A jelenlegi legjelentősebb vatikáni műemlékfelújítás 5 évig tart.
Öt évig restaurálják Raffaello egyik vatikáni remekét
Megkezdődött az utóbbi évek legjelentősebb vatikáni restaurálási munkája:
öt éven át újítják fel az Apostoli Palotában található Raffaello-lodzsákat
– számolt be róla az MTI a Vatikáni Múzeum sajtótájékoztatója alapján.
A fedett folyosót Raffaello tervei alapján 1517 és 1519 között a mester tanítványai valósították meg. A reneszánsz művészet egyik kiemelkedő alkotásáról van szó, amelynek freskói, stukkói és más dekorációi most a Vatikáni Múzeum restaurátorainak keze alatt kapnak új esélyt.
A Raffaello-lodzsák az Apostoli Palota második emeletén, a Szent Damazusz-udvarra néző oldalon húzódnak. Az udvar onnan is ismert, hogy ide érkeznek a pápához látogató állam- és kormányfői delegációk. A lodzsák ma nem részei a Vatikáni Múzeum nyilvános útvonalának, de egyes múzeumi termekből rájuk lehet látni.
A folyosót bibliai jelenetek, növényi motívumok és úgynevezett groteszk díszítések borítják.
Ezek a reneszánsz idején újra felfedezett ókori római falfestészet világát idézik: a föld alól előkerült antik palotatermeket akkoriban barlangoknak hitték, innen ered a „grottesca”, vagyis groteszk elnevezés.
Nem csak restaurálás, hanem nemzetközi örökségvédelmi program
A nemzetközi sajtó beszámolói szerint a munka nem csupán egy vatikáni restaurálási projekt, hanem egy szélesebb, „Legacy of Raphael: The Vatican and Beyond” nevű örökségvédelmi program része. A Raffaello-lodzsák helyreállítására 5,5 millió dollárt különítettek el, míg a teljes program értéke 14,275–14,3 millió dollár körül mozog.
A programot a World Monuments Fund és a Stephen A. Schwarzman Foundation támogatja. Az AP beszámolója szerint Stephen A. Schwarzman a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy alapítványa több mint 14 millió dollárral járul hozzá a teljes kezdeményezéshez: ebből 5,5 millió dollár megy közvetlenül a restaurálásra, a fennmaradó rész pedig a lodzsák digitalizálására, a felújításról készülő dokumentumfilmre és restaurátorképzési programra.
Ez azért is fontos, mert a Raffaello-lodzsák a nagyközönség számára ma jórészt rejtve maradnak. A digitalizálás révén a világ egyik legfontosabb reneszánsz együttese olyanok számára is megismerhetővé válhat, akik soha nem juthatnak be az Apostoli Palota e belső tereibe.
Miért kellett hozzányúlni?
A lodzsák eredetileg nyitottak voltak, így évszázadokon át ki voltak téve az időjárásnak. Az első üvegablakokat 1813 és 1814 között, Antonio Canova felügyelete alatt építették be. Ezek ugyan védelmet adtak az eső és a szél ellen, de közben új problémát is teremtettek: a zárt térben megváltozott a mikroklíma, a hő és a páratartalom pedig tovább rontotta a freskók és stukkók állapotát.
Ezért a restaurátoroknak nemcsak a porral és a szennyeződésekkel kell megküzdeniük, hanem korábbi beavatkozások maradványaival is. Egyes régi ragasztók és védőrétegek idővel összehúzódtak, megrepedeztek, és magukkal húzhatták a festékréteget is. A mostani munka első lépése a sérülékeny felületek stabilizálása: csak ezután következhet a tényleges tisztítás.
Mit jelent a lézeres restaurálás?
A Vatikánban alkalmazott lézertechnika nem látványos „égetést” jelent, hanem rendkívül finoman szabályozható, száraz tisztítási eljárást. Erre azért van szükség, mert a Raffaello-lodzsák festett felületei különösen érzékenyek: a hagyományos vizes vagy vegyszeres tisztítás további károkat okozhatna.
A restaurátorok ezért kézi, illetve aktív szálas lézerrel dolgoznak. A módszer lényege, hogy a lézer energiája a szennyeződéseket, lerakódásokat és a nem kívánt rétegeket célozza, miközben a mű eredeti anyagát a lehető legnagyobb mértékben megóvják. A technológia előnye, hogy a tisztítás mértéke nagyon pontosan szabályozható, így a szakemberek milliméterről milliméterre haladhatnak.
Raffaello rejtett Vatikánja
A Raffaello-lodzsák a reneszánsz művészet egyik különleges fejezetét jelentik.
A mester nem pusztán falképeket tervezett ide: az antik Róma vizuális világát értelmezte újra a pápai udvar számára.
A folyosó tizenhárom boltszakasza bibliai jelenetekből, ornamentikából, groteszkekből, növényi és állatalakos díszítésekből épül fel. A részletes kidolgozás miatt Raffaello-bibliának is hívják.
A lodzsák hatása évszázadokon át érezhető volt Európában és olyan nagy hatású kompozíciónak számítottak, hogy például a szentpétervári Ermitázsban teljes méretű másolat is készült róluk.
Ha a munka a tervek szerint halad, 2031-re nemcsak tisztább és stabilabb állapotban láthatjuk majd ezt a kivételes teret, hanem digitális formában is jóval szélesebb közönséghez juthat el Raffaello egyik legfontosabb, mégis kevesek által látott alkotása.