Modern, organikus, ornamentális – vajon milyen irányok formálják ma az építészetet? Tatai Mária Hosszmetszet című könyve arra vállalkozik, hogy rendszert vigyen a kortárs építészet sokszínű világába, miközben közérthető módon vezeti be az olvasót a 20. századi építészet gondolkodásmódjába is.
Az építészet mindannyiunk mindennapi tapasztalata, házak, utcák, terek között élünk, különböző korszakok épített „díszletei” között mozogva.
Mégis ritkán gondolunk bele, hogy ezek a környezetek milyen eszmék, történeti folyamatok és szemléletmódok eredményei.
Tatai Mária Hosszmetszet – A 21. századi építészet és gyökerei című könyve, mely a Terc Kiadó gondozásában jelent meg, ebben a tájékozódásban segít, rendszerezi a 20–21. századi építészet sokszor nehezen átlátható jelenségeit.
A szerzőről:
Tatai Mária (1952) építészmérnök, író és szerkesztő, aki pályája során a tervezés mellett oktatással, fordítással és építészeti ismeretterjesztéssel is foglalkozott. Számos szakmai publikáció szerzője, hosszú éveken át szerkesztette a Magyar Építész Kamara évkönyveit, munkáját 2015-ben Ezüst Ácsceruza díjjal ismerték el. Írásaiban fontos célja az építészeti kultúra közérthető bemutatása és a szakma, valamint a szélesebb közönség közötti párbeszéd erősítése. Az építészet mellett a mozdulatművészet, az orkesztika is meghatározó terület életében, táncosként, tanárként és alkotóként is tevékeny, munkásságát 2023-ban Balta-díjjal jutalmazták. Érdeklődésének két fő területét a tér iránti figyelem kapcsolja össze – legyen szó az emberi mozgás vagy az épített környezet teréről.
A kötet egyik nagy erénye, hogy közérthető módon, mégis szakmai alapossággal vezeti be az olvasót az építészet gondolkodásmódjába. A szerző abból a felismerésből indul ki, hogy az építészek és a laikusok között gyakran nyelvi és szemléletbéli szakadék húzódik, a szakma saját fogalmi rendszere sokszor nehezen hozzáférhető azok számára, akik egyszerűen csak jobban szeretnék érteni a körülöttük lévő épített világot.
A könyv éppen ezért egyfajta közös nyelv kialakítására törekszik.
Tisztázza az alapfogalmakat, és olyan rendszert kínál, amely mentén a kortárs építészet jelenségei könnyebben értelmezhetők.
A kötet első része részletesen felvázolja az építészet értelmezésének fontos szempontjait – a társadalmi és közösségi összefüggésektől kezdve az érzékelésen, pszichológián és ökológián át egészen az anyaghasználatig, térszervezésig vagy esztétikáig.
Ez a gondos alapozás különösen hasznos lehet azok számára, akik még csak most kezdenek mélyebben érdeklődni az építészet iránt.
A könyv lépésről lépésre vezeti be az olvasót abba a gondolati térbe, amelyben az építészeti kérdések értelmezhetővé válnak.
A könyv második felétől a történeti áttekintés válik hangsúlyossá, Tatai Mária világosan rajzolja fel a 20. századi építészet alakulását.
Majd a kortárs tendenciák felé haladva egy sajátos rendszerezési kísérletet kínál, a modern, az organikus és az ornamentális megközelítés három, egymás mellett futó „ágát”.
Ez a felosztás nem merev kategóriákat jelent, inkább értelmezési keretet ad, amely segíthet eligazodni a mai építészet sokféle irányzata között.
A kötet külön értéke, hogy egyszerre működik áttekintő bevezetésként és inspiráló forrásgyűjteményként.
Az olvasó könnyen találhat benne olyan témákat vagy irányzatokat, amelyek mentén tovább mélyítheti érdeklődését.
Éppen ezért a könyv nemcsak a szakmának szól, különösen hasznos lehet az átlagos olvasók számára, akik szeretnék jobban érteni az épített környezet működését, valamint az építészhallgatóknak is, akik még az alapfogalmak és történeti összefüggések tisztázásának szakaszában vannak.
