Budapest egyik legismertebb kirándulóhelye hónapok óta zárva van, és egyelőre azt sem lehet tudni, mikor fogadhat ismét látogatókat.
Ahogyan arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, az Erzsébet-kilátó 2026 februárja óta nem látogatható: a lezárás közvetlen oka vakolatomlás volt, az ezt követő vizsgálatok azonban súlyos, évtizedek óta fennálló szerkezeti problémákat tártak fel. Most annak jártunk utána, milyen folyamat vezetett idáig, pontosan mi a baj a több mint százéves épülettel, és mi szükséges ahhoz, hogy egyszer újra megnyithassák.
A vakolatomlás csak tünet volt
Az Erzsébet-kilátót 2026 februárjában zárták le, miután vakolatdarabok váltak le az épületről. Az ezt követő részletes műszaki vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a probléma jóval mélyebb.
A szakemberek drónos, emelőkosaras, és egyéb statikai vizsgálatokat végeztek. Ezek során súlyos nedvesedési és szerkezeti károkat találtak, elsősorban a kilátó felső két szintjén.
Pontosan mi a statikai probléma?
A károsodás egyik legfontosabb oka a hosszú időn át fennálló vízbejutás.
A csapadék a kőburkolaton és a szerkezeti rétegeken keresztül a falazatba jutott. A nedvesség és az ismétlődő fagyási-olvadási ciklusok miatt a kőanyag és a téglafalazat károsodott, a fugák helyenként kiperegtek, a vakolat pedig levált.
Ennél is komolyabb probléma, hogy az épület szerkezetét összefogó acél hevederpántok egy része súlyosan korrodált vagy tönkrement. A vizsgálatok elmozdult kőboltozatokat és kifelé dőlő kőkorlátokat is feltártak.
A probléma több mint százéves
Az Erzsébet-kilátót 1910-ben adták át. Az eredeti terveken még szerepelt tető, a végleges épület azonban nyitott teraszos kialakítást kapott.
Már 1923-ban dokumentáltak beázásokat, amelyek hosszú távon hozzájárultak a falazat, a kőelemek és később a fémszerkezetek károsodásához.
Az 1950-es években egy nagyméretű vas vörös csillagot helyeztek a kilátó tetejére. A szerkezet többletterhelése és a szél által közvetített erők tovább rontották a felső részek állapotát.
Az 1970-es évekre a statikai problémák és a beázások hatásai már dokumentáltak voltak. 1981-ben életveszély miatt bezárták a kilátót, amely csak 1992-ben nyithatott újra.
Mit oldott meg a 2005-ös rekonstrukció?
A XII. kerület 2001-ben vette át a műemlék kezelését, majd 2003 és 2005 között jelentős rekonstrukció történt.
A munkák során szerkezeti megerősítéseket, homlokzati és környezetrendezési munkákat végeztek, valamint elkészült a díszkivilágítás is.
A mostani vizsgálatok szerint azonban a felső két szint alapvető vízzárási és szerkezeti problémája nem szűnt meg véglegesen. A nedvesség továbbra is bejutott a szerkezetbe, így a károsodási folyamat folytatódott.
Miért kell visszabontani a felső szinteket?
A szakvélemény szerint a problémát már nem lehet egyszerű felületi javításokkal megoldani.
A felső két szint visszabontását, megfelelő vízzárás kialakítását, majd a szerkezet szakszerű visszaépítését javasolják.
Nem az egész kilátót bontanák le, hanem a legsúlyosabban károsodott felső szerkezeti részeket kellene újjáépíteni.
Mikor nyithat újra?
Jelenleg nincs hivatalosan meghatározott újranyitási időpont.
Az önkormányzat tájékoztatása szerint már a tervezés is hosszadalmas lehet, a teljes helyreállítás pedig több évet vehet igénybe. A beruházás becsült költsége több milliárd forint.
A XII. kerületi önkormányzat közölte, hogy saját forrásból nem tud ekkora beruházást finanszírozni, ezért állami segítséget kért.
Amíg nincs biztosított finanszírozás, végleges terv és kivitelezési ütemezés, az újranyitás pontos időpontját nem lehet felelősen megjósolni.
Több mint száz éve Budapest egyik jelképe
A János-hegyen már a XIX. században állt fából készült kilátó. A helyet Erzsébet királyné is felkereste, ezért az új kőtornyot az ő emlékére nevezték el.
Az építkezés 1908-ban kezdődött, a Schulek Frigyes által átdolgozott neoromán kilátót pedig 1910. szeptember 8-án avatták fel.
A 23,5 méter magas épület azóta Budapest egyik legismertebb kirándulóhelye és műemléke. Most azonban ismét történetének egyik legnagyobb rekonstrukciója előtt áll.