A tihanyi Belső-tó medre az utóbbi hónapokban szokatlan arcát mutatja: száraz félsziget, repedezett iszap és visszahúzódó víz fogadja a látogatót. Ez a vég kezdete, vagy természetes jelenség? Feltölthetjük a tavat a Balatonból vagy várnunk kell az esőre? Egyáltalán, mit kell tudni a tihanyi tavakról? Minden kérdésünkre választ kaptunk a tihanyi lakossági fórumon.
A tihanyi Belső-tavat valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Ez a félsziget egyik legszebb látványossága, kedvelt kirándulóhely, méltán híres.
A helyiek és az itt nyaralók pontosan tudják, meddig ér a víz, hol kezdődik a nádas, és hová lehet leülni egy padra, hogy az apró hullámok csillogását és a Bencés Apátság tükörképét megcsodáljuk a vízen.
Végre elkészült: átadták a felújított tihanyi bencés apátságot
A tihanyi Belső-tó medre az utóbbi hónapokban szokatlan arcát mutatja: száraz félsziget, repedezett iszap és visszahúzódó víz fogadja a látogatót. Ez a vég kezdete?
Az utóbbi hónapokban azonban mintha egy másik tájba csöppentünk volna: a mederben kevés víz, a tó közepén száraz félsziget, körülötte repedezett fehér iszap és tanácstalanság.
A tihanyi Belső-tó alacsony vízszintje hónapok óta borzolja a kedélyeket. Különösen minket, helyieket foglalkoztat a probléma, de a falu szerelmesei országszerte figyelemmel kísérik az eseményeket.
A közösségi oldalakon egymást érik a képek a zsugorodó vízfelületről, és sokan attól tartanak, hogy a tó – a félsziget egyik legszebb természeti látványossága – végleg kiszárad.
Október 17-én ezért lakossági fórumot tartottak Tihanyban, ahol kutatók, szakemberek és a falu vezetői próbálták elmagyarázni, mi történik valójában a tóval. A hangulat egyszerre volt aggodalmas és kíváncsi: a tihanyiak válaszokat szerettek volna, a szakemberek pedig megnyugtatni próbálták őket – miközben elismerték, hogy könnyű megoldás nincs.
A vulkán öröksége – Három tó egy félszigeten
A Tihanyi-félsziget különleges természeti képződmény: egy valaha működő vulkán kráterei alakították ki a ma ismert tórendszert.
A Külső-tó a fő kráter helyén fekszik, a Belső-tó egy kisebb robbanás nyomán jött létre, a harmadik, időszakos vízfelület pedig a Rátai-csáva, amely csak nagyobb esőzések után jelenik meg.
A három tó nem csupán a felszínen, hanem a föld alatt is kapcsolatban áll egymással. „Ezek a tavak a felszín alatti vizek felszínre bukkanási pontjai” – magyarázta Mádlné Szőnyi Judit, az ELTE hidrogeológusa. Vagyis a tavak nem pusztán az esőből és a falu felől érkező szürkevízből élnek, leginkább a mélyben mozgó vízáramlatok táplálják őket.
Ez a kapcsolat azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek először hangzik.
A félsziget tavai különböző magasságban helyezkednek el, így a víz a legmagasabban fekvő Belső-tóból és az ideiglenes Rátai-csávából a Külső-tó felé folyik, ahonnan pedig visszaáramlik a Balatonba, mindezt a föld alatt.
Így lehetséges, hogy míg a Belső-tó kiszáradásától félünk, a Külső-tó – bár a megszokottnál alacsonyabb vízszinttel – köszöni szépen, jól van. A kutatások szerint a Belső-tó története során többször is kiszáradt – ezt régi térképek és fúrásminták is bizonyítják, és erről árulkodnak a tó visszahúzódása miatt felszínre került régi kutak is, melyeket egy korábbi kiszáradás alkalmával fúrtak a helyiek.
Az 1800-as években például a Külső-tó mezőgazdasági okból történt lecsapolása után tűnt el a víz – ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a két tó között kapcsolat van – majd a 20. században szépen lassan újra megtelt. 1920-ig a meder száraz volt, ám nem teljesen tisztázott okokból elkezdett feltelni – ez valószínűleg a Trianon után felértékelődött Balaton körül zajló építkezéseknek köszönhető.
A tihanyi parti út kialakításával ugyanis megszűnt a hegy lábánál az a szivárgás, amely közvetlenül kötötte össze a Belső-tavat a Balatonnal, így a víz a tóban tudott maradni
– tudtuk meg Csizmazia Márton helytörténésztől. 1976-ban végül elzárták a Külső-tavat lecsapoló csatornát, ezért a vízmozgás ismét lassult, így alakult ki a Belső-tónak az a formája, amelyet évtizedek óta ismerünk és szeretünk, és amelytől úgy tűnik, ma búcsúzunk.
Döglött béka kuruttyol?
