A tihanyi Belső-tó medre az utóbbi hónapokban szokatlan arcát mutatja: száraz félsziget, repedezett iszap és visszahúzódó víz fogadja a látogatót. Ez a vég kezdete, vagy természetes jelenség? Feltölthetjük a tavat a Balatonból vagy várnunk kell az esőre? Egyáltalán, mit kell tudni a tihanyi tavakról? Minden kérdésünkre választ kaptunk a tihanyi lakossági fórumon.
A tihanyi Belső-tavat valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Ez a félsziget egyik legszebb látványossága, kedvelt kirándulóhely, méltán híres.
A helyiek és az itt nyaralók pontosan tudják, meddig ér a víz, hol kezdődik a nádas, és hová lehet leülni egy padra, hogy az apró hullámok csillogását és a Bencés Apátság tükörképét megcsodáljuk a vízen.
Végre elkészült: átadták a felújított tihanyi bencés apátságot
A tihanyi Belső-tó medre az utóbbi hónapokban szokatlan arcát mutatja: száraz félsziget, repedezett iszap és visszahúzódó víz fogadja a látogatót. Ez a vég kezdete?
Az utóbbi hónapokban azonban mintha egy másik tájba csöppentünk volna: a mederben kevés víz, a tó közepén száraz félsziget, körülötte repedezett fehér iszap és tanácstalanság.
A tihanyi Belső-tó alacsony vízszintje hónapok óta borzolja a kedélyeket. Különösen minket, helyieket foglalkoztat a probléma, de a falu szerelmesei országszerte figyelemmel kísérik az eseményeket.
A közösségi oldalakon egymást érik a képek a zsugorodó vízfelületről, és sokan attól tartanak, hogy a tó – a félsziget egyik legszebb természeti látványossága – végleg kiszárad.
Október 17-én ezért lakossági fórumot tartottak Tihanyban, ahol kutatók, szakemberek és a falu vezetői próbálták elmagyarázni, mi történik valójában a tóval. A hangulat egyszerre volt aggodalmas és kíváncsi: a tihanyiak válaszokat szerettek volna, a szakemberek pedig megnyugtatni próbálták őket – miközben elismerték, hogy könnyű megoldás nincs.
A vulkán öröksége – Három tó egy félszigeten
A Tihanyi-félsziget különleges természeti képződmény: egy valaha működő vulkán kráterei alakították ki a ma ismert tórendszert.
A Külső-tó a fő kráter helyén fekszik, a Belső-tó egy kisebb robbanás nyomán jött létre, a harmadik, időszakos vízfelület pedig a Rátai-csáva, amely csak nagyobb esőzések után jelenik meg.
A három tó nem csupán a felszínen, hanem a föld alatt is kapcsolatban áll egymással. „Ezek a tavak a felszín alatti vizek felszínre bukkanási pontjai” – magyarázta Mádlné Szőnyi Judit, az ELTE hidrogeológusa. Vagyis a tavak nem pusztán az esőből és a falu felől érkező szürkevízből élnek, leginkább a mélyben mozgó vízáramlatok táplálják őket.
Ez a kapcsolat azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek először hangzik.
A félsziget tavai különböző magasságban helyezkednek el, így a víz a legmagasabban fekvő Belső-tóból és az ideiglenes Rátai-csávából a Külső-tó felé folyik, ahonnan pedig visszaáramlik a Balatonba, mindezt a föld alatt.
Így lehetséges, hogy míg a Belső-tó kiszáradásától félünk, a Külső-tó – bár a megszokottnál alacsonyabb vízszinttel – köszöni szépen, jól van. A kutatások szerint a Belső-tó története során többször is kiszáradt – ezt régi térképek és fúrásminták is bizonyítják, és erről árulkodnak a tó visszahúzódása miatt felszínre került régi kutak is, melyeket egy korábbi kiszáradás alkalmával fúrtak a helyiek.
Az 1800-as években például a Külső-tó mezőgazdasági okból történt lecsapolása után tűnt el a víz – ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a két tó között kapcsolat van – majd a 20. században szépen lassan újra megtelt. 1920-ig a meder száraz volt, ám nem teljesen tisztázott okokból elkezdett feltelni – ez valószínűleg a Trianon után felértékelődött Balaton körül zajló építkezéseknek köszönhető.
A tihanyi parti út kialakításával ugyanis megszűnt a hegy lábánál az a szivárgás, amely közvetlenül kötötte össze a Belső-tavat a Balatonnal, így a víz a tóban tudott maradni
– tudtuk meg Csizmazia Márton helytörténésztől. 1976-ban végül elzárták a Külső-tavat lecsapoló csatornát, ezért a vízmozgás ismét lassult, így alakult ki a Belső-tónak az a formája, amelyet évtizedek óta ismerünk és szeretünk, és amelytől úgy tűnik, ma búcsúzunk.
Döglött béka kuruttyol?
