Október 30-án új elnököt választ a Magyar Építész Kamara. A tisztújítás tétje nem csupán személyi kérdés: a három jelölt – Tutervai Mátyás, Rumi Imre és Schulcz Péter – programjai három különböző jövőképet rajzolnak fel arról, merre tartson a magyar építész szakma és maga a kamara a következő években.
Október 30-án tisztújító ülést tart a Magyar Építész Kamara, ahol eldől, ki vezeti majd a következő ciklusban az ország legnagyobb építészeti szakmai szervezetét.
A jelenlegi elnök, Hajnóczi Péter 2017 óta irányítja a kamarát, most pedig három, a szakmában jól ismert építész is megméreti magát a posztért: Tutervai Mátyás, Rumi Imre és Schulcz Péter.
Bár programjaik más-más hangsúlyokat emelnek ki, mindannyian közös célként fogalmazzák meg a kamara megújulását, az építészek szakmai megbecsülésének erősítését és a szakma társadalmi szerepének megerősítését. A jelöltek programját az Építészfórum közölte.
Tutervai Mátyás: meglévő értékre épülő megújulás
A jelenlegi alelnök, Tutervai Mátyás programja a folytonosság és a fejlődés egyensúlyát hirdeti. Elképzelése szerint a kamarának egyszerre kell megőriznie azokat az alapelveket, amelyek eddig is biztosították szakmai hitelességét, és bátran kell reagálnia a 21. század kihívásaira. Tutervai a kamarát nem hatóságként, hanem szolgáltató, támogató szervezetként látja, amelynek legfontosabb feladata, hogy tagjai szakmai munkáját segítse és képviselje.
Kiemelt célja a kamarai szolgáltatások korszerűsítése, az átláthatóbb működés, valamint az, hogy az építészet társadalmi súlya újra nőjön.
Úgy véli, az innováció, a digitalizáció és az oktatás fejlesztése nélkül a kamara nem tudja megőrizni vezető szerepét, ugyanakkor ezek csak akkor lehetnek hatékonyak, ha a szakma mindennapi gyakorlatából fakadnak. Programja a stabilitás és a modernizáció egyensúlyát kívánja megteremteni.
Rumi Imre: a főépítészek és tervezők közös felelőssége
Rumi Imre, a Főépítészi Tagozat elnöke elsősorban a településfejlesztés és a közszolgálat felől közelíti meg a kamarai feladatokat. Programjában hangsúlyozza, hogy az építészek nem csupán alkotók, hanem a közösségekért dolgozó szakemberek, akiknek felelősségük van a települések jövőjében is. Szerinte a kamarának erőteljesebb szerepet kell vállalnia a szabályozási és döntéshozatali folyamatokban, hogy az épített környezet formálása ne kizárólag politikai, hanem szakmai alapokon nyugvó közfeladat legyen. Rumi elképzelése szerint a kamarának a tagjai között meglévő tudást és tapasztalatot kell jobban hálózatba szerveznie.
Mentorprogramokat, képzéseket, szakmai műhelyeket sürget, amelyekben a főépítészek, tervezők és fiatal szakemberek valódi párbeszédet folytathatnak.
A cél, hogy az építészet ne csak az épületekről szóljon, hanem a közösségek minőségi életkörnyezetének megteremtéséről is – ehhez pedig a kamarának hidat kell képeznie a szakma és a társadalom között.
Schulcz Péter: nyitott, nemzetközi és modern kamara
A Csongrád-Csanád Vármegyei Építész Kamara elnöke, Schulcz Péter elsősorban a szervezeti megújulást és a nemzetközi kapcsolatok erősítését tekinti a következő ciklus legfontosabb feladatának. Programja szerint a kamara működését hatékonyabbá és átláthatóbbá kell tenni, az elektronikus ügyintézést, a továbbképzések rendszerét és a tagi szolgáltatásokat pedig a korszerű elvárásokhoz kell igazítani.
Schulcz a kamarát olyan szakmai központként képzeli el, amely nemcsak a magyar építészet érdekeit képviseli, hanem bekapcsolja azt a nemzetközi vérkeringésbe is.
Különösen fontosnak tartja, hogy a fiatal építészek számára több lehetőség nyíljon a nemzetközi tapasztalatszerzésre, és hogy a kamara aktívabban vegyen részt a nemzetközi szakmai hálózatokban. Szerinte a kamarának egyszerre kell professzionális szervezetként működnie és inspiráló szakmai közösséget teremtenie.
Közös irányok, eltérő hangsúlyok
Bár a három program más-más szemszögből közelíti meg a kamara jövőjét, több közös gondolat is kirajzolódik. Mindhárom jelölt a szakmai közösség megerősítését, a tagok érdekeinek hatékonyabb képviseletét és a kamarai működés átláthatóságát tartja kulcsfontosságúnak. Egyetértenek abban is, hogy az építészet társadalmi felelősség, és a kamarának ebben nemcsak belső adminisztrátori, hanem közéleti, véleményformáló szerepet kell vállalnia.
A különbségek inkább a hangsúlyokban mutatkoznak:
Tutervai a meglévő értékekből építkező, kiegyensúlyozott fejlődést hirdet, Rumi a közszolgálati szerep és a főépítészi hálózat erősítését tartja elsődlegesnek, míg Schulcz a kamarai működés korszerűsítésében és nemzetközi nyitásában látja a jövőt.
A döntés tehát arról is szól majd, hogy a tagság melyik irányban látja a szakmai közösség megújulásának kulcsát – az értékőrző fejlődésben, a közösségi felelősségvállalásban vagy a szervezeti modernizációban.
