Pünkösd ünnepéhez különösen szépen kapcsolódik a budai Szent Ferenc sebei-templom egyik legkülönlegesebb részlete, a Szentlélek ablak. A 2020-ban megújult barokk templom világoskék belső terében a kortárs üvegalkotás egyszerre idézi meg a fényt, a mozgást és a Szentlélek jelenlétének titokzatosságát.
Pünkösd a keresztény hagyományban a Szentlélek kiáradásának ideje. A bibliai történet szerint a tanítványokra lángnyelvek formájában szállt le a Szentlélek, amely egyszerre adott bátorságot, világosságot és közösséget.
Talán ezért is különösen izgalmas, amikor egy kortárs templomi alkotás próbálja megfogalmazni ezt a nehezen ábrázolható titkot.
A budai Szent Ferenc sebei-templom Szentlélek ablaka éppen ilyen mű.
A krisztinavárosi templom Budapest egyik legszebb barokk temploma. Homlokzata régóta meghatározó eleme a Vérmező környékének, belső tere pedig különösen gazdag részletekben. A felújítás során helyreállították a templom eredeti arányait és színvilágát, megtisztították a díszítőelemeket, restaurálták a berendezést, és új hangsúlyt kapott a tér elegáns, világoskék tónusa is, melyhez immár az épület külső színe is illeszkedik:
az Erzsébet-apácákra és Szent Erzsébetre utaló acélkék ugyanis a felújítás eredménye, de jó választásnak bizonyult.
A kék árnyalat különleges derűt ad a belső térnek, miközben szépen kiemeli az aranyozott barokk részleteket és a gazdag bútorzatot.
A 2020-ban lezárult felújítás tervezői Tóth Tamás, Miklós Bernadett és az azóta elhunyt Z. Halmágyi Judit voltak. Munkájuk egyik legizgalmasabb eleme a Szentlélek ablak lett, amelyet Bokor Gyöngyi és Csizmadia Zsolt iparművészek készítettek.
Az ablak különlegessége, hogy kortárs alkotásként is természetesen illeszkedik a több száz éves templomtérhez.
A barokk templomok világában megszokottak a figurális jelenetek, a szentábrázolások és a gazdagon festett felületek, a Szentlélek ablak viszont egészen más vizuális nyelvet használ. Színekből, áttetsző rétegekből és fényhatásokból építkezik, mégis teljesen otthonosan működik a történeti környezetben.
A kompozíció központi motívuma a lefelé áradó fény mozgása. Az üveg különböző textúrái és árnyalatai miatt a nap folyamán állandóan változik a látványa.
Délelőtt hűvösebb, szinte ezüstös fényeket vetít a templomtérbe, délután viszont melegebb ragyogás jelenik meg rajta és szivárványszínbe burkolja a falakat.
Ebben a környezetben különösen szépen kapcsolódik össze az ablak és a templom felújított színvilága. A falak kékeszöldje és az üveg színei szinte párbeszédbe lépnek egymással.
Aki belép a templomba, hamar észreveszi, hogy az ablak nem uralja a teret, ami jól illik a templom korábbi használói, a betegeket ápoló Erzsébet-apácák szellemiségéhez is. A Szent Ferenc sebei-templom belső tere gazdag és ünnepélyes, mégis emberléptékű maradt.
A faragott padsorok, az oltárok részletei, a szobrok és az aranyozott díszítések mellett a kortárs üvegablak sem hat idegennek.
Pünkösd ünnepén különösen érdekes megtapasztalni ezt a fényjátékot. A Szentlélek hagyományos jelképei között ott van a tűz, a szél és a galamb, az ablak mégsem közvetlenül ezeket ábrázolja. Inkább a jelenlét érzetét próbálja megteremteni. Ahogy a napfény áthalad az üvegen, a templomtér folyamatosan változik körülötte, és ettől az egész belső tér élőbbé válik.
Hat évvel a felújítás után már világosan látszik, hogy a Szentlélek ablak nem egyszerű kortárs kiegészítés lett, hanem a templom egyik meghatározó részlete.
Olyan alkotás, amely érzékenyen kapcsolja össze a barokk örökséget a mai egyházi művészettel.
Pünkösd ünnepén pedig különösen szépen emlékeztet arra, hogy a fénynek a templomépítészetben mindig több jelentése volt puszta látványnál.
