Az építészet nem csupán falakról és terekről, hanem a társadalomról, a kultúráról és az emberi kapcsolatok hálózatáról is szól. Bár sokáig férfiak dominálták ezt a szakmát, számos kivételes tehetségű építésznő formálta és formálja ma is az épített környezetet. Nőnap alkalmából öt olyan építésznő szavait idézzük fel, akik nemcsak ikonikus épületeikkel, hanem szemléletükkel is maradandót alkottak.
Nőnap alkalmából nemzetközi kitekintést teszünk, és öt olyan építésznő gondolatait idézzük fel, akik példaként szolgálhatnak a pályaválasztás előtt álló lányoknak. Az építészet nem férfiszakma, ezt ezek a kiváló nők bizonyítják!
„Az emberek az építészetben találkoznak.”
Szedzsima Kazujo
Szedzsima Kazujo a kortárs japán építészet egyik meghatározó alakja, aki letisztult, minimalista formavilágáról és innovatív térkezeléséről ismert. 1981-ben végzett a Japán Női Egyetemen, majd a legendás Itó Tojoo irodájában szerzett tapasztalatokat, mielőtt 1987-ben megalapította saját stúdióját. 1995-ben Nisizava Rjúéval közösen létrehozta a SANAA építészirodát, amely azóta számos nemzetközi elismerést szerzett. Munkáikra a könnyedség, az áttetszőség és a térbeli folytonosság jellemző, amelyeket olyan ikonikus épületekben valósítottak meg, mint a Sydney Modern Museum vagy a Rolex Learning Center Lausanne-ban.
Sedzsima munkássága elismeréseként 2010-ben – Nisizavával