Merre tart a globális építészet? – tesszük fel szakmai és laikus körökben gyakorta a kérdést, és a 2026-os RIBA Nemzetközi Kiválósági Díj döntősei elég félreérthetetlenül meg is adják a választ.
Vajon mitől lesz egy épület érdekes, izgalmas és nagyszerű a 21. században? A formájától vagy a karakteres homlokzatától, ahogy korábban mindig? Nos, a jelek szerint ma egészen mástól: attól, hogy képes-e választ adni korunk legégetőbb kérdéseire, a klímaválságra, az erőforrások szűkösségére és a közösségek széthullására. Így válogathatták ki a 2026-os RIBA Nemzetközi Kiválósági Díj nyerteseit is, amelyeket elnézve a jelen – de helyesbítsünk, a jövő – építészete nem feltétlenül látványos vagy hatásos, sokkal fontosabb, hogy fenntartható, felelős, alkalmazkodó és emberközpontú legyen.
A Brit Építészek Királyi Intézete (RIBA) kétévente ítéli oda nemzetközi díját egy olyan épületnek, amely előremutató gondolkodásmódról, eredetiségről és kiváló kivitelezésről tanúskodik, miközben pozitív hatással van a lakóira, a közvetlen környezetére és a helyi közösségekre is – írta 2024-ben a hely.hu. Akkor egy barcelonai szociális lakhatási program tűnt ki a mezőnyből.
Lakhatási válságra válaszoló épület nyerte a RIBA 2024-es díját
Mutatjuk a győztest!
A mostani győztest ugyan csak ősszel hirdetik ki, de ezúttal 34 projektet választott az intézet a világ legjobbjainak, összesen 52 jelölt közül válogattak, amelyeket 15 országból neveztek be.
A 2026-ban díjazott épületek között találunk karbonsemleges gyárat Norvégiában, kulturális központot a világ egyik legnagyobb menekülttáborában, és egy olyan egyetemi kampuszt is, amely egy korábbi szeméttelep helyén született újjá. Az idei mezőny talán minden korábbinál pontosabban mutatja meg, merre tart a globális építészet.
A döntősök közül kerül majd ki a rangos RIBA Nemzetközi Díj végső győztese, amelyet 2026 októberében hirdetnek ki Londonban.
Semmi bontás, inkább átalakítás
Az egyik legerősebb tendencia a meglévő épületállomány újraértelmezése, amivel több legyet üthetnek egy csapásra, mindjárt mutatjuk is, hogyan. A bontás helyett a tervezők egyre gyakrabban választják az újrahasznosítást, nem eltörlik a múltat, hanem új funkciót adnak neki, és mentik, ami menthető.
Norvégiában a Kristiansand kikötőjében álló egykori gabonasiló kortárs művészeti központként született újjá. A Kunstsilo projekt nemcsak egy ipari örökséget mentett meg, elkerülve a költséges bontást és a terület drága rehabilátálását, hanem új kulturális identitást is adott a városnak. Olyasmit hoztak létre, amiből a környék, a város, a helyiek és a turizmus is több hullámban, vagy akár folyamatosan profitálhat majd. Hasonló szemlélet vezette a berni Warmbächli átalakítását, ahol egy használaton kívüli csokoládéraktárból szövetkezeti lakóház jött létre. Mekkora ötlet!
Sanghaj történelmi Rockbund negyede kulturális városrésszé alakult át, míg Kína porcelánfővárosában, Jingdezhenben elhagyott kerámiagyárakból pezsgő kulturális park született. Ezek a projektek egyébként mind egy irányba mutatnak, amit értékelt is a RIBA. Ékes példái annak, hogy a legfenntarthatóbb épület sokszor az, amely már áll, legyen akármennyire korszerűtlen.
Minden a klímaváltozásról szól, miért az építészet maradna ki?
A 2026-os díjazottakon végignézve egyértelmű, hogy amíg korábban a fenntarthatóság egy külön kategória volt, most „semmi extra”, szinte alapkövetelmény.
