A rendszerváltás utáni Budapest egyik emblematikus irodaháza hamarosan új funkciót kap, Finta József egykori Képviseleti Irodaházát szállodává alakítják át a Deák Ferenc tér közelében. Az épület sorsa túlmutat egy belvárosi hotelberuházáson: fontos kérdéseket vet fel arról, hogyan viszonyulunk ma a magyar posztmodern építészet örökségéhez, és képesek vagyunk-e megőrizni a közelmúlt épületeinek karakterét egy átalakuló városban.
Budapest építészeti örökségének egyik különös sajátossága, hogy miközben a historizmus, a szecesszió vagy a két világháború közötti modern építészet emlékei ma már széles körben elfogadott értéknek számítanak, a 20. század második felének házai továbbra is bizonytalan helyzetben vannak. Sok épület túl fiatalnak tűnik ahhoz, hogy örökségként tekintsünk rá, közben már elég idős ahhoz, hogy felújításra szoruljon.
Ebbe a sérülékeny köztes állapotba tartozik Finta József egykori Képviseleti Irodaháza is, amelyet hamarosan szállodává alakítanak át a Deák Ferenc tér közelében.
Az 1990-ben átadott, Nemzetközi Kereskedelmi Központként is ismert épület Budapest egyik legérzékenyebb városszöveti helyzetében jött létre, a József Attila utca és a Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál. A rendszerváltás körüli években az ilyen típusú irodaházak a nyugati gazdasági jelenlét és az új üzleti világ szimbólumaivá váltak. A ház azonban jóval érdekesebb annál, mint hogy egyszerűen korszakjelző fejlesztésként beszéljünk róla.
Finta József a tervezés során tudatosan reagált a belvárosi környezetre. Figyelembe vette Lipótváros és Terézváros sűrű történeti szövetét, valamint a környék hangsúlyos építészeti elemeit. Kiemelt szempont volt számára, hogy a Szent István-bazilika kupolája a Deák tér felől továbbra is jól érvényesüljön. Ez a fajta városképi érzékenység különösen fontos mozzanat egy olyan korszakban, amelyet sokszor hajlamosak vagyunk a kontrollálatlan ingatlanfejlesztések időszakaként leírni. Az épület két markánsan eltérő tömegre tagolódik. A József Attila utca felőli déli rész íves kialakítású, nyugodt ritmusú horizontális és vertikális osztásokkal. Oromzati megformálása érzékenyen kapcsolódik a mellette álló szecessziós házak világához. Ez a párbeszéd különösen fontos eleme az épület karakterének.
A posztmodern építészet egyik alapvető sajátossága éppen az volt, hogy újra kapcsolatot keresett a történeti várossal, reflektált a környezetére és idézetekkel, utalásokkal dolgozott.
A Képviseleti Irodaház esetében ez a kapcsolódás nem ironikus vagy teátrális formában jelenik meg – mint mondjuk Robert Venturi vagy Charles Moore épületein láthattuk, – sokkal inkább visszafogott városi gesztusként.
Az északi, Bajcsy-Zsilinszky út felőli tömegrész ezzel szemben hangsúlyosan vertikális karakterű. A nagyobb összefüggő üvegfelületek és a toronyszerű kialakítás felfelé irányítják a tekintetet. A sarokra helyezett, félgömbbel lezárt torony finom utalásként értelmezhető a bazilika kupolájára.
Ez a motívum jól mutatja a korszak posztmodern gondolkodását, amely szimbolikus és városképi kapcsolatokat keresett a környezetével.
A ház posztmodern karaktere nemcsak a formákban érhető tetten, hanem abban a szemléletben is, ahogyan a különböző építészeti nyelveket egymás mellé helyezi. Az épület egyszerre reprezentatív üzleti központ és történeti környezetére reflektáló városi elem. Tudatosan eltávolodik a későmodern irodaházak semleges racionalizmusától. Tömegképzése, tagolása és anyaghasználata mind azt a nemzetközi „corporate” posztmodern világot idézik, amely a nyolcvanas évek végétől világszerte meghatározta a pénzügyi és kereskedelmi központok építészetét.
A ház értelmezői közül többen is hangsúlyozták az épület kettős karakterét. Szegő György építész antropomorf hasonlattal írta le a kompozíciót:
„A jobb oldali tömeg a toronnyal hímnemű, míg a bal oldalinak szinte lágy öle van. Ez a kettős jelleg külsőben és belsőben is erőteljesen érződik. A bejárathoz vezető íves térfalak és a hallt lefedő, dőlt síkú üvegtető összemetsződése a leghagyományosabb nőiségszimbólumot rajzolja ki.”
Ez a fajta asszociatív értelmezés ma talán szokatlannak hat, mégis sokat elárul a korszak építészeti gondolkodásáról. A posztmodern építészet gyakran törekedett arra, hogy az épületet ne pusztán funkcionális objektumként, hanem jelentéseket hordozó kulturális formaként kezelje.
A közelmúltban bejelentett átalakítás során az irodaházból egy 177 szobás Canopy by Hilton hotel jön létre rooftop bárral, étteremmel és tetőterasszal. A beruházó REALIS WAM tervei szerint az enteriőr a leghíresebb, világszinten ismert magyar építész, Breuer Marcell előtt tiszteleg majd, bár az egyelőre nem tiszta, hogy a brutalista életmű hogyan egyeztethető össze az épület játékos, posztmodern stílusával. A fejlesztés terveit a Finta Stúdió készíti a MádiLáncos Stúdióval együttműködésben. Ez bizonyos szempontból megnyugtató körülmény.
Az eredeti tervezőiroda jelenléte növeli annak esélyét, hogy az épület fontos karakterjegyei fennmaradjanak az átépítés során. Teljes bizonyosság azonban aligha létezik.
A 20. század második felének építészete jelenleg különösen sérülékeny helyzetben van. Az elmúlt években egyre több szó esik a későmodern építészet megőrzésének fontosságáról, a posztmodern örökséggel viszont továbbra is kevesebbet foglalkozunk. Pedig ezek az épületek most érkeznek el abba az életkorba, amikor az első nagy felújítások elkerülhetetlenné válnak. Az energetikai korszerűsítések, a gépészeti átépítések és az új piaci elvárások könnyen eltüntethetik azokat a részleteket, amelyek egy-egy korszak karakterét hordozzák.
A posztmodern építészet esetében ez különösen nagy veszélyt jelent. Ezeknek az épületeknek az identitása sokszor finom arányokban, burkolati rendszerekben, városképi gesztusokban és gondosan komponált részletekben rejlik.
Ha ezek eltűnnek, maga az épület szellemisége is könnyen elveszhet.
Csak úgy, mint a szintén a Bajcsy-Zsilinszky úton álló Artinova irodaház esetében láthattuk. A KÖZTI által az 1990-es évek végén tervezett épület a 2022-ben történt, Zsuffa & Kalmár által jegyzett felújítás ugyanis egy másik, szintén kiváló, ám eredeti posztmodern karakterétől mentes épületet alakított ki az irodaházból. A Képviseleti Irodaház átalakítása ezért jóval több egy belvárosi hotelberuházásnál. Fontos pillanat annak megértésében, hogyan viszonyulunk ma a rendszerváltás körüli évek építészetéhez, ahhoz a korszakhoz, amely már történelem, de még nem vált teljesen örökséggé.