„Nincs ökológiai katasztrófa, csak nem ehhez a látványhoz vagyunk hozzászokva”
– mondta Vers József, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tájegységvezetője. A félsziget múlt századi fényképein is látszik, hogy a tó sokszor volt ennél is kisebb, sőt az 1930-as években egy félsziget is kinyúlt a közepéig – ez bukkant elő az utóbbi hónapokban. A természet tehát most is a maga tempójában működik, csak mi, emberek ezt nehezen értjük meg, hiszen nem egy emberöltő alatt szárad ki és telik meg egy ilyen tó, erről a folyamatról egyikünknek sincsen saját emléke, ami megnyugtatna. De a természet teszi a dolgát, a változásokkal új élőhelyek is kialakulnak.
„Bár bizonyos fajok ilyenkor eltűnnek, ezek helyét más fajok veszik át. Például most költ a kis félszigeten a gulipán, aki az Alföld szikes tavairól költözött át a Belső-tóhoz, mert azok teljesen kiszáradtak és nem talált magának fészkelő helyet. Itt meg talál”
– hozott fel egy érdekes és szívmelengető példát a szakértő.
Az utóbbi évtizedek csapadékszegény időszakai és a klímaváltozás gyorsuló hatásai viszont tényleg próbára teszik a tó rendszerét.
2025-ben eddig még a 300 milliméter éves csapadékot sem érte el a mennyiség – régen 600 milliméter körül volt az átlag.
Ráadásul a csapadék ma másképp esik: rövid, heves záporok formájában, amelyek nem tudnak beszivárogni a talajba, hanem gyorsan lefolynak a Balatonba, így nem történik meg a föld alatti vizek pótlása.
Tévhitek és valóság – Nem a szűrőmező a hibás
A fórum egyik legforróbb témája a falu határában épült szűrőmező volt, amely a csapadékvizet tisztítva engedi a tóba. Elterjedt Tihanyban egy elmélet, miszerint a víz azért tűnt el, mert itt elpárolog, mielőtt elérné a tavat, illetve innen mégsem a tóba folyik. Vers József egyértelműen cáfolta ezt:
„annyira gyorsan nem tud elpárologni sok víz, hogy ne szívódjon be a talajba. A szűrőmezőnek nincs vízzáró rétege, a víz bejut a tóba – csak megszűrve, tisztán.”
És máshova sem tud elfolyni, mert a szűrőmező közvetlenül a tó mellett van, innen is ugyanabba a földalatti vízrétegbe szivárog a víz, mint amelyik a tavat táplálja. A 2019-ben épült szűrőmezőre azért volt szükség, mert a Belső-tóba a település utcáiról és parkolóiból szennyezett csapadékvíz folyt, tele mikroműanyaggal, gumitörmelékkel és olajmaradványokkal, sőt, néha szeméttel. A rendszer nem ellensége, hanem védelmezője a tónak. Erről megbizonyosodhatunk akkor is, ha ellátogatunk a szűrőmezőhöz, melyben az utcai csatornából származó szemét halmozódott fel – ahelyett, hogy bejutott volna a tóba.
A kutak és a föld alatti vizek
A fórumon felmerült az is, hogy a településen fúrt kutak okozhatják a vízhiányt, amelyekből locsolnak és medencét töltenek.
„A kutak valóban befolyásolhatják a föld alatti vízrendszert, bár az elöntözött víz egy része visszaszivárog, ám a medencékbe öntött víz leengedés után jellemzően nem a természetbe, hanem a csatornahálózatba kerül. De sajnos nem ez a probléma fő oka, hanem a csapadékhiány”
– mondta Mádlné Szőnyi Judit. Továbbá fontos megjegyezni, hogy sok az illegális kút, melyet engedélyek és környezetvédelmi hatástanulmány nélkül fúrtak. Ez nemcsak Tihanyban, a Balaton egész környezetében probléma, ami a magyar tengernek sem tesz jót hosszú távon. A helyzetet bonyolítja, hogy a Belső-tó és a Külső-tó a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében van, ám mindkettő állami tulajdon. Tehát hiába várjuk a megoldást a tihanyi önkormányzattól, a falunak formálisan nincsen ráhatása a tó körüli intézkedésekre, miközben a tó állapota nyilvánvalóan a tihanyiakat aggasztja legjobban.
Miért nem lehet feltölteni a Balatonból?
A kérdés sokakban felvetődött, és első hallásra logikusnak tűnik: ha a Belső-tó kiszárad, miért ne lehetne a Balaton vizét odaszivattyúzni?
A válasz röviden: mert a fizika törvényei és a földtani adottságok ezt nem engedik.
A Belső-tó mintegy 20 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton, tehát a vizet fel kellene pumpálni. Ez műszakilag lehetséges lenne, de hónapokig tartó munka, a balatonfüredihez hasonló bójás, úszó vízkivételi művel, generátorral, a hegyen átfutó csővezetékkel. Ráadásul ha a legrövidebb szakaszon, a Somos felől hoznánk fel a vizet, a vezeték a falu két legfontosabb útját is átvágná. Közutak keresztezése nékül, a természeten át a sajkodi út vége felől érkezhetne a vezeték, ez azonban már messze van.
És ami még fontosabb, teljesen értelmetlen lenne.
A csapadékhiány miatt jelenleg a föld alatti vizek szintje is nagyon alacsony, és mint láttuk, a Belső-tó medre a föld alatti vízmozgások miatt összefügg a Külső-tóval, ahova a felpumpált víz szépen lassan átcsorogna, onnan pedig ismét visszaszivárogna a Balatonba. A feltöltés tehát nemhogy nem segítene, de gyakorlatilag kárba veszne az energia.
Csapadék kell, és a víz tudatos helyben tartása
A szakemberek egyetértettek: a Belső-tó sorsát elsősorban az eső határozza meg. „Ez még csak visszahúzódás, nem kiszáradás” – hangsúlyozta Boros Gergely, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa.
„Az ilyen típusú tavak sajnos nagyon sérülékenyek, az időnkénti kiszáradás teljesen normális, csak rossz nézni.”
De, hogy a jövőben ne legyünk kiszolgáltatva a csapadéknak, át kell gondolni a vízgazdálkodást. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője, Horváth Angéla szerint ma már nem az a feladat, hogy elvezessük a vizet, mint régen, hanem az, hogy helyben tartsuk. Ebben a tihanyi település is kulcsszerepet játszhat: az esővízgyűjtés, beszivárogtató medencék, szürkevíz-visszaforgatás mind segíthetnek. Szőnyi Judit szerint a jövő megoldása is ebben rejlik: „Minden vizet a félszigeten kell tartanunk. A mélybe vezetett esővíz nem vész el, hanem a föld alatti vízrendszert táplálja.”
Ám ahogy Boros Gergely mondta, az ilyen rendszerek kiépítéséhez, sőt, már az úgynevezett biomanipulációhoz, vagyis a vizet tisztán tartó növények és halfajok telepítéséhez is sokkal jobban kell ismernünk a tavat, mint ahogy ma ismerjük.
„Mindenképpen kell egy monitoring rendszer, nézni kell a pontos vízszintet és a vízminőséget, addig nem tudunk segíteni a tavon, ameddig nincsenek róla adataink.”
Bár Mádlné Szőnyi Judit és hallgatói már így is sok adatot szolgáltattak a Nemzeti Parknak, az egyetemisták által végzett kutatás nem elegendő. Egy az említett szervek összehangolt munkájával működő kutatócsoportra lenne szükség. „Állami segítséget fogok kérni, hogy finanszírozást kapjunk a kutatásra, mert hiába nem a falu tulajdona a tó, mégis mi, tihanyiak szeretjük a legjobban, ezért az önkormányzat tudná a munkát igazán jól koordinálni” – mondta Kötél Balázs polgármester, aki a fórumot is azért hívta össze, hogy az aggódó helyiek feltehessék kérdéseiket.
Vigyázat, süppedünk!
Egy valamit nagyon fontos megjegyeznünk a tó jelenlegi állapotával kapcsolatban. A Belső-tó partján a föld néhol fehéren csillog, mintha szikes pusztára tévedtünk volna. Valójában azonban nem klasszikus szikes tó ez: a „szikesség” itt csak látszat, a párolgó víz ásványisó-tartalmának, az agyagos üledéknek és a forró nyárnak a közös eredménye.
A felszín keménynek tűnik, de a mélyben nedvesség lappang, ezért olyan könnyű elsüllyedni benne.
A tómeder alján finom, szerves anyagokban gazdag iszap húzódik, amely nedves, ezért mozdul meg a legkisebb nyomásra is. A holdbéli táj rengeteg kirándulót vonz – és ha nem tudnánk, hogy nem így szokott kinézni, valószínűleg minket, tihanyiakat is elkápráztatna – ám sokkal veszélyesebb, mint amilyennek látszik.
A tűzoltókat naponta riasztják derékig elmerült túrázókhoz, akik egyedül nem tudnak a süppedős iszapból kikecmeregni.
Tihanyiként azt gondoltam, engem nem fog bekebelezni a saját szülőföldem, de nekem is sikerült elmerülnöm, igaz, csak térdig. A cipőt mondjuk valószínűleg kidobom.
Nem katasztrófa, de nem marad más, csak az esőtánc
A tihanyi Belső-tó most nem haldoklik, hanem arra emlékeztet, hogy a természet rendszerei lassabban, de sokkal következetesebben reagálnak, mint ahogy mi gondoljuk. A tó visszahúzódása nem végítélet, de üzenet: csak annyi vízzel számolhatunk, amennyit meg tudunk tartani. Ha a csapadékmennyiség ilyen alacsony marad, a tó 2060-ra kiszáradhat.
A fórum végére a legtöbben elfogadták, hogy nem a szűrőmező vagy a kutak okozzák a bajt, az igazi ellenség a csapadékhiány.
És bár nekünk, helyieknek fáj látni a tó szürkére szikkadt medrét, talán abban mindannyian egyetérthetünk, Tihany természeti csodája nem tűnt el, csak eddig számunkra ismeretlen arcát mutatja, várva, hogy újra életet hozzon az eső.
Az ezeréves múlt jövője
Így született újjá a Tihanyi Bencés Apátság