Franciaországban a Château de Beaucastel borászat szinte teljes egészében passzív módszerekkel működik: természetes légáramlás és árnyékolás gondoskodik a hűtésről, gépészet nélkül. Indiában a Parikrama projekt árnyékos közlekedőkkel és átszellőztetett terekkel válaszol az egyre szélsőségesebb hőségre. Ausztrália tűzveszélyes partvidékén a Burnt Earth Beach House kézzel készített terrakottából épült, egyszerre alkalmazkodva a tájhoz és az éghajlati kihívásokhoz. Mind olyan vonása az építészetnek, amely ma dicsérendő, értékelendő, kívánatos.
A legmerészebb talán Norvégia volt, nem először. A Bjarke Ingels Group által tervezett The Plus egy gyár, rendben, no de milyen? Valójában egy karbonsemleges ipari létesítmény és közpark egyben. Helyi faanyagból készült, energiaigényét pedig akár 90 százalékkal csökkenti napelemek és esővíz-hasznosítás révén. Ennek a projektnek az a nem is olyan szájbarágós üzenete, hogy a jövő gyára már nem elszigetelt, utálatos ipartelep, hanem a táj és a közösség egész odaillő része. Gondoljunk csak bele, egy üzemi terület, amire jó ránézni!
Egy jó épület mindenkié, akárki is legyen a tulajdonosa
Az idei díjazottak listájának talán legfontosabb üzenete az, hogy az már régen kevés, ha az építészet csak önmagáért létezik. Sokkal több annál, mint aminek ránézésre tűnik, hiszen
a legjobb épületek ma már olyan tereket hoznak létre, amelyek közösségeket építenek, azoknak otthont nyújtanak, sőt akár megalakításukat ösztönzik.
Uganda Yumbe régiójában, a Bidi Bidi menekülttáborban létrehozott előadóművészeti központ kulturális menedékként szolgál több százezer ember számára. Egy olyan helyen, ahol a túlélés mindennapos kihívás, az építészet itt identitást, reményt és közösségi élményt teremt. Vitathatatlanul jó irány ez.
Banglades fővárosában, Dakkában a Brac Egyetem egy korábbi hulladéklerakó helyén épült fel. A projekt egyszerre városrehabilitáció és oktatási beruházás: bizonyíték arra, hogy az elhanyagolt területek is új életre kelhetnek. Ilyesmire persze máshol is van példa, de a telek sötét múltját inkább titkolni szokás, nem reflektorfénybe emelni, igaz, ehhez biztonságos, sőt már-már túlzó módon óvatos tervezés és kivitelezés szükséges.
Zene füleinknek, ugyan, ki épít manapság könyvtárat? Lássuk csak:
Sanghaj új keleti könyvtára újradefiniálja a közkönyvtár fogalmát.
A 4,8 millió kötetet őrző intézmény egyszerre tudásközpont, nyitott városi találkozóhely, egy olyan közösségi tér, amely összeköti a kultúrát a várost lakóival.
Az építészet új korszaka
A 2026-os RIBA díjazottjai alapján a laikus is látja, hogy
az építészet fókusza elmozdult a korábban jellemző ikonikus formákról az emberi és környezeti felelősség felé.
A jövő legfontosabb épületei nem feltétlenül a legszebbek, legmagasabbak vagy legdrágábbak lesznek, hanem azok, amelyek képesek egyszerre reagálni a klímaváltozásra, megőrizni a múlt értékeit és erősíteni a közösségeket. Úgy, hogy egy gabonasiló például múzeummá válik, egy gyárból közparkot alakítanak ki, és egy menekülttáborban kulturális központ épül. Röviden tehát
a jövő építészete már egyáltalán nem a látványról szól, sokkal inkább arról, hogyan lehet jobbá tenni az életet.
