A Gellért-hegy tetején álló Citadella egykor a város zenei életének is különleges helyszíne volt: falai között dalok születtek, koncertek zajlottak, és legendák indultak útjukra.
A Citadella és a Gellért-hegy neve hallatán elsőre a panoráma, a turisták és esetleg néhány történelmi érdekesség jut eszünkbe annak ellenére, hogy az elmúlt években inkább csak a munkagépek mászhatták meg a jól ismert magaslatot és sosem volt igazán a városlakóké a hely. Jó hír viszont, hogy akár múltidézésről, akár új élmények begyűjtéséről legyen szó, március 28-án egy friss koncepcióval megnyitják a zárt erődöt a látogatók előtt.
Ha pedig már a nosztalgiánál járunk, korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a Citadella milyen fontos szerepet játszott a magyar filmtörténetben. Számos híres jelenet forgott itt, ahol a város fölé emelkedő tér egyszerre szolgált díszletként és dramaturgiai fordulatok helyszíneként. Azt már az olvasóra bízzuk, hogy Ötvös Csöpi pofonjai a Citadella belső tereiben pontosan melyik kategóriához tartoznak.
A filmes képkockákon látható téglafalakat nem is olyan nehéz felismerni. A vakolatlan felületeknek köszönhetően jól kivehetőek a gondosan egymásra pakolt téglák. A jellegzetes hosszanti dongaboltozat, a tágas terem ugyanakkor a filmkészítőkön túl más szíveket is megdobogtatott. A 20. század második felében szórakozóhely működött a helyszínen, ahol koncertek, különböző estek, kulturális események zajlottak.
A város fölé emelt erődben gyakran zene szólt, és a budapesti éjszaka egy különleges, kissé elszigetelt, mégis vibráló színtere alakult ki. A vastag falakkal határolt, boltíves helyiségek sajátos akusztikát biztosítottak. A Citadella egykori katonai funkciójából fakadó zártsága pedig egyes visszaemlékezések szerint egészen egyedivé, intimmé tették ezeket a koncerteket, miközben a nagyobb terek alkalmasak voltak közönség fogadására.
Itt lépett fel először közönség előtt Cseh Tamás is, méghozzá az akkoriban igen népszerű Kex együttes szünetében. Ez a mostanra már kultúrtörténeti momentumnak beillő esemény jól mutatja a Citadella szerepét a korszak zenei kísérletezésében. Cseh Tamás később legendává vált, dalai a személyes és történelmi emlékezet különleges metszéspontjait jelentik generációk számára. A Citadellában tartott első fellépése azonban még egy átmeneti, kereső időszakhoz kötődik, amikor a város egyik rejtett helyszínén megszületik valami új.
„...egy adott pillanatban mégis ott vagyok a Citadellán, a Kex-bulin, Baksa fölszólít, bemutat, a barátom fog énekelni, én ilyen lámpalázas még életemben nem voltam, izzadás, remegés, halálfélelem...”
Cseh Tamás. Bérczes László beszélgető könyve. 2007. 141.
A Kex együttes a korszak, a magyarországi beatzene egyik legkülönlegesebb formációja volt. Hangzásuk, performatív koncertjeik és frontemberük, Baksa-Soós János révén a magyar underground meghatározó alakjaivá váltak és rövid, néhány éves pályafutásuk ellenére is beírták magukat a hazai alternatív zene történetének legfontosabb fejezeteibe. A Citadella tereiben tartott fellépéseik egyszerre voltak zenei és egyfajta színházi események, ahol a közönség résztvevő is lett.
A hely atmoszférája állítólag különösen inspiráló volt ezekhez a bulikhoz. A város fényei felett, a vastag falak között megszólaló dalok sajátos, szinte misztikus jelentést kaptak. A Citadella így hangulati közegként is hozzájárulhatott a korszak zenei világához.
„Baksa Soós János, aki akkor már a Kex énekese volt, ő mondta egyszer, hogy ezek kurva jók ba'meg, gyere, énekeld el a Citadellában. Én, a tanár, aki magam is jártam a Kexre, s aki bámultam fel a színpadra, s csodáltam, hogy kezükbe merik venni a gitárt, ami bömböl, és fény, és hangerő, és lent a tömeg. El sem tudtam képzelni, hogy én is ott álljak közöttük a színpadon.”
Fodor Sándor: Cseh Tamás. 1990. 25.
Azonban nemcsak a hazai előadók fedezték fel ezt a különleges környezetet. A Gellért-hegy környéke a későbbiekben is vonzotta a zenészeket, művészeket, alkotókat. Egy beszámoló szerint például a Metallica tagjai első magyarországi koncertjük előtt a hegyen kirándultak, és a látogatást fotókon is megörökítették.
A Citadella és a Gellért-hegy egyértelműen jóval több, mint egyszerű turisztikai látványosság és ahogy az épület megújul, érdemes lehet erre is emlékezni: azokra az időkre, amikor a magaslat színpad is volt. És ahogy a Metallicás visszaemlékezés szerzője is kérdezte: kedves olvasók, ott volt valaki a Gellért-hegyen 1988 szeptemberében a Metallica látogatásánál? Vagy a 70-es évek Kex-bulijain, esetleg Cseh Tamás első színpadra állásán?