„Nincs ökológiai katasztrófa, csak nem ehhez a látványhoz vagyunk hozzászokva”
– mondta Vers József, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tájegységvezetője. A félsziget múlt századi fényképein is látszik, hogy a tó sokszor volt ennél is kisebb, sőt az 1930-as években egy félsziget is kinyúlt a közepéig – ez bukkant elő az utóbbi hónapokban. A természet tehát most is a maga tempójában működik, csak mi, emberek ezt nehezen értjük meg, hiszen nem egy emberöltő alatt szárad ki és telik meg egy ilyen tó, erről a folyamatról egyikünknek sincsen saját emléke, ami megnyugtatna. De a természet teszi a dolgát, a változásokkal új élőhelyek is kialakulnak.
„Bár bizonyos fajok ilyenkor eltűnnek, ezek helyét más fajok veszik át. Például most költ a kis félszigeten a gulipán, aki az Alföld szikes tavairól költözött át a Belső-tóhoz, mert azok teljesen kiszáradtak és nem talált magának fészkelő helyet. Itt meg talál”
– hozott fel egy érdekes és szívmelengető példát a szakértő.
Az utóbbi évtizedek csapadékszegény időszakai és a klímaváltozás gyorsuló hatásai viszont tényleg próbára teszik a tó rendszerét.
2025-ben eddig még a 300 milliméter éves csapadékot sem érte el a mennyiség – régen 600 milliméter körül volt az átlag.
Ráadásul a csapadék ma másképp esik: rövid, heves záporok formájában, amelyek nem tudnak beszivárogni a talajba, hanem gyorsan lefolynak a Balatonba, így nem történik meg a föld alatti vizek pótlása.
Tévhitek és valóság – Nem a szűrőmező a hibás
A fórum egyik legforróbb témája a falu határában épült szűrőmező volt, amely a csapadékvizet tisztítva engedi a tóba. Elterjedt Tihanyban egy elmélet, miszerint a víz azért tűnt el, mert itt elpárolog, mielőtt elérné a tavat, illetve innen mégsem a tóba folyik. Vers József egyértelműen cáfolta ezt:
„annyira gyorsan nem tud elpárologni sok víz, hogy ne szívódjon be a talajba. A szűrőmezőnek nincs vízzáró rétege, a víz bejut a tóba – csak megszűrve, tisztán.”
És máshova sem tud elfolyni, mert a szűrőmező közvetlenül a tó mellett van, innen is ugyanabba a földalatti vízrétegbe szivárog a víz, mint amelyik a tavat táplálja. A 2019-ben épült szűrőmezőre azért volt szükség, mert a Belső-tóba a település utcáiról és parkolóiból szennyezett csapadékvíz folyt, tele mikroműanyaggal, gumitörmelékkel és olajmaradványokkal, sőt, néha szeméttel. A rendszer nem ellensége, hanem védelmezője a tónak. Erről megbizonyosodhatunk akkor is, ha ellátogatunk a szűrőmezőhöz, melyben az utcai csatornából származó szemét halmozódott fel – ahelyett, hogy bejutott volna a tóba.
A kutak és a föld alatti vizek
A fórumon felmerült az is, hogy a településen fúrt kutak okozhatják a vízhiányt, amelyekből locsolnak és medencét töltenek.
„A kutak valóban befolyásolhatják a föld alatti vízrendszert, bár az elöntözött víz egy része visszaszivárog, ám a medencékbe öntött víz leengedés után jellemzően nem a természetbe, hanem a csatornahálózatba kerül. De sajnos nem ez a probléma fő oka, hanem a csapadékhiány”
– mondta Mádlné Szőnyi Judit. Továbbá fontos megjegyezni, hogy sok az illegális kút, melyet engedélyek és környezetvédelmi hatástanulmány nélkül fúrtak. Ez nemcsak Tihanyban, a Balaton egész környezetében probléma, ami a magyar tengernek sem tesz jót hosszú távon. A helyzetet bonyolítja, hogy a Belső-tó és a Külső-tó a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében van, ám mindkettő állami tulajdon. Tehát hiába várjuk a megoldást a tihanyi önkormányzattól, a falunak formálisan nincsen ráhatása a tó körüli intézkedésekre, miközben a tó állapota nyilvánvalóan a tihanyiakat aggasztja legjobban.
Miért nem lehet feltölteni a Balatonból?
A kérdés sokakban felvetődött, és első hallásra logikusnak tűnik: ha a Belső-tó kiszárad, miért ne lehetne a Balaton vizét odaszivattyúzni?
A válasz röviden: mert a fizika törvényei és a földtani adottságok ezt nem engedik.
A Belső-tó mintegy 20 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton, tehát a vizet fel kellene pumpálni. Ez műszakilag lehetséges lenne, de hónapokig tartó munka, a balatonfüredihez hasonló bójás, úszó vízkivételi művel, generátorral, a hegyen átfutó csővezetékkel. Ráadásul ha a legrövidebb szakaszon, a Somos felől hoznánk fel a vizet, a vezeték a falu két legfontosabb útját is átvágná. Közutak keresztezése nékül, a természeten át a sajkodi út vége felől érkezhetne a vezeték, ez azonban már messze van.
És ami még fontosabb, teljesen értelmetlen lenne.
