Azt hinnéd, hogy az étteremként működő, vízbe süllyesztett betonmonstrum egy furcsa idegen test marad örök időkre a norvég partokon, pedig úgy találták ki, hogy szép lassan belesimuljon a környezetbe, és részévé váljon az ökoszisztémának. Eláruljuk, hogyan!
Norvégia legdélebbi csücskében, Lindesnes sziklás partvidékén áll, de nem is ez a jó szó, dehogy áll, inkább mintha süllyedne az Under, Európa első víz alatti étterme, megijedni azonban nem kell, egyhamar nem nyeli el a tenger a rendhagyó vendéglátóhelyet. Az oslói Snøhetta építésziroda épp ide és épp így tervezte meg. Az épület egyszerre építészeti, mérnöki és ökológiai kísérlet, és funkciójában is sokrétű, mert étteremként természetesen egy fantasztikus gasztronómiai tér, ugyanakkor tengeri kutatóállomás, és ha úgy vesszük, egy furcsa geg is az Északi-tenger partján.
Véletlennek tűnik, de precízen kitalált
Lindesnes Norvégia egyik legkülönlegesebb pontja, a környéket extrém időjárási viszonyok jellemzik: gyorsan váltakozó szélirányok, erős hullámzás, sós párás levegő és alacsony hőmérséklet. A hely karakterét a kopár táj, a sziklás partvonal és a töredezetten futó fjordok határozzák meg. A Snøhetta tudatosan választotta ezt a zord környezetet,
nem elkerülni, hanem inkább építészetileg értelmezni kívánta a sokszor ijesztő természeti erőket.
A part menti település szomszédságában az Under idegen testnek tűnhet, mintha véletlenül lecsúszott volna a sziklákról, hogy aztán az orrával a tengerfenékbe fúródva álljon meg, még épp időben, mielőtt elnyelik a hullámok. Persze nem nyelik. Van ebben a látványban valami ambivalens, nehezen felfogható, hiszen egyszerre véletlenszerű és mégis precízen kitalált, kontrollált, afféle szándékolt építészeti állítás.
Ember alkotta monstrum a természet erejével szemben
Az Under egy 34 méter hosszú, enyhén ívelt monolit vasbeton építmény, amely a vízfelszínt áttörve körülbelül 5–5,5 méterrel a tengerszint alatt, tulajdonképpen a tengerfenéken áll. Formáját sokan egy elsüllyedt konténerhez hasonlítják, és van is benne valami, a Snøhetta építészeinek értelmezésében azonban a szárazföld és a tenger közötti átmenet szimbóluma. A szerkezet kialakítását alapvetően a környezeti terhelések határozták meg,
ehhez igazodni elképesztő feladat lehetett a stáb számára.
Az épület fél méter vastag vasbeton falakkal rendelkezik, míg a panorámaablakok egy méter vastag akrilpanelekből készültek. Ezek a rétegek nemcsak a víznyomás, hanem a hullámverés és az ütközési erők ellen is védelmet nyújtanak. Az enyhén ívelt héjszerkezet segíti a hullámenergia eloszlását, csökkentve a helyi terheléseket.
Az épületet nem a helyszínen öntötték: egy közeli uszályon épült meg, majd a helyszínre vontatták, vízzel elárasztva süllyesztették le, és az alapkőzethez rögzített betonlemezhez csavarozták. Ez a kivitelezési módszer pontosan ellenőrzött és kézben tartott körülményeket tett lehetővé egy egyébként nagyon kiszámíthatatlan természeti közegben. Kész bravúr.
Ökológiai koncepció és tudatos felületképzés
A külső betonhéjat szándékosan érdes felületképzéssel alakították ki. Ennek nem csupán esztétikai célja volt, direkt úgy tervezték, hogy a felület idővel mesterséges zátonyként tudjon működni, amelyen a tengeri moszatok, kagylók és más élőlények megtelepedhetnek. A Snøhetta koncepciója szerint az épület nem marad idegen test a környezetben,
hanem fokozatosan integrálódik az ökoszisztémába.
Ez az ökológiai gondolkodás az épület funkciójában is megjelenik. Az Under egyrészt étteremként, másrészt pedig tengerbiológiai kutatóközpontként is működik. Az épület homlokzatán és környezetében elhelyezett kamerák és szenzorok adatokat gyűjtenek a part menti élővilágról, a halak viselkedéséről és a tenger változásairól.
Szárazföldről a tengerfenékre
Az épület háromszintes, az emeletek a szárazföldtől a tengerfenékig tartó fokozatos alámerülést teszik lehetővé annak, aki betér. A látogatók egy tölgyfa burkolatú előcsarnokba lépnek be, amely védett, csendes átmeneti teret nyújt a kinti viharos környezet után. Innen egy szintén tölgyfából készült lépcső vezet lefelé, amely vizuálisan és térben is összeköti a szinteket.
A középső szinten pezsgőbár kapott helyet, míg legalul található az étterem vendégtere, körülbelül 4 és fél méterrel a tengerfelszín alatt.
Belsőépítészet: a megfelelő atmoszféra megteremtője
A belsőépítészeti koncepció a „szárazföldtől a tengerig” tartó merülés metaforájára épül. A textilek és burkolópanelek színvilága szintről szintre egyre sötétebb, a világos, semleges tónusoktól a naplemente rózsaszínes árnyalatain át a mélyzöld és éjkék színekig terjed a skála.
Ez a fokozatosság érzékelteti a vízmélység növekedését is.
A bútorokat egy helyi asztalosműhely készítette, norvég tölgy felhasználásával. A formák visszafogottak, organikusak, a székek és asztalok egyáltalán nem vonják el a figyelmet a külső látványról. A fa, a textil és a tompított világítás együttese meleg, védett atmoszférát hoz létre, éles kontrasztban a külső környezet zordságával.
Panorámaablakok: a víz alatti színház
Az étterem központi eleme a 11 méter széles és 3,4 méter magas akrilablak, amely közvetlen kilátást nyújt a tengerfenékre. Ez az ablak nem akváriumként működik, hiszen nem mesterségesen kialakított környezetet mutat a nézelődőknek, hanem az Északi-tenger valós, folyamatosan változó élővilágába enged bepillantást. A látvány évszakonként és időjárásonként más és más. A hínárerdők mozgása, az algák változó színei, a halrajok és planktonfélék jelenléte egyfajta „víz alatti színházként” működik.
A világítást úgy tervezték meg, hogy minimalizálja az üveg tükröződését: a belső fény tompított, míg a külső megvilágítás – különösen sötétben – segíti az élővilág megfigyelését, és így nyújt fantasztikus élményt az étterem vendégeinek.
Semmi menekülés, inkább megfigyelés
Az Under alapvető építészeti koncepciója nem az, hogy furcsa látványosság legyen, hanem hogy engedjen pozíciót, nézőpontot változtatni. Ebben az épületben az ember „víz alatt, a tengerfenéken, a szárazföld és a tenger határán" találja magát, fogalmaznak a tervezők. Az építészet komoly küldetést teljesít ebben a projektben:
itt nem elszigetel a természettől, hanem jól kitalált és ellenőrzött módon közel engedi azt az emberhez.
Nem próbálja megszelídíteni a brutális és ijesztő környezetet, inkább biztonságos keretet, megfelelő helyszínt nyújt annak megtapasztalásához.
Forrás és képek: Wikimedia; yellowtrace.com; stillunfold.com; yatzer.com
