A magyar és horvát történelemben egyaránt fontos Erdődy család egykori reneszánsz várkastélyának többéves helyreállítása 2026-ban fejeződött be. A munkák közben értékes falképeket és ritka, 19. századi scagliola-díszítést is feltártak.
A Zágrábtól nyugatra, Sveta Nedelja városához tartozó Kerestinecben álló Erdődy-kastély felújítása a horvátországi műemlékvédelem egyik jelentős közelmúltbeli vállalkozása volt. A teljes körűen helyreállított épületet 2026. szeptember 14-én nyitották meg újra. A korábbi, hosszú időn át részben használaton kívüli és leromlott kastélyból kulturális és közösségi központ lett: könyvtár, helytörténeti gyűjtemény, zeneiskola, kiállítóterek és interpretációs központ kapnak benne helyet.
Egy 16. századi várkastély az oszmán határvidék közelében
A mai kastély története egy, már a 16. század első felében létező udvarházzal kezdődött. Az ingatlant Erdődy Péter szerezte meg az 1560-as évek körül, majd egy erődített, saroktornyos síkvidéki kastély építésébe kezdett. A munkát fia, III. Péter folytatta; a források 1575 körülre teszik a várkastély kialakulását, és 1578-ból már a „castellum Kerestinecz” elnevezés is ismert.
A kerestineci épület eredetileg valódi védelmi funkciót töltött be. Négy saroktoronnyal, zárt udvarral, vízzel feltölthető árokkal rendelkezett, főbejáratához pedig híd vezetett. Nem pusztán reprezentatív főúri rezidencia volt: az oszmán háborúk időszakában katonailag is használható erősségnek számított. 1592-ben III. Erdődy Péter sikeresen védte meg a kastélyt egy török támadással szemben. A horvát országgyűlés iratai szerint a török veszély idején a horvát főurak is tartottak itt üléseket.
A helyszín az 1573-as nagy horvát–szlovén parasztfelkelés történetéhez is kapcsolódik. Kerestinec környékén komoly összecsapás zajlott a felkelők és a nemesi hadak között, amelyben a kastély is megsérült.
Erődből főúri kastély
Ahogy az oszmán veszély a 17–18. századra csökkent, a katonai jelleg fokozatosan háttérbe szorult. A késő 17. és a 18. század első felében végzett barokk átépítések az egykori erődöt reprezentatív főúri rezidenciává alakították.
A déli szárnyban 1735-ben készült el az Angyali üdvözlet tiszteletére szentelt kastélykápolna, a főépület környezetében pedig park, halastó és gazdasági épületek alakultak ki. Az északi szárnyat reprezentatív lakószinttel bővítették.
A kastély jelentőségét az is mutatja, hogy az Erdődyek több, a horvát politikai és hadtörténetben fontos szerepet játszó tagja kötődött Kerestinechez. A család egészen 1852-ig birtokolta az együttest, amikor pénzügyi nehézségek miatt értékesítették. A következő tulajdonos a Pallavicini család lett.
Az 1880-as földrengés örökre megváltoztatta
A kastély történetének egyik legnagyobb törését az 1880-as zágrábi földrengés jelentette. Az épület olyan súlyosan megsérült, hogy a helyreállítás során már nem az eredeti négyszögletes, négytornyos reneszánsz együttest állították vissza.
Lebontották a két déli tornyot, valamint az északi és nyugati szárny felső emeleteinek jelentős részét, később pedig eltűnt a régi keleti és déli szárny is. Az eredeti négy saroktoronyból így csak kettő maradt fenn teljes egészében. A mai épület keleti szárnya már a 20. század negyvenes éveiből származik.
Éppen ez a sokrétegűség teszi különösen értékessé Kerestinecet. Nem egyetlen korszak „tiszta” emléke, hanem a 16. századi reneszánsz erőd, a barokk kastély, a 19. századi átalakítások és a 20. századi beavatkozások egymásra rakódó építészeti dokumentuma.
A horvát műemléki nyilvántartásban a kastély Z-1720 számon védett egyedi kulturális örökség, a kulturális minisztérium pedig kulturális-történeti, dokumentációs, építészeti és művészeti értékét is a helyi jelentőségen túlmutatónak tekinti. A kontinentális Horvátország síkvidéki várkastélyainak egyik fontos fennmaradt példája.
Logor, katonai objektum, majd évtizedes pusztulás
A 20. század sem kímélte az épületet. 1941-ben politikai foglyokat tartottak itt fogva, a második világháború után pedig hosszú időre katonai használatba került. Ezzel a kastély gyakorlatilag kiesett a település mindennapi és kulturális életéből.
A problémák tehát nem a 2020-as földrengésekkel kezdődtek, akkor már „elhagyott katonai objektumként” írtak róla.