A csapadékhiány miatt jelenleg a föld alatti vizek szintje is nagyon alacsony, és mint láttuk, a Belső-tó medre a föld alatti vízmozgások miatt összefügg a Külső-tóval, ahova a felpumpált víz szépen lassan átcsorogna, onnan pedig ismét visszaszivárogna a Balatonba. A feltöltés tehát nemhogy nem segítene, de gyakorlatilag kárba veszne az energia.
Csapadék kell, és a víz tudatos helyben tartása
A szakemberek egyetértettek: a Belső-tó sorsát elsősorban az eső határozza meg. „Ez még csak visszahúzódás, nem kiszáradás” – hangsúlyozta Boros Gergely, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa.
„Az ilyen típusú tavak sajnos nagyon sérülékenyek, az időnkénti kiszáradás teljesen normális, csak rossz nézni.”
De, hogy a jövőben ne legyünk kiszolgáltatva a csapadéknak, át kell gondolni a vízgazdálkodást. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője, Horváth Angéla szerint ma már nem az a feladat, hogy elvezessük a vizet, mint régen, hanem az, hogy helyben tartsuk. Ebben a tihanyi település is kulcsszerepet játszhat: az esővízgyűjtés, beszivárogtató medencék, szürkevíz-visszaforgatás mind segíthetnek. Szőnyi Judit szerint a jövő megoldása is ebben rejlik: „Minden vizet a félszigeten kell tartanunk. A mélybe vezetett esővíz nem vész el, hanem a föld alatti vízrendszert táplálja.”
Ám ahogy Boros Gergely mondta, az ilyen rendszerek kiépítéséhez, sőt, már az úgynevezett biomanipulációhoz, vagyis a vizet tisztán tartó növények és halfajok telepítéséhez is sokkal jobban kell ismernünk a tavat, mint ahogy ma ismerjük.
„Mindenképpen kell egy monitoring rendszer, nézni kell a pontos vízszintet és a vízminőséget, addig nem tudunk segíteni a tavon, ameddig nincsenek róla adataink.”
Bár Mádlné Szőnyi Judit és hallgatói már így is sok adatot szolgáltattak a Nemzeti Parknak, az egyetemisták által végzett kutatás nem elegendő. Egy az említett szervek összehangolt munkájával működő kutatócsoportra lenne szükség. „Állami segítséget fogok kérni, hogy finanszírozást kapjunk a kutatásra, mert hiába nem a falu tulajdona a tó, mégis mi, tihanyiak szeretjük a legjobban, ezért az önkormányzat tudná a munkát igazán jól koordinálni” – mondta Kötél Balázs polgármester, aki a fórumot is azért hívta össze, hogy az aggódó helyiek feltehessék kérdéseiket.
Vigyázat, süppedünk!
Egy valamit nagyon fontos megjegyeznünk a tó jelenlegi állapotával kapcsolatban. A Belső-tó partján a föld néhol fehéren csillog, mintha szikes pusztára tévedtünk volna. Valójában azonban nem klasszikus szikes tó ez: a „szikesség” itt csak látszat, a párolgó víz ásványisó-tartalmának, az agyagos üledéknek és a forró nyárnak a közös eredménye.
A felszín keménynek tűnik, de a mélyben nedvesség lappang, ezért olyan könnyű elsüllyedni benne.
A tómeder alján finom, szerves anyagokban gazdag iszap húzódik, amely nedves, ezért mozdul meg a legkisebb nyomásra is. A holdbéli táj rengeteg kirándulót vonz – és ha nem tudnánk, hogy nem így szokott kinézni, valószínűleg minket, tihanyiakat is elkápráztatna – ám sokkal veszélyesebb, mint amilyennek látszik.
A tűzoltókat naponta riasztják derékig elmerült túrázókhoz, akik egyedül nem tudnak a süppedős iszapból kikecmeregni.
Tihanyiként azt gondoltam, engem nem fog bekebelezni a saját szülőföldem, de nekem is sikerült elmerülnöm, igaz, csak térdig. A cipőt mondjuk valószínűleg kidobom.
Nem katasztrófa, de nem marad más, csak az esőtánc
A tihanyi Belső-tó most nem haldoklik, hanem arra emlékeztet, hogy a természet rendszerei lassabban, de sokkal következetesebben reagálnak, mint ahogy mi gondoljuk. A tó visszahúzódása nem végítélet, de üzenet: csak annyi vízzel számolhatunk, amennyit meg tudunk tartani. Ha a csapadékmennyiség ilyen alacsony marad, a tó 2060-ra kiszáradhat.
A fórum végére a legtöbben elfogadták, hogy nem a szűrőmező vagy a kutak okozzák a bajt, az igazi ellenség a csapadékhiány.
És bár nekünk, helyieknek fáj látni a tó szürkére szikkadt medrét, talán abban mindannyian egyetérthetünk, Tihany természeti csodája nem tűnt el, csak eddig számunkra ismeretlen arcát mutatja, várva, hogy újra életet hozzon az eső.
Nyitókép: Renner Tamás
Az ezeréves múlt jövője
Így született újjá a Tihanyi Bencés Apátság
