Nem aprózza el a brit kormány a londoni National Gallery átalakítását. Elképesztő összegből, mintegy 750 millió fontból (nagyjából 350 milliárd forintból) bővítik és tulajdonképpen „fogalmazzák újra” a magyar közönség körében is népszerű, legendás közintézményt.
Ingyenes állandó kiállításaival a magyar turisták körében is népszerű a National Gallery gyűjteménye, hisz lássuk be, nagy kincs, ha Londonban ilyen lehetőségre bukkan az ember. Olyan meghatározó műveket birtokolnak, amelyek széles körben ismertek, alapműveltségünk részei, a termekben Leonardo, Van Gogh vagy Turner alkotásaival találkozhat a közönség, és ezek a művészek a magyar oktatásban is szerepelnek, ugyan ki ne lenne kíváncsi rájuk? A főépületbe pedig nem lehet nem belebotlani, ha a brit fővárosban jár valaki, ugyanis a Trafalgar Square egy sima városnézésnek is része. De lássuk, mi zajlik most a kultikus múzeum háza táján!
Az évente több millió látogatót vonzó National Gallery történetének eddigi legnagyobb léptékű átalakulása vette kezdetét nemrég.
Nem egyszerűen kibővítik, ahogy az sok hasonló esetben történne, sokkal inkább egy radikális szemléletváltás zajlik, vagyis az intézmény egész identitását újrapozicionálják. De ami építészeti szempontból még érdekesebb, és a fejlesztés jelentőségét, súlyát is jól jelzi, hogy a tervezéssel Kengo Kumát bízták meg, azt a japán építészt, aki a tokiói olimpiai stadion finoman rétegzett, anyagközpontú architektúrájával már bizonyította a nemzetközi közönségnek, képes monumentális léptékben is érzékenyen fogalmazni.
A most induló projekt keretében új szárnnyal bővítik ki a galériát, ugyanakkor művészeti szempontból is komoly változásról döntöttek. Integrálják a gyűjteménybe a 20. és a 21. századi festészetet, azt a kort, ami eddig nem véletlenül hiányzott a galériából. Mostantól a nyugati festészet teljes történetét – megszakítás nélkül – egyetlen narratívába rendezik, ami azért újdonság, mert eddig a Tate-tel kötött hallgatólagos felosztás miatt tudatosan kerülték az 1900 utáni művek gyűjtését.
Az új szárny tervezésére nemzetközi pályázatot hirdetett a brit kulturális minisztérium, és úgy hírlik, hogy a mezőny önmagában is a kortárs építészet élvonalát képviselte. A zsűri döntése azonban egyértelmű volt: Kuma irodája – a BDP és a MICA közreműködésével – olyan tervet tett le az asztalra, amely szakmai körökben is rendkívüli elismerést vívott ki.
A munka ritka arányérzékről tanúskodik, mert nem versenyez a meglévő épülettel, hanem reagál rá.
Aki ismeri a tervet, úgy fogalmaz, hogy az egyszerre fegyelmezett és újító. Tiszteletben tartja a környezetét, nem akarja túlkiabálni azt, arányos, jól szerkesztett, ugyanakkor újszerű a térhasználata, nem sablonos, sőt meglepő. Az új épületnek egyébként valószínűleg az is a feladatai közé tartozik majd, hogy finom átmenetet képezzen a Trafalgar Square reprezentatív monumentalitása és a Leicester Square urbánus, lendületes lüktetése között.
A terv egyik legizgalmasabb eleme állítólag éppen ez, egy olyan zöldfelületekkel is megtűzdelt, szerethető köztér, amely teljesen új élményt ad a londoniaknak és a turistáknak.
Kíváncsian várjuk!
Kuma építészete itt is a rá jellemző taktilis és rétegzett gondolkodást mutatja. A zsűri értékelése szerint a terv „kívül-belül gyönyörű”, ami szakmai olvasatban azt jelenti: a térszervezés, az anyaghasználat és a fénykezelés koherens rendszert alkot. Az új galériaterek nem nagy és nehezen értelmezhető gesztusokkal operálnak, hanem visszafogott, mégis karakteres módon szolgálják a művek befogadását.
A projekt helyszíne sem véletlen: a galéria három évtizede szerezte meg a telket, amelyen most az új szárny megépülhet, és amely így egy 750 millió fontos grandiózus fejlesztési program középpontja lesz. A finanszírozásról mecénások gondoskodnak, vagyis
példátlan mértékű magántőke mozdult meg az ügy érdekében,
ugyanakkor az építkezés a történetnek még csak az egyik fele. Ami a másik felét illeti: a kulturális intézmények költségvetésére mostanság óriási gazdasági nyomás nehezedik Nagy-Britanniában, ez pedig a galéria működésére is hatással lehet.
Érdekesség, hogy a galéria egyik korábbi bővítését – a ma már ikonikus Sainsbury-szárnyat – egykor heves kritika érte, amikor Károly herceg „karbunkulusnak”, afféle csúnya fekélynek nevezte a tervet. Ehhez képest Kuma munkájáért most tényleg mindenki odavan:
tisztelettel viszonyul a meglévő építészeti rétegekhez, miközben egyértelműen a jövő felé mutat, kinek ne tetszene ez a koncepció?
Türelmetlenül várja London és az városért rajongó turistahad, mi sül ki ebből, és milyen lesz a kibővített National Gallery...
Forrás és képek: The Guardian, Shutterstock