Az „Oszakába mentem!” sorozatunkban olyan fiatalok ötleteit mutatjuk be, amelyek a tervezőasztaltól egészen az Oszakai Világkiállítás magyar pavilonjáig jutottak.
A 2025-ös Oszakai Világkiállítás lehetőséget teremtett arra, hogy fiatal magyar alkotók, építészek, tájépítészek, vizuális művészek és más kreatív szakemberek megmutassák, hogyan gondolkodnak a jövő világáról. Az Építési és Közlekedési Minisztérium pályázatán keresztül olyan koncepciókat kerestek, amelyek egy-egy tematikus hét, például a mobilitás, a kultúra, a tanulás vagy a biodiverzitás gondolatiságához kapcsolódva reflektálnak a társadalmi változásokra és a fenntarthatóság kérdéseire.
A legsikeresebb pályamunkák a magyar pavilon második emeletén, látványos vizuális anyagokon keresztül kaptak bemutatkozási lehetőséget. Cikksorozatunkban ezeket a terveket és az alkotóik mögött rejlő gondolatokat, személyes motivációkat tárjuk az olvasók elé.
Homoki Szabó Csenge, a Pécsi Tudományegyetem, Műszaki és Informatikai karának, belsőépítész, tervezőművész mesterszakos hallgatója azzal a céllal jelentkezett a pályázatra, hogy a diplomamunkáját minél szélesebb körben mutathassa be. Illetve nemcsak konkrétan a projektet, hanem a hippoterápiát és a lovakkal való foglalkozás jótékony hatását is szerette volna megismertetni olyan emberekkel, akihez a lovas életmód talán kevésbé áll közel.
Csenge az Egészség és jólét hetét választotta, mivel a hippoterápia egy olyan lovasterápiás foglalkozás, amely elősegíti a mentális és fizikális problémákkal küzdő emberek fejlődését.
„Szerettem volna megmutatni, hogy az állatokkal való terápiás foglalkozások hogyan tudják javítani az emberek egészségét.”
Ez a terápia segíti a fogyatékkal élő, sérült emberek, főleg gyermekek állapotának javítását, a további problémák kialakulásának megelőzését és javíthat az életminőségen is – mesélte a Hely.u-nak.
Fő inspirációja a személyes kapcsolódása volt. Elmondta, hogy saját tapasztalatai vannak a lovak és a terápia jótékony hatásáról.
Projektjében a lovas foglalkozás hasznosságán túl azt a speciális alkotói szemléletet is hangsúlyozza, hogy a tervezési folyamatkor mennyire fontos figyelni a különböző korlátozásokkal élő emberek igényeire.
A pályamű az ősi gyökerekkel rendelkező kötődésünkre, valamint a lovas terápia adta lehetőségekre épít. Mint Homoki Szabó Csenge elmondta:
„Fontos alapját adta a témának, hogy a magyaroknak régre nyúló lovas történelme van.”
Magyarországon ugyanakkor ma csak Budapesten és környékén, kis létszámban történnek ilyen jellegű foglalkozások.
Az elhelyezkedés szempontjából csendes, nyugodt környezet az ideális, hiszen minél kevesebb a külső zavaró tényező, annál hatékonyabban tud a foglalkozás zajlani. Homoki Szabó Csenge szerint ezért az Orfűnél található Hermann Ottó-tó környezete kiváló helyet tud biztosítani a lovasközponthoz.
A tervben bemutatott cél egy olyan hippoterápiás központ létrehozása, amely képes megteremteni a terápiához szükséges megfelelő környezetet. Első lépésként még a tervezés megkezdése előtt, a lényeges feladatok közé tartozott a hippoterápia tanulmányozása, alaposabb megismerése.
Ennek hatására a kialakításnál a fontos szempont volt, hogy a mozgáskorlátozottak, kerekesszékesek számára is használhatóvá váljon a teljes terület. A lovakkal kapcsolatos épületegységeken felül egy fogadó/oktató épület is kerül a tervbe, amely helyet adhat terápiás szakemberek képzésére is.
„Az épületek alakulásuk során több változáson is átestek annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredmény születhessen meg” – mondta az alaposságot igénylő tervezési folyamatról az alkotó.
„Az elrendezés és az anyagok tekintetében nagy szerepet játszott a telek környezetében található védett sváb falu” – fogalmazott Csenge és kifejtette, hogy a telek adottságai miatt kulcsfontoságú szempont volt, hogy
a zöld környezet minél érintetlenebb maradjon, illetve az új épületek is részeivé váljanak a környezetnek.
Ezeken felül a tervező arra is ügyelt, hogy egy olyan lovardát hozzon létre, ahol a hippoterápia mellett egyéb, a lovagláshoz köthető tevékenységek is helyet kaphatnak (pl.: túralovaglás), így nem csak egy funkciót lát el a projekt.
Csenge munkájának egyik jelentős kihívása volt és érdekes kérdéseket vetett fel, hogy hogyan lehet a fenntartható működés érdekében az alap funkciókon túl bővíteni a felhasználhatóságot, összeegyeztetni a gazdálkodás, az állattartás, a terápia, a szolgáltatások és lovasturizmus igényeit.
Végül azonban pont ennek a komplexitásnak köszönhetően jött létre egy olyan terv, amely átfogó betekintést nyújt a tervezési folyamatba a kezdeti koncepciótól a kialakult végleges tömegig.
Így a lovasközpont egy újabb üde foltja és hasznos eleme lehet az orfűi tájnak és közösségnek.
Nyitókép: Homoki Szabó Csenge
