Bár a szombathelyi szecessziós épület hivatalosan nem műemlék, mégis úgy bánnak majd vele a felújítás során, mintha az lenne – ezt indokolják a szép állapotban megmaradt kovácsoltvas lépcsőkorlátok, az eredeti ablakok és a száz éve oly divatos terrazzo padló is, amelyeket vétek lenne veszni hagyni.

Nem a véletlen műve, ha valaki Kós Károly hatását véli felfedezni azon a 110 éves szombathelyi épületen, amelyet hamarosan a Mathias Corvinus Collegium (MCC) újít fel azért, hogy a képzéseit beköltöztesse. Kortársa, az a Schodits Lajos tervezte ugyanis, aki többek között a fővárosi Wekerletelepen is letette a névjegyét, és aki ebben a késő szecessziós stílusban emelt – az art decóra hajazó és a magyaros népi építészet motívumait is felvonultató – házban
a Monarchia-kori boldog békeidők utolsó pillanatait örökítette meg.
Az 1913-as építésű ingatlant azért vásárolta meg és veszi most kezelésbe az MCC, hogy adjon valami kézzelfoghatót annak a közösségnek, amely befogadta.
Alapkoncepciójuk, hogy a képzési központoknak nem építenek új otthont, inkább segítenek megőrizni mindenütt egy régi értéket, felújítanak egy városképileg is fontos épületet, így történik ez Szombathelyen is. Különlegesség, hogy a termeket a tehetséggondozásban részt vevő diákok veszik majd birtokba, de az udvar és a kávéház gyakorlatilag a városé lesz.

A város kulturális életének origója lehet
„Bár a szombathelyi szecessziós épület nem műemlék, mégis úgy bánnak majd vele a felújítás során, mintha az lenne”
– hangzott el az ígéret azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen Erhardt Gábor, az MCC Építészet és emlékezet műhelyének vezetője moderálásával a részleteket ismertették.
Először dr. Orbán Balázs, az MCC kuratóriumának elnöke mondott köszöntőt, és bejelentette, hogy az eddig 75 nyilvános programot lebonyolító, és a 300 környékbeli fiatal mellett több mint 4200 külsős vendéget is megszólító szombathelyi központ végképp kinőtte jelenlegi átmeneti otthonát, és végre elindulhatnak az új helyszínen a kivitelezési munkálatok. A tervezés ugyanis nemrég lezárult, és a 2026/2027-es tanévet már a Petőfi utca 14. szám alatt kezdik meg a diákok.

Az első sajtóbejelentés a beruházással kapcsolatban ugyan már 2021-ben megtörtént, akkor, amikor a vasi megyeszékhelyen is megindult a tehetséggondozó hálózat működése, azonban a munkálatok csúsztak, és azóta ideiglenes helyszínen, a volt püspöki iskolában folytak, sőt, még mindig folynak a képzések. Innen teszik át az itteni székhelyét a tervek szerint másfél év múlva az MCC.

