Miközben Katalónia Antoni Gaudí halálának századik évfordulójára készül, váratlan hír borzolta fel az építészeti világot. A hegyek között megbúvó Xalet del Catllaràsról végleg bebizonyosodott, hogy a katalán zseni tervezte. A szerény külsejű épület messze áll a Sagrada Família látványosságától, története mégis az emlékév egyik legizgalmasabb felfedezésévé vált.
A Gaudí-év egyik legizgalmasabb híre nem Barcelonából érkezett. Miközben 2026-ban kiállítások, konferenciák és kulturális programok sora idézi fel Antoni Gaudí örökségét halálának századik évfordulóján, a katalán hegyek között megbúvó épület körül váratlan fordulat történt. Egy friss kutatás ugyanis végleg eldöntötte azt a kérdést, amely évtizedek óta foglalkoztatta a szakmát: a Xalet del Catllaràs valóban Gaudí tervei alapján készült. A hír azért különösen jelentős, mert a chalet eddig afféle építészeti rejtélyként élt a köztudatban.
Sokan sejtették Gaudí közreműködését, ám erre nem volt minden kétséget kizáró bizonyíték.
Eggyel közelebb kerültünk Gaudí szentté avatásához
Fontos lépés történt a folyamatban.
A katalán kulturális örökségvédelmi hivatal által megrendelt kutatás során történeti dokumentumokat, tervrajzokat és háromdimenziós elemzéseket vizsgáltak. Galdric Santana Gaudí-kutató arra jutott, hogy az épület számos olyan megoldást tartalmaz, amely egyértelműen a mester alkotói kézjegyét viseli. A 45 fokos térkapcsolatok, bizonyos boltívek geometriája és a szerkezeti logika mind Gaudí középső alkotói korszakának jellegzetességei.
A Xalet del Catllaràs története a 20. század elejére nyúlik vissza. Az épület 1901 és 1908 között készült a Berguedà-hegységben, La Pobla de Lillet közelében. Feladata meglehetősen prózai volt, szállást biztosított a Catllaràs szénbányáin dolgozó mérnököknek és technikusoknak. A bányák az Asland cementgyárat látták el nyersanyaggal, amely Gaudí egyik legfontosabb mecénása, Eusebi Güell érdekeltségébe tartozott. A kapcsolat tehát adott volt, ám sokáig hiányzott az a bizonyíték, amely végleg összekötötte a chalet-t a katalán mesterrel.
Visszakapta eredeti színeit a Gaudí-féle Casa Batlló
Ilyen volt eredetileg.
Az épület első pillantásra visszafogottabb, mint a Sagrada Família vagy a Casa Batlló, de éppen ezért izgalmas.
A meredek hegyoldalba illesztett, magas tetővel rendelkező ház inkább emlékeztet alpesi menedékházra, mint a Gaudíhoz társított szoborszerű alkotásokra. Közelebbről szemlélve azonban feltűnnek azok a részletek, amelyek későbbi mesterműveit idézik. A természetes környezethez alkalmazkodó tömegformálás, a szokatlan térszervezés és az organikus szemlélet mind ott rejlik a falak között.
A chalet sorsa kalandos volt. Az eredeti épületet már a 20. század elején módosították, később pedig jelentős átalakításokon esett át. A homlokzat egyes részeit átépítették, az alsó szint burkolata megváltozott, az épület állapota fokozatosan romlott.
Az 1970-es években nyári táborként hasznosították, ami megmentette a pusztulástól, ugyanakkor tovább távolította eredeti formájától.
Talán ez is magyarázza, miért maradt évtizedeken át a Gaudí-életmű peremén. A most közzétett kutatás szerint maga az építész valószínűleg nem felügyelte a kivitelezést, és az elkészült épület több ponton eltért az eredeti elképzelésektől. Ez megmagyarázhatja, hogy Gaudí miért nem hivatkozott rá később saját munkájaként. Szerencsére a közelmúltban történt felújítás visszaállította az eredeti formát, így már könnyebb elhinnünk, hogy valóban a mester munkája.
Mindez különös fénytörést ad a Gaudí 100 rendezvénysorozatnak. Az emlékév célja, hogy új nézőpontból mutassa be az építész munkásságát, miközben Barcelona és egész Katalónia kulturális programokkal tiszteleg előtte. A centenárium egyik központi eseménye a Sagrada Família újabb mérföldköve,
ám a Xalet de Catllaràs története arra emlékeztet, hogy egy száz éve elhunyt alkotó életműve még ma is tartogathat meglepetéseket.
A katalán erdők mélyén álló épület így hirtelen sokkal több lett egy különös hegyi háznál. A Gaudí-év egyik legfontosabb felfedezésévé vált, amely új fejezettel gazdagítja az építész történetét. Ritka pillanat, amikor a művészettörténetben száz év után is akad még valódi szenzáció.
