Az ÉKM és a MÁV állomásmegújítási pályázata kapcsán cikksorozatban mutatjuk be Magyarország hét legfontosabb pályaudvarát. Az első részben későmodern építészetünk egyik legkarakteresebb épületegyüttesének történetét és tervezésének kihívásait járjuk körül. Az első megállónk tehát a Déli pályaudvar.
Nemrég az Építési és Közlekedési Minisztérium, valamint a MÁV állomásmegújítási pályázatot írt ki, melynek lényege, hogy a továbbra is köztulajdonban maradó pályaudvarok megújításába a magántőkét is bevonják. A program országos, térségi és helyi szinten zajlik, előbbiben nemzetközi forgalmat is bonyolító pályaudvarok, a budapesti Déli, Keleti, Nyugati és Kelenföldi, valamint a szegedi, a győri és a debreceni pályaudvar vesz részt. Ennek apropóján cikksorozatban mutatjuk be az említett hét pályaudvart.
A modernizmus ikonja: a Déli pályaudvar építészeti öröksége
Budapest egyik legfontosabb vasúti csomópontja, a Déli pályaudvar építészeti szempontból különleges helyet foglal el a főváros állomásai között. Eltérően a historizáló Nyugati és Keleti pályaudvaroktól, a Déli a 20. század legmeghatározóbb stílusa, a modernizmus jegyében született. Az állomás építéstörténete jól mutatja a háború utáni magyar építészet kihívásait és lehetőségeit.
Egy háború utáni újjászületés
A mai Déli pályaudvar elődje a Budai indóház volt, amely a második világháborúban súlyosan megrongálódott. Az 1960-as évek elején az újjáépítés elkerülhetetlenné vált, és Kővári György építész tervei alapján 1962-ben elkészült egy kisebb, modernista stílusú épület. Ez a korai állomás, amelyet a szakma „svájci kocka” néven emlegetett, építészetileg kiemelkedő volt, ám a növekvő forgalom miatt hamarosan kicsinek bizonyult.
A jelenlegi épületegyüttest 1968 és 1974 között emelték, ismét csak Kővári György tervei szerint. A végeredmény egy nagyvonalú, a kor építészeti elveit magas színvonalon megvalósító komplexum lett, amely a vasúti, metró- és felszíni tömegközlekedést egyesítette.
A forma és funkció találkozása
A Déli pályaudvar építésének egyik legnagyobb kihívását maga a helyszín jelentette. A völgyben fekvő terület vizuálisan nem kedvezett a magas szerkezeteknek, ezért a tervező egy horizontálisan elnyúló állomást álmodott, amely illeszkedik a domborzathoz. Az épület különleges elhelyezése miatt a budai Várból is jól látható, így az esztétikai szempontok extra nagy hangsúlyt kaptak.
Az állomás épülete két fő tömegre osztható. Egy hosszanti, szalagablakokkal tagolt tömbre és egy íves, hatalmas füstüveg táblákkal rendelkező csarnokra. Az utóbbi dinamikus formája oldja az épület vízszintes tagoltságát, míg az előtér félköríves kialakítása a térszervezés egyik meghatározó eleme.
Erről a Magyar Építőművészet 1978/3. számában így írtak:
„A hosszú épület vízszintes, dinamikus hatását a csarnok fékezi le, és az előtér elleníve állítja meg.”
Összetett közlekedési csomópont
A Déli pályaudvar nem csupán egy vasúti állomás, hanem egy összetett közlekedési csomópont. A négyszintes szerkezet a következő módon tagolódik:
- a legalsó szinten található a metróállomás,
- az utcaszint alatt alakították ki a gyalogos-aluljárót,
- a felszínen helyezkednek el a tömegközlekedési megállók,
- az első emeleten pedig a vasúti peronok és a csarnok kapott helyet.
Ez az összetett rendszer elméletben hatékonyan szolgálja ki az utasokat, ám idővel világossá vált:
a lejtős telek miatt teraszosan kialakított lépcsők és átjárók hálózata kaotikus.
A tervezés során a funkcionalitás és a látvány is fontos szerepet kapott, de a használhatóság szempontjából az állomás koránt sem tökéletes.
Későmodern design
A Déli pályaudvar építészeti jelentőségét nemcsak az egyedi megoldásai, hanem belső terei és az elegáns anyaghasználat is erősíti.
A kör alakú pénztárcsarnok és az utasellátó étterem a korszak belsőépítészetének kiemelkedő példái közé sorolhatók
– bár előbbi sokat vesztett fényéből, utóbbi pedig hosszú évek óta lezárva, borzalmas állapotban áll.
Bár az épület az idők során leromlott, és sok eredeti részlete elveszett, még ma is megőrizte izgalmas későmodern karakterét.
A pályaudvar megérdemelné, hogy méltó módon helyreállítsák, figyelembe véve építészeti és funkcionális értékeit.
Az utóbbi évtizedekben többször felvetődött a Déli pályaudvar lebontásának ötlete és Kelenföldön egy új fejpályaudvar kialakítása, ám mivel a Kelenföldi és a Déli pályaudvar közötti szakaszt sok budapesti városi tömegközlekedésként használja – és más eszköz választása esetén a 8 perces menetidő 45 percre növekszik –, valamint Kelenföld távolabb helyezkedik el a városközponttól, a Déli pályaudvar megszüntetését elvetették. Az említett pályázat kiírásából pedig az látszik, hogy a döntéshozóknak sem szándéka a pályaudvar megszüntetése.
A Déli pályaudvar nem csupán egy forgalmi csomópont, hanem a 20. századi magyar építészet egyik fontos lenyomata, amely egyedi karakterével ma is meghatározza Budapest városképét, ezért mindenképp megmentendő.
