A műemlékfelújítás sokszor inkább tűnik kalandnak, mint építkezésnek: tele meglepetésekkel, kompromisszumokkal – és időnként csontvázakkal, szó szerint is. De mihez kezdjünk, ha egy régi, védett épület a miénk lesz? Hogyan lehet belőle szerethető, korszerű otthont vagy funkcionáló munkahelyet csinálni úgy, hogy közben ne vesszünk el a szabályok, hatóságok és restaurátorok útvesztőjében? A Pyxis Nautica építészei segítenek eligazodni ebben a világban.
Előbb nézz utána, aztán vágj bele
„Egy műemlékfelújítás nemcsak építkezés, hanem kutatás is” – mondja Tóth Dávid, a Pyxis Nautica egyik alapító építésze.
Aki ilyen házat vesz birtokba, akár örökölte, akár megvette, annak az első dolga az legyen, hogy pontos képet szerez az épület múltjáról és jelenéről.
Ez magában foglalja a műemléki státusz tisztázását, a levéltári kutatást, a történeti dokumentációt és egy úgynevezett értékleltárt, amely kijelöli, mely elemek különösen értékesek – és mi az, amiben lehet mozgástér.
„Először is azt kell kideríteni, hogy egyáltalán milyen védelem alatt áll az épület. Teljesen műemlék? Csak a homlokzata védett? Helyi védelem vagy országos? Ezek teljesen más követelményeket jelentenek”
– hívja fel a figyelmünket Tóth Dávid.
„Ha valaki vásárolna, akkor még előtte kell ezeket tisztáznia. Öröklésnél nyilván más a helyzet, de ott is igaz: egy védett épület felújítása sokkal hosszabb előkészítést igényel. Sok a rejtett probléma, szó szerint esnek ki a csontvázak a szekrényből. A legjobb, ha már az elején felkér egy olyan építészt, aki otthon van ebben a világban, és egy művészettörténészt is, aki az értékleltárat el tudja készíteni. Ez többhetes munka, mert az értékleltár egy akár többszáz oldalas dokumentáció, fényképekkel, szakvéleményekkel. De ez az alap, ami nélkül nem szabad nekiindulni.”
Miért nem lehet csak „ugyanolyat” csinálni?
Sokan azt gondolják, hogy elég a régi, rossz állapotú épületet lebontani, majd egy ugyanolyat építeni a helyére, és máris minden rendben.
„Pedig nem ugyanaz, ha valamit modern anyagokból, ipari technológiával építünk újra” – teszi hozzá Dávid.
„Egy kovácsoltvas korlátban nemcsak az a lényeg, hogy hasonlítson a régire, hanem hogy az eredeti, kézzel megmunkált darabot őrizzük meg, mert nemcsak maga a tárgy a kulturális örökség része, hanem az a technika is, amivel készült, az a tudás, amelyet belerakott a mester.”
Mi van a hatóságokkal?
„A legtöbben a hatóságoktól tartanak, pedig nem kell tőlük félni, nem ellenségek – de sokkal több mindenbe van joguk beleszólni mint azt elsőre gondolnánk. Egyes műemlékeknél nemcsak a homlokzat, hanem a belső burkolatok, berendezések is védettek lehetnek, így ezek felújítását is számonkérheti a hatóság” – figyelmeztet Tácsik Tamás, a Pyxis Nautica építésze.
„De egy jól előkészített, tiszteletteljes kapcsolat az építész, a hatóság és a tulajdonos között sok mindent gördülékenyebbé tesz.”
Persze ehhez az kell – mint említettük –, hogy kiderítsük, egészen konkrétan milyen védettség alatt áll az épületünk, mert a különböző kategóriák különböző hatóságokhoz tartoznak. Ezt a témát bővebben kifejtjük majd a következő írásunkban.
Hol a gépészet? Hova kerül a szigetelés?
Felvetődik a kérdés: hogyan lehet egy régi házból korszerű, komfortos otthon vagy iroda?
„A legnehezebb feladat, hogy úgy illeszd bele a házba a mai világot, hogy közben ne nyomd el a régit. Egy múzeumszerű restaurálásnál könnyebb lenne a dolgunk, de az épületet általában használni is akarják – lakni benne, dolgozni benne. Ilyenkor viszont kompromisszumokat kell kötni” – mondja Tamás.
„Egy jó terv csak félsiker” – A Pyxis Nautica tervezőivel beszélgettünk
Téralkotók című interjúsorozatot indítunk, amelyben kortárs magyar építészirodákat mutatunk be .
Hőszigetelés? Inkább engedjük el. Kívül nem lehet, mert megváltoztatná a homlokzatot, belül sem ajánlott: hőhidak, penészesedés alakulhat ki, ami ráadásul csak később derül ki.
„Ilyenkor maradnak a finomabb eszközök, mint a szakszerű nyílászáró-felújítás vagy a tető szigetelése.”
„Ezek persze nem annyira hatékonyak, mint a teljes külső hőszigetelés, de el kell fogadnunk, hogy bizonyos épületek esetében ez egyszerűen nem opció, és az alternatív megoldásokkal is jó eredményeket lehet elérni. A gépészetet pedig általában a pincébe vagy padlásra lehet elrejteni” – Mondja Tamás.
A restaurálás nem szépítkezés
A műemlékfelújítás nem „dizájnprojekt”, nem esztétikai újragondolás. Ez a múlt megőrzése – méghozzá szakemberek által.
„A legnagyobb hiba, amit látunk, amikor valaki úgy kezeli ezt, mint egy szépészeti felújítást. Nem lehet a lapszabászatból megrendelt bútorlapokat berakni egy historizáló faburkolat helyére. Ehhez olyan asztalos kell, aki ért az intarziához vagy a történeti nyílászáróhoz” – mondja Dávid.
És hogy hol lehet ilyeneket találni? – kérdezhetjük.
„A restaurátor szakma nagyon szűk, és jól működik: ha találsz egy jó szakembert, ő általában tud ajánlani kollégákat. A legtöbben összeszokott csapatban dolgoznak, ha van egy megbízható, mondjuk bútorrestaurátorod, nagy eséllyel lesz jó üvegesed, stukkósod, kovácsod is” – nyugtat meg mindenkit Dávid.
Minden tovább tart – és drágább is
„A műemlék-felújítás és a restaurálás mindig tovább tart, mint gondolnád” – mondja Tamás.
„A tervezés ugyan nem feltétlenül hosszabb, mint más projekteknél, de végig kell kísérni az egész kivitelezést. Sokszor derülnek ki dolgok menet közben.”
A kivitelezés lassabb, drágább, több embert igényel – és persze külön szakiparosokat, mint említettük. „Szerencsére ma már van némi reneszánsza ennek, Budapesten és a nagyobb városokban elérhetők ezek a szakemberek. De nem olcsó. Aki műemlék-felújításba kezd, annak több idővel és plusz költségekkel kell számolnia.”
Lehet ütemezni? Igen. De csak okosan
Sokan kérdezik, lehet-e „darabokban” felújítani egy műemléket. A válasz: lehet, de csak ha van teljes terv.
„Mi azt javasoljuk, hogy a teljes projektet tervezzük meg előre, engedélyeztessük egyben, és csak a kivitelezést bontsuk ütemekre. Így a hatóság is látja az összképet, és később is lehet haladni anélkül, hogy újraterveznénk mindent.”
– Tanácsolja Dávid.
És még valami: az építésznek tudnia kell a költségkeretet.
„Sokan nem akarják elmondani, mekkora összeg áll rendelkezésükre. Pedig ez nem arról szól, hogy mi mennyit tudunk keresni a projekten, hanem hogy az elképzeléseket reális kereteken belül tartsuk. Így kevesebb a feszültség és a csalódás.” – Mondja Tamás.
És mégis: megéri?
Miért vágjunk bele mégis ebbe az egészbe – pénzért, időért, „idegrendszerért” cserébe?
„Mert ezeknek a házaknak lelkük van. Egy új házba neked kell beleraknod az emlékeidet. Egy régi ház viszont eleve mesél – ott van benne a történelem, a részletek, a mesterségek lenyomata.”
„Van már egy hangulata, amit egy újépítésű ház nem tud előidézni. És ezekhez kortárs elemeket hozzáadni nem pusztán lehetőség, hanem izgalmas tervezői feladat is. Nagyon érdekes és elegáns tereket lehet létrehozni kortárs kiegészítésekkel vagy bútorokkal, de persze az is szép tud lenni, ha teljesen korhű módon újítjuk fel” – fogalmaz Tamás.
Dávid szerint kétféle ember vállalkozik ilyesmire:
„Az egyik, aki presztízsből, stílusból költ erre, mert igazán reprezentatív otthont szeretne, vagy mert csak tetszik neki a régi házak hangulata. De olyan is van, aki az üzleti stratégiája részeként adja erre a fejét. Egy jó helyen lévő műemlékből lehet csodálatos szálloda, iroda vagy épp lakás. De mindkét esetben tudatos döntés, és nem szabad alábecsülni a nehézségeket.”
„Cserébe különleges, egyedi, szerethető ingatlant kapunk. És még a közös épített örökségünk megőrzéséért is teszünk.”