Egy 2025-ös HRT-riport már egyenesen „évtizedes pusztulásról” beszélt.
Milyen állapotban volt közvetlenül a felújítás előtt?
A már korábban is rossz állapotú épületet a 2020–2021-es horvátországi földrengések tovább rongálták. Különösen az északi, egyben legrégebbi szárny és a két megmaradt torony sérült meg.
A legsúlyosabb probléma az északnyugati torony emeleti fafödémének beomlása volt. A felső szint helyiségeinek dongaboltozatai elváltak a hosszanti külső faltól, számos külső és belső falon repedések jelentek meg, a teherhordó falak deformálódtak, a nyugati szárny egyik fafödéme pedig összeomlott. Egy későbbi, földszintes melléképület teteje és födéme szintén súlyosan károsodott.
Vagyis a most látható eredmény mögött nem egyszerű homlokzatfelújítás, hanem egy valóban súlyosan veszélyeztetett műemlék szerkezeti megmentése áll.
Először a szerkezetet kellett megmenteni, vasbetonnal
A 2022 és 2026 között végrehajtott program első feladata a kastély statikai stabilizálása volt. A falak megerősítésére több helyen szénszálas technológiát és vasbeton megerősítéseket alkalmaztak, miközben a történeti szerkezeteket konzervátori felügyelet mellett kellett megőrizni. Itt is kiderült, hogy a vasbeton és más modern anyagok, technológiák használata egyáltalán nem idegen a nemzetközi gyakorlattól műemlék-felújítások során.
A szerkezeti munkákat a teljes körű és energetikai rekonstrukció követte. Megújultak a homlokzatok és a nyílászárók, új épületgépészeti, elektromos, víz- és csatornarendszereket alakítottak ki, elkészültek a belső burkolatok és parketták, bekerült a tűzjelző rendszer és a lift, helyreállították az átriumot, valamint restaurálták a történeti fa-, vakolat- és díszítőelemeket.
A kastély környezete is megújult: sétautak, világítás és új parkberendezések készültek, miközben igyekeztek megőrizni a történeti tájképi karaktert. Az északi főhomlokzat előtt szintén kortárs anyagok felhasználásával elkészült a történeti bejárati híd hiteles másolata is.
A felújítás közben derült ki, mennyi minden rejtőzött a falakban
A projekt egyik legizgalmasabb része az építészeti és régészeti kutatás volt. Feltárták az egykor lebontott délnyugati torony alapjait, valamint az 1880-as földrengés után eltűnt barokk déli szárny maradványait.
A restaurátori kutatások számos dekoratív falfestést és korábban kevéssé ismert belsőépítészeti részletet is azonosítottak. A legjelentősebb felfedezés az északnyugati torony második emeletén előkerült 19. századi scagliola, vagyis stukkómárvány dekoráció volt. A kulturális minisztérium értékelése szerint finom kidolgozása, összetett ornamentikája és aranyozott stukkódíszei miatt ez a kastély legértékesebb fennmaradt dekorációs rétege, ráadásul a technika ritka és magas színvonalú horvátországi példája.
Érdekes műemlékvédelmi döntés, hogy nem próbálták mindenáron visszaépíteni az egykori reneszánsz kastélyt. A déli szárny helyét jelenleg a felszínen jelölik, ezzel érzékeltetve a történeti alaprajzot. A minisztérium szerint ezen a helyen később kortárs épületszárny készülhet, amely ismét lezárhatja az eredeti reneszánsz várkastély egyik alapvető elemét jelentő belső udvart. A kortárs megoldások azonban veszélyeket rejtenek magukban, ahogy több helyen látjuk, reméljük a horvát kollégák nem esnek ilyen hibába.
Kastélyból ismét élő épület
A kerestineci projekt legfontosabb eredménye talán éppen az, hogy a műemlék nem egyszerűen „szép épületként” újult meg. A korábbi katonai objektum és évtizedekig használaton kívüli kastély ismét közösségi funkciót kapott.
Az épületben a helytörténeti gyűjtemény és a könyvtár egységei mellett zeneiskola, kiállítóterek és interpretációs központ működhet, illetve kulturális és koncertprogramokat is terveznek. Így a műemlék fenntartását nem pusztán a turizmusra, hanem mindennapos helyi használatra építik. A teljes rekonstrukció 17 millió euróba kerülhetett.
A végeredmény azonban ennél beszédes: egy már 2013-ban veszélyeztetett, elhagyott műemlékként számon tartott, később földrengéskárokat szenvedett kastélyból ismét élő történelmi épület lett.
Források: Horvát Kulturális és Médiaügyi Minisztérium; Sveta Nedelja városa; Sveta Nedelja Turisztikai Közösség; Hrvatski restauratorski zavod – Portal; Zagrebačka županija; HRT; Večernji list; Gradonačelnik.hr.
