. Onnan jött az ötlet: kis szigetszerű növénysávok, padok és öntöttvas zöld mobil székek, amelyeket a vendég úgy rakosgat árnyékba, napra, másodmagával, nagyobb társaságban ide és oda, ahogy akar.
Olyan kertet akartam, ahol a vendég egyszerűen megpihen.
A salakos burkolat hangja is része ennek, ez a kis ropogás a léptek alatt nagyon sokat ad a hangulathoz. Van egy kis játszótér, és a cukrászat valahol épp erről szól, a vendég szeretne leülni, időt tölteni, kiélvezni a kertvárosi közeget.
A cukrászda hogyan illeszkedik az utcaképbe és a környék épületei közé?
Szeretem ezt az utcát, mert sok régi villa megmaradt, és az építészeti kép viszonylag egységes. A Rákóczi utca egyébként valamiért külön beépítési besorolást kapott, ami miatt például nálunk 60 százalék zöldterület kötelező. Ez magas arány, de nekünk szerencsére belefér, és még jót is tesz az összképnek.
A kertvárosi hangulat, a nyugodt környezet és egy régi villa építészete nagyon jól működik együtt.
Próbáljuk megőrizni azt, amit ez a ház és ez a cukrászda képvisel. Minden felújításnál az volt a cél, hogy a modern működésnek megfeleljünk, de a patina, a családi múlt és az épület lelke is megmaradjon. A lépcső, a lambéria, a nagy üvegek, a homlokzat mind arról szólnak, hogy ez egy régi, szerethető villa, amely száz éve otthona egy cukrászdának.
Elegáns villanegyed születőben
A tervező Brenner (VI.) János pályaképébe dr. Melega Miklós levéltár-igazgató adott betekintést. Tőle tudjuk, hogy
a Mészáros cukrászdának otthont adó villa tervezője a tekintélyes szombathelyi Brenner család sarja, amelyben több generáción át öröklődött az építész szakma.
Édesapja, Brenner Tóbiás (1850–1919) polgármester, a város díszpolgára volt. A családi tradíciót követő fiatalember, Brenner VI. János diplomája megszerzése után 1921-ben kezdett építési vállalkozóként tevékenykedni Szombathelyen.
A városban hatalmas földterületeket birtokló Brenner család a 20. század elején a település déli részén fekvő ingatlanain építési telkeket alakított ki, amelyen egy új, elegáns polgári villanegyed körvonalai kezdtek kibontakozni. A Rákóczi utca külső szakaszát, és a merőlegesen megnyitott keresztutcákat magában foglaló térséget a korszakban csak Brenner-telekként emlegették.
A fiatal építész az 1920-as és 1930-as években tervezőként részt vett a villasor számos épületének megtervezésében, ezáltal a városrész arculatának formálásában.
Brenner (VI.) János 1921–1928 között Szende László építészmérnökkel közösen, azután önállóan működtette tervezőirodáját, egészen az 1950. évi kényszerű megszüntetéséig. Ezután a Vas Megyei Beruházási Vállalat főmérnöke, majd a Győri Tervező Iroda részlegének vezetője, végül a Vasmegyei Gyógyszertári Vállalat mérnöke volt. Brenner (VI.) János pályafutása során elsősorban Vas és Zala megyében tevékenykedett, de Nyergesújfalun és Szigetváron is készültek középületek a tervei alapján. Szende Lászlóval közös munkái közül kiemelkedik az 1945-ben lebombázott szombathelyi Szövő utcai elemi iskola, valamint a zalalövői római katolikus templom. Önálló szombathelyi alkotásai közül ma helyi védelem alatt áll a szalézi rend 1928-ban épült Tanoncotthona (Táncsics Mihály utca 44.) és a díjnyertes pályaműve alapján 1929–1930-ban épült Faludi Ferenc reáliskola, ami napjainkban az ELTE Savaria Egyetemi Központ törzsépülete (Károlyi Gáspár tér 4.), valamint a Széchenyi István utca 4-6. szám alatti Martineum bérház és nyomda (1935). Brenner (VI.) János irányította a Szent Kvirin-templom (Szalézi tér) kivitelezési és bővítési munkálatait is, miután annak tervezője, Foerk Ernő 1934-ben elhunyt.
A Mészáros cukrászda épülete, avagy a Rákóczi u. 70. számú ház építéstörténetéről
A Rákóczi utca 70. (korabeli számozással 58.) szám alatti ház tervezője Brenner (VI.) János és Szende László voltak. Az épület tulajdonosa maga Brenner (VI.) János volt,
ezt a házat 1925-ben saját családja számára tervezte meg,
egy korábban ott álló lakóház átalakításával, jelentős kibővítésével – tudtuk meg dr. Melega Miklóstól.
Az 1926 februárjára elkészült, szabadon álló, előkertes villa magastetővel, részben manzárdos megoldással épült. A ház egészére jellemző, hogy mozgalmas, tagolt a tömege, fantáziadús a külső megjelenése. A nagyméretű igényes épület egyemeletes magasságával is kiemelkedett a korszakban a környéken található, többnyire földszintes épületek közül.
A tágas, reprezentatív belső tereket, a társasági élet számára is alkalmas hatalmas nappalit és ebédlőt, vendég- és cselédszobát, teraszt és zárt verandát magában foglaló házban a családi élet igényeinek megfelelően természetesen konyha, mosókonyha, kamra, gyermekszoba, háló- és fürdőszoba is a lakók rendelkezésére állt.