Technikai bravúr és ízig-vérig művészet:
ezt mondta a felújításról Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, aki szerint az épület a város kulturális, oktatási és közéletének origója lehet, miután újra életet lehelnek belé, és világszínvonalú infrastruktúrával látják el.
A dinamikus városfejlődés előfutára
Messziről indított előadásában Bakucz András. A térségi főmérnök beszélt az ókori és középkori utcahálózatról, és elárulta: ebben a háztömbben található Szombathely legtöbb műemléki és helyi védelem alatt álló épülete.
„A most felújításra váró elegáns ház tömege és megjelenése egy dinamikus városfejlődést vetített előre.
A földszintes épületek közé került be az emeletes, nagyon robusztus épület, amely jobban igazodott a szemközti Domonkos-rendi zárdához, mint a mellette álló szerény ingatlanokhoz” – fogalmazott a szakember. De hogy jutott Schodits Lajos Szombathelyen tervezői megbízáshoz? „Talán nem is volt ebben semmi szokatlan, a kor legnagyobb építészei vállaltak el kisebb-nagyobb vidéki feladatokat a jelentősebb munkáik mellett” – tudtuk meg. Így volt ezzel tehát az egyébként a fővárosi Wekerletelepen szintén alkotó Schodits Lajos is, aki egyébként részt vett a szombathelyi kórház tervpályázatán is, ám elképzelései az első világháború miatt akkor nem valósulhattak meg.
Ami a szombathelyi szecessziós épületeket illeti, ezekről szólva Bakucz András elmondta, hogy közülük kevés áll bármilyen védelem alatt, alig másfél tucatnak jár a „különleges elbánás”. Ráadásul nem is alkotnak egységes utcaképet, az épületek elszórtan, szigetszerűen helyezkednek el a városban, mintha Szombathely ízlése nem „vette volna be” igazán a szecesszió stílusát.
Korabeli luxus és évszázados hanyatlás
„Nem véd minden megőrzendő értéket műemlékként a törvény betűje, ahogy az eredeti építtetőről Takáts-házra keresztelt épületet sem, ettől függetlenül a különlegesen szép fa-, fém- és kőelemek felújításában restaurátorok segítenek majd” – emelte ki Székely Márton, az MCC Ingatlanberuházási Igazgatóságának műemlékvédelmi szakértője, aki az ingatlan történetébe is beavatta a közönséget. Kiderült, hogy a mostani ház helyén az 1860-as években még egy földszintes ház állt, azonban az ügyvéd és irodalomkritikus tulajdonos, Takáts József egy emeletes lakóépületre vágyott. „Négy olyan lakást alakítottak ki a házban, amelyek a korabeli legmagasabb igényszintnek is megfeleltek.
Tele voltak az akkor elérhető technikai vívmányokkal: fürdőszobával, villanyvilágítással és étellifttel.
Nem meglepő, hogy a vendéglátás is hozzátartozott Takátsék életviteléhez, és a házat egyfajta kulturális és szociális találkozóhelyként tartották számon” – hallottuk.
A második világháború utáni államosítás miatt persze új irányt vett az épület története. Először egy gyermekápoló-képző intézet költözött be a falak közé, és a szocialista ízlés szerint át is alakították kissé, majd a rendszerváltás után egy leánykollégium működött itt.
„Szerencsére az épület belső értékei, a gyönyörű lépcsőház, az ajtók és az ablakok jó állapotban megmaradtak”
– emelte ki Székely Márton.
Restaurálandó kincsek, beszerzendő okosbútorok
A 2007 óta üresen álló épületet, amelyet négy éve vett meg a Mathias Corvinus Collegium, Balázs Tibor Pro Architectura díjas építész tervezte át úgy, hogy mindent megőrizzen az egyébként is jó állapotban megmaradt értékekből, de közben igazodjon az új funkcióhoz és a kor elvárásaihoz is.

Alagsor, magasföldszint, első emelet és tetőtér szintekből áll az épület, azonban a kollégiumi időkben a déli oldalon hozzáépítettek egy földszintes részt. Középen található a lépcsőház a gyönyörű szecessziós motívumokkal díszített korláttal, a helyiségek pedig két irányba szimmetrikusak. Az építész rámutatott: a lépcsőkorlát mellett megőrzendő értéket képviselnek a különböző ablakok, a belső ajtók, mindet dokumentálják, és megfelelő módon restaurálják – esetenként újragyártják – majd. „Számos helyiség oktatási funkciót tölt be, lesznek rendezvényhelyszínek, illetve megfelelő teret kapnak a közösségi és szabadidős tevékenységek is. Részben fa-, részben pedig műkő padlót használunk, a termeket variálható okosbútorokkal szereljük fel” – részletezte Balázs Tibor.
A teljes tervezői munka során figyelemmel voltak az értékmentésre, ugyanakkor a látványvilág mégis újszerű lesz, így illeszkedik majd az MCC filozófiájához a felújított épület.
„Az utcafronti, első emeleti termeket úgy alakítjuk ki, hogy a két szélső traktus leválasztható, külön teremként használható, de az egész összenyitva egy tágas rendezvénytérként is igénybe vehető” – hívta fel a figyelmet a ház talán leglátványosabb részére.
Az utcai homlokzat viszonylag jó műszaki állapotú, bár néhol kiegészítésre szorul. A belső udvarról lesz megközelíthető a földszintes részben nyíló könyvtár és a kávézó, és innen oldják meg a csatlakozást a belvárosi sétálórészhez is. Kiépül egy járdákkal tagolt, növényekkel gazdagon beültetett játszóudvar, amit nemcsak az MCC diákjai, hanem a város lakói is használhatnak majd, hiszen nyitott, szabadon bejárható lesz.

Vége a rejtőzködésnek
A rendkívül forgalmas úton álló épület utcafronti homlokzata – mondhatni – nem „kommunikál a közterülettel”, a járókelők szinte a fal mellett surrannak el, felpillantani, megcsodálni vajmi kevés esélyük van. Egyetlen irányból érvényesül jelenleg a ház eleganciája – de abból nagyon –, ez pedig a Paragvári utca, amely épp e háznál torkollik szemből a Petőfi utcába.
Ez a rejtőzködés szűnhet meg azáltal, hogy az óriási háztömböt átvágják, és a felértékelődő belső udvar szinte közterületté válik.
Még a század elejére jellemző monokróm törtfehér színezést is helyreállítják.
A jelenlévők egyetértettek abban: az egykori Takáts-ház eddig nem tartozott a kifejezetten emblematikus szombathelyi épületek közé, na de majd ezután!
(Nyitókép: A Petőfi Sándor utca 14. terve, MCC)