Bemutatták Okrutay Miklós Párbeszéd a csenddel című új kötetét, amely több mint ötven építészeti kritikát és elemzést gyűjt össze az elmúlt harminc év terméséből. A válogatás a nagy beruházások helyett a kevésbé ismert, mégis emberi léptékű alkotásokra irányítja a figyelmet – olyan házakra, amelyek mesélnek, ha van, aki figyelmesen hallgatja őket.
Mit mesélnek rólunk a házaink? Hogyan jelenik meg egy ország lelke a falak, terek, arányok és anyagok dialógusában? Okrutay Miklós építész harminc éve kutatja ezeket a kérdéseket – kritikái, épületismertetései most Párbeszéd a csenddel címmel, kötetbe rendezve jelennek meg a Terc Kiadó gondozásában.
A több mint ötven írást tartalmazó gyűjtemény nem reprezentatív válogatás, nem a médiában felkapott nagyberuházásokat gyűjti egybe. Épp ellenkezőleg: a periféria felé fordul, a fősodron kívül eső, kisebb léptékű, sokszor vidéki alkotásokat vizsgál, amelyek ugyanúgy hozzátartoznak kortárs magyar építészetünkhöz. A válogatás mögött a Magyar Építőművészet szerkesztőségi munkája, valamint Okrutay Miklós következetes értékrendje áll: minden írásból egyfajta csendes, mély figyelem, a részletek iránti érzékenység és az építészet emberi dimenziója sugárzik.
A Párbeszéd a csenddel nem csupán szakmabelieknek szól. Éppúgy lehet kalauz az érdeklődő olvasónak, aki a szakszerű értelmezések révén kíván közelebb kerülni az építészet világához, mint gondolati menedék annak, aki a túlgyorsult világban vágyik elidőzni a maradandó fölött. A fekete-fehér fotók absztrakt esztétikája, a szerző csendes, de pontos mondatai lehetőséget adnak az elmélkedésre – és az újrafelfedezésre: mitől emberi egy ház? Mitől időtálló egy gondolat?
A kötet nyolc fejezetbe rendezve mutatja be az épületeket: Helyek; Erdő; A romokon túl, A kultúra otthonai; Ovik, sulik, egyetemek; Közösségi épületek; Sportterek és Irodaházak, szállodák címszó alatt találjuk meg az izgalmas projekteket, melyekből ízelítőül mi is kiválasztottunk hármat.
Varázsdoboz – Meséskert Óvoda, Budapest
Az angyalföldi Meséskert Óvoda 2016-ban épült az Archikon, Nagy Csaba és Pólus Károly tervei alapján. A kötetben a következőket olvashatjuk róla:
„Van azonban a ház építészetének egy olyan további rétege, amely külön életet él, varázslat. Építészet, mert a terek értelmezéséhez tartozik, egyfajta módon funkcionalitást erősít. Másrészt és elsősorban mesevilág. Nem csupán elkíséri a srácokat a saját termeikhez: a zsiráf csoport és a vakond jobbra, a süniék balra, az első naptól el nem téveszthető. A falakra került rendkívüli érzékenységű grafikák ugyanakkor olyan térbeliséget teremtenek erdőkkel, óriási gombákkal, az ezen furulyázó egérrel, a lépcső mentén úszó bálnákkal, felhőkkel és papírsárkánnyal, amiknek köszönhetően a gyermeki fantázia akadálytalanul hatolhat át a falakon. Nem ház ez, hanem varázsdoboz, a világ felfedezésének titkos járataival.”
Szabadjáték – Társasház, Budapest
A Bártfai-Horváth Építészműhely egyik alapítója, Bártfai-Szabó Gábor által tervezett fekete színű társasház Terézvárosban áll. A 2023-ban emelt épület jellegzetes megjelenését sárga kockaként előreugró erkélyeinek köszönheti, a valódi érdekessége azonban a hagyományostól elszakadó beépítési mód.
„Már-már dekonstruktivista a megközelítés, legalábbis annak teoretikus értelmében. Az egyes építészeti alapelemek – lépcsőház, közlekedőfolyosók, tetőidom – szétválasztva, külön-külön kezelve kerülnek újra egymás mellé, a korábban megszokottól izgalmasan eltérő kapcsolódásokat mutatva.”
Árpád Wellness – Székesfehérvár
A kötetben szép számmal találunk műemlékfelújításokat, ezek közé tartozik az 1905-ben épült, Hübner Jenő által tervezett székesfehérvári Árpád Fürdő revitalizációja is. A projekt a NARA Stúdió vezetője, Koch Péter tervei szerint valósult meg 2010-ben.
„Hiszen az, ami a város közönsége elé tárul az gyönyörű! Az épület előtt állva örülni lehet valamennyi részletnek: a kovácsoltvas kerítés szecessziós indáinak, a kő és a kerámia ornamensekkel gazdagon díszített nyerstégla homlokzat rózsaszínes árnyalatának, a főbejárat fölötti kupolát és az oldalszárnyak tetőgerinceit megkoronázó, finom mívű díszbádogos munkáknak.”
A Párbeszéd a csenddel nemcsak az épületekről szól – arról is, hogyan nézzünk rájuk úgy, hogy közben magunkról is többet tudjunk meg.