Az „Oszakába mentem!” sorozatunkban olyan fiatalok ötleteit mutatjuk be, amelyek a tervezőasztaltól egészen az Oszakai Világkiállítás magyar pavilonjáig jutottak.
A jövő formálása egyszerre technológiai és kreatív kihívás is. Ezt bizonyítják azok a fiatal magyar alkotók, akik az Építési és Közlekedési Minisztérium pályázatán keresztül jutottak el a 2025-ös Oszakai Világkiállítás magyar pavilonjába.
Munkáik az Expo tematikus heteinek kérdéseire adnak személyes, innovatív válaszokat: hogyan tanulunk, közlekedünk, élünk majd a következő évtizedekben? A magyar pavilonban bemutatott legjobb koncepciók most a Hely.hu hasábjain is megelevenednek. Az „Oszakába mentem!” című cikksorozatunk aktuális részében egy újabb terv és a kapcsolódó alkotói történet kerül fókuszba.
Ezúttal egy olyan projektet mutatunk be, amely két ember nevéhez fűződik, akik alkótótársakként jelentkeztek egy munkájukkal a versenyre, amely szerintük a nemzetközi pályázatok mezőnyében is kiemelkedő jelentőségűnek tűnt. Váradi Bence és Dezső Johanna a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzett formatervezőiként a Wingo névre hallgató tervüket a MOME Budapest Mikromobilitási Jármű kurzusán készítették.
Témáját tekintve nem is volt kérdéses, hogy a Wingoval A közösség és a mobilitás jövője témahéthez csatlakoznak, hiszen ahogy ők fogalmaztak:
„a Wingo a reptéri közlekedésre nyújt egy újszerű megoldást.”
A projekt fő erőssége, hogy egy jól bevált rendszert, az e-rollereket integrálja olyan területen, ahol eddig még nem láthattuk őket – fogalmaztak a tervezők, amikor az újszerű megoldás részleteiről érdeklődtünk. Hozzátették, hogy pont annak köszönhetően, hogy maga az eszköz már nem teljesen idegen egy populáris, de mégis újító dolog jöhet létre.
A Wingo alapvetően egy mikromobilitási jármű, amelyet nagy repülőtéri terminálokba terveztek, ahol az utasok gyakran 2-4 kilométert is gyalogolnak a bejelentkezés és poggyászfeladás után.
„Ez a távolság sokaknak problémákat okoz, különösen azoknak az idős utazóknak és kisgyermekes családoknak, akiknek a nehéz csomagok cipelése és a hosszú gyalogtávok megtétele fizikai és mentális kihívásokkal jár” – mutatták be a Wingo ötletét ihlető élethelyzeteket az alkotók.
Az elképzelés szerint a jármű pontosan ezekre a nehézségekre kínálna megoldást biztosítva az utasok számára a kényelmes áthaladást. A Wingo mérete nem sokkal nagyobb, mint egy átlagos városi e-roller, kialakításának köszönhetően azonban
képes két utas és csomagjaik szállítására is.
Kérdeztük a rendszer működéséről is Johannát és Bencét, akik elmondták, hogy a beszállókártya beolvasása után a roller GPS segítségével vezeti a felhasználókat a célállomásukhoz, így nem okoz külön feladatot az utasnavigáció sem. A vezető elől ül, míg a hátsó utas menetiránynak háttal, biztonsági övvel rögzítve.
Végül az úticélnál található töltőállomáson parkolják le a rollert, ami aztán érintésmentesen, a padlón keresztül töltődik. Nagy előny lehet még, hogy
a Wingo kialakításának köszönhetően könnyen integrálható a meglévő rendszerekbe,
így nagyszerű válasz a modern repülőterek társadalmi és infrastrukturális igényeire.
A jövővel kapcsolatban egyelőre nincsenek konkrét tervek, de a fiatalok nyitottan állnak a Wingo fejlesztéséhez, akár további pályázatokról, versenyekre való nevezésekről legyen szó.