A RIBA Nemzetközi Kiválósági Díj 34 nyertese
- Égett Föld tengerparti ház, Wardle (Anglesea, Ausztrália)
- Angelo Candalepas és munkatársai által szervezett Élő Isten Egyháza (Hurstville, Új-Dél-Wales, Ausztrália)
- Darlingtoni Állami Iskola, fjcstudio (Sydney, Ausztrália)
- A Porter House Hotel, Angelo Candalepas és munkatársai (Sydney, Ausztrália)
- KinderKunstLabor, Schenker Salvi Weber (St. Pölten, Ausztria)
- Zebun Nessa mecset, Studio Morphogenesis Ltd. (Savar, Dhaka, Banglades)
- BRAC Egyetem, WOHA (Dakka, Banglades)
- YIMBY (Yes In My BackYard), készítette: MAKER architecten (Kortrijk, Belgium)
- Z33 – Francesca Torzo Architetto (Hasselt, Belgium)
- Royale Belge, Caruso St John Architects + Bovenbouw Architectuur DDS+-szal (Watermael-Boitsfort, Brüsszel, Belgium)
- Pekingi Előadóművészeti Központ, Schmidt Hammer Lassen + Perkins & Will (Peking, Kína)
- Green Hill, Tongii Architectural Design (Group) Co., Ltd. (Sanghaj, Kína)
- Az Unitinno Architectural Technology Development Company Limited (Sencsen, Kína) által a Longhua Neveléstudományi Akadémiához társult idegennyelv-iskola
- Rockbund Shanghai, David Chipperfield Architects (történelmi épületek) + Arquitectonica (új épületek) (Sanghaj, Kína)
- Benzinkút a Wuning Road híd alatt, Suzhou Creek, Atelier Z+ (Sanghaj, Kína)
- Sanghaji Könyvtár Kelet, Schmidt Hammer Lassen (Sanghaj, Kína)
- Shenzhen Energy Ring, Schmidt Hammer Lassen + Gottlieb Paludan Architects (Sencsen, Kína)
- Taoxichuan Kerámia Kultúra Ipari Park, Jie Zhang + Beijing An-Design Architects + THUPDI (Jingdezhen, Kína)
- Nyugat-Wusutu Falusi Közösségi Központ Hohhotban, az Inner Mongolian Grand Architecture Design Co., Ltd. (Hohhot, Kína) alkotása
- Štvanice Footbridge Prágában, az Atelier Bridge Structures, Atelier Petr Tej, Blank architekti (Prága, Cseh Köztársaság) által
- Wood Up by LAN – Helyi Építészeti Hálózat (Párizs, Franciaország)
- Château de Beaucastel – Studio Mumbai + Studio Méditerranée (Courthézon, Franciaország)
- DY Patil Kiválósági Központ, Foster + Partners (Mahárástra, India)
- Parikrama, SPASM Design Architects (Nandgaon, India)
- Építészstúdió, O'Donnell + Tuomey (Dublin, Írország)
- Tenjincho Place, Hiroyuki Ito Architects (Tokió, Japán)
- KON-TIGO, Manuel Cervantes Estudio (Guerrero, Mexikó)
- Mezcal Production Palenque, Estudio ALA (Armida Fernández és Luis Enrique Flores) (Jiquilpan de Juárez, Michoacán, Mexikó)
- Kunstsilo, Mestres Wåge + BAX + Mendoza Partida (Kristiansand, Norvégia)
- The Plus by BIG – Bjarke Ingels Group (Magnor, Norvégia)
- Transformation Warmbächli, BHSF Architektur & Städtebau (Berne, Svájc)
- Bidi Bidi Előadóművészeti Központ, Hassell (Yumbe kerület, Uganda)
- Terrakotta workshop a Tropical Space-től (Quang Nam, Vietnam)
- Városi Mezőgazdasági Iroda, VTN Architects (Ho Si Minh-város, Vietnam)
Forrás: riba.org, wallpaper.com
