A baranyai városban a hódoltság korának számos alig ismert épülete áll. Cikksorozatunk következő része, amelyben az E-Örökség magyar műemlékes adattár izgalmas tartalmaiból válogatunk, Baranya vármegyébe kalauzol minket.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu most sorozatot indít az E-Örökség tartalmainak bemutatására. Ezen a héten Baranya vármegyébe látogatunk el.
Szigetvár Pécstől nyugatra fekszik mintegy 35 kilométerre: a hajdani mocsaras, lápos vidékből szinte szigetként emelkedett ki az akkori település és erődítménye, innen a neve is.
Szigetvár stratégiailag fontos, jól védhető településsé vált az évszázadok folyamán.
Az írásos emlékek megemlítenek egy Bizáncból származó Anthymon nevű nemesembert, aki kerek, emeletes lakótornyot emeltetett itt, ami köré egykor a falu települt. 1479-ben a település mezővárosi kiváltságokat kapott, de a fejlődésnek a török uralom véget vetett. A nemzeti sorsfordulót jelentő mohácsi csata utáni viszontagságos időkből Szigetvárról az idősebb Zrínyi Miklós hősies és példaértékű önfeláldozása juthat eszünkbe, de meg kell említeni Horváth Márkot is, akinek főkapitánysága alatt Szigetvár jelentős katonai sikereket is elkönyvelhetett a háborús években.
A török ostrom fordulópontja, 1566. szeptember 8-a szörnyű nap volt a város életében:
az öreg, emeletes lakótorony felrobbant, ezáltal hatalmas tűz keletkezett és gyakorlatilag elpusztította az akkori települést. Később a törökök építették újjá a várat és a várost: a 16. század végére Szigetvár központi jelentőségű szandzsák székhely lett mintegy kétezer főnyi lakossággal, köztük katonákkal, kereskedőkkel, földművelőkkel, akik földszintes, néhol emeletes lakóházaikban élték életüket. A városban fürdő és boltok is működtek, ami a lakosság kényelmét szolgálta.
Az E-Örökség műemléki adatbázisa bemutatja Szigetvár különböző török korból fennmaradt, értékes épületeit.
Egy Magyarországon teljesen egyedi épület hazánk egyetlen hódoltsági korszakból fennmaradt lakóháza:
a Karavánszerájként vagy Török házként ismert épületet az 1500-as években húzták fel.
Nyolcvan négyzetméteres, kétszintes házról van szó, melynek födémje kolostorboltozatú, ablakán pedig török kori vasrács látható. Vendégfogadóként, illetve iskolaként is azonosított Török házban állandó kiállítás működik Szigetvár a török korban címmel.
A törökök, mint ismert, nagy dzsámiépítők is voltak, így hódolva Allah nagysága előtt. Szigetváron rögtön két dzsámiépület is fennmaradt a másfél évszázados török uralomból.
A város őrzi a magyarok nagy ellenfele, az Oszmán Birodalom hatalmas szultánjának, Szulejmánnak emlékét is. Az itt elhunyt uralkodóra emlékező, a sokat látott várfalak között felépített Szulejmán szultán dzsámija téglalap alaprajzú, a Mekka felé néző oldalán mihrab imafülkével, amit egykor csempeborítás is díszített. Az épület kiváló belső akusztikával rendelkezik, ezért hangversenyteremként is használják.
Ettől alig 300 méterre,
a várfalon kívül áll a Zrínyi téren Ali pasa dzsámija, amit a török kor elmúltával Szent Rókus templomává építettek át.
Az egykori dzsámi 1588 körül tölgyfa cölöpökre épült. Az épületről első látásra talán meg sem mondanánk, hogy egy török kori műemlék, csak közelebbről szemlélve válnak láthatóvá az apró részletek, mint például a nyílászárók szokatlan kiosztása és azok szamárhátíves kialakítása.
A törökök kiűzése után igyekeztek a múlt emlékeit eltüntetni, így a templombelső jelentős átalakításon esett át, hogy az új korszaknak és a katolikus értékrendnek megfeleljen. Ali pasa sírkápolnáját elbontották, a kupolát barokk freskóval díszítették. A templom belső terében érdekesen keveredik egymással a török stílus a barokk korszak emlékeivel.
Egy különleges emlékhely található a Szigetvár külterületén fekvő Turbek pusztán is, nagyrészt még a föld alatt, régészeti lelőhelyként.
Szulejmán fia, II. Szelim szultán itt épített egy síremléket, türbét az apja emlékére,
ami fontos zarándokhellyé vált a török idők folyamán, egészen a törökök kiűzéséig. Történelmi források alapján itt temették el az uralkodó szívét és belső szerveit egy arany edényben.
A török korban egy egész komplexumot emeltek itt, a türbe (sírhely) épülete mellé mecsetet és a szúfi szerzetesek kolostorát is felépítették, és az egészet erődfallal vették körbe. Evlia Cselebi török utazó leírásából ismerhető, hogy Szulejmán szultán türbéje márványból készült. Említi, hogy az 1664-es téli hadjárat alkalmával Zrínyi Miklós, a költő-hadvezér katonái a türbét védő erősséget felégették, de tiszteletben tartották a sírhelyet, amely addigra jelentős mohamedán zarándokhellyé vált.
Szigetvár töröktől való visszafoglalása után viszont földig rombolták az emlékhelyet. A helyszín spirituális erejét mutatja viszont, hogy nem sokkal később már katolikus kegyhellyé vált a Segítő Szűzanya képét őrző itteni kis templom, így immár a keresztény zarándokok kezdték látogatni a Szigetvár melletti szőlőhegyet.
A 20. század végén, a történelmi kiengesztelődés jegyében még egy emlékmű épült Szigetváron: a török állam közreműködésével 1996-ban kialakított parkban áll Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán portrészobra, Metin Jurdanur alkotása, az itt elhunyt török uralkodó jelképes nyughelye előtt.
Az E-örökség oldalán mint látható, nemcsak műemlékeket, hanem régészeti lelőhelyeket is kereshetünk. Ha ezek között böngésznél, azt itt tudod megtenni.
Fotó: archív, E-örökség
