Az „Oszakába mentem!” sorozatunkban olyan fiatalok ötleteit mutatjuk be, amelyek a tervezőasztaltól egészen az Oszakai Világkiállítás magyar pavilonjáig jutottak.
Hogyan képzelik el a fiatal magyar alkotók a jövő társadalmát? Milyen válaszokat adnak a fenntarthatóság, a közösségek, vagy épp a mobilitás kihívásaira? Az Építési és Közlekedési Minisztérium, 2025-ös Oszakai Világkiállításhoz kapcsolódó pályázati felhívása többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ, és arra ösztönözte a művészet, az építészet és a design területén dolgozó fiatalokat, hogy saját látásmódjukon keresztül reflektáljanak a világ változásaira.
A kiválasztott pályaművek a magyar pavilonban kaptak helyet, ahol vizuális installációként mutatták be őket a látogatóknak. Sorozatunkban ezeknek a koncepcióknak a hátterét, az alkotói folyamatot és a pályázók jövőbeli terveit ismerhetik meg az olvasók.
Nagy Sára Fruzsina friss diplomás formatervező egy korábbi tervezését a Loom térelválasztó panelt szakvezetője bátorítására adta be a pályázatra, majd a sikeres projektet követően az Expo egy későbbi hetén újabb munkával debütált Oszakában.
„A korábbi sikeres pályázatom után figyelemmel kísértem a további lehetőségeket, hogy más témájú heteken is bemutathassam projektjeimet” – fogalmazott Sára. Elmondta, hogy az idei tavaszi, diplomázó félévében tervezett tárgy tökéletesen illeszkedett az ötödik, „Tanulás és játék” hét tematikájához, így adott volt a lehetőség, hogy újra szerepelhessen Oszakában és szélesebb közönséghez juttathassa el az ötletet.
Sára a budapesti VI. Kerületi Derkovits Gyula Általános Iskolával együttműködésben tervezte meg az úgynevezett Pomit, vagyis leegyszerűsítve egy a padban „lakó”, babrálható fidget eszközt.
„A tanárokkal, szülőkkel és diákokkal folytatott beszélgetések során világossá vált, hogy az első osztályos tanulók számára komoly kihívást jelent a figyelem fenntartása és a stressz kezelése. Ezekre a nehézségekre kerestem kortárs, empatikus választ.”
A tematikus héthez tökéletesen illeszkedve a Pomi egy kapcsot jelent a tanulás és a játék világának határai között. Játékos, mégis funkcionális tárgy, amely változatos mechanizmusaival támogatja az elmélyült tanulást (flow-élményt), miközben biztonságérzetet nyújt a gyerekeknek. A mai korban különösen fontos, hogy a tanulás ne csupán kognitív, hanem érzelmi oldalról is támogatott legyen, ebben is segít a Pomi, előkészítve a diákokat az élethosszig tartó tanulás világára.
A félév során a tervezőnek lehetősége volt számos tanórán részt venni, így közvetlenül tapasztalhatta meg az intézményben, milyen nagy odafigyeléssel és szakmai hozzáértéssel segítik a pedagógusok a gyerekeket a koncentráció fenntartásában.
„Láttam, hogyan próbálnak játékos, könnyed tanulási élményt teremteni, ebben a közegben fogalmazódott meg a Pomi ötlete”
– mesélte Sára.
Szerinte végül a tanárok elkötelezettsége és a gyerekek lelkes, őszinte visszajelzései adták meg a projekt igazi szívét és szellemiségét. A mesterséges intelligencia korszakában a jövő egyik kulcskészsége az önszabályozó tanulás és a mentális jóllét megőrzése lesz. A Pomi célja pedig ezeket az alapokat letenni azzal, hogy
a kis eszköz támogatja a koncentráció fenntartását és a stressz csökkentését az első osztályos tanulók körében.
A játékos, de funkcionális tárgy négyféle halk fidget mechanizmusa személyre szabható interakciót kínál, segítve a diákokat az elmélyült tanulásban. A Pomi egyesíti az érzelmi biztonságot adó átmeneti tárgyak szerepét a modern figyelem-menedzsment eszközeivel, így a diákok tudatosan tanulhatják meg saját figyelmük és a személyes stresszkezelés irányítását.
Kérdeztük Sárát a Pomi jövőjéről is. Elmondta, hogy jelenleg több prototípuson is dolgozik, amelyeket a gyerekekkel közösen tesztelt. A visszajelzések alapján szeretné továbbfejleszteni a 3D modellt úgy, hogy a padlakók egy darabból, ragasztás nélkül is nyomtathatók legyenek, megkönnyítve a gyártást és a használatot.
„Fontos szempont számomra az is, hogy a Pomi a már meglévő iskolai 3D nyomtatókkal is kompatibilis legyen. Sok oktatási intézmény rendelkezik ilyen eszközökkel, de gyakran hiányzik a konkrét, tanórákhoz kapcsolható felhasználási cél” – jegyezte meg.
Időszakosan lehetőség van pályázati forrásokat is igénybe venni a nyomtatók beszerzéséhez, ehhez pedig Sára olyan 3D nyomtartható modelleket szeretne létrehozni, amelyeket utána az iskolák, saját készülékeikkel, maguk is előállíthatnak a diákok számára. Ezen kívül még különböző iskolai környezetben, tanórákon és még több pedagógus, illetve tanuló bevonásával újabb tesztek várnak a „kis Pomikra”.
Nyitókép: Nagy Sára Fruzsina
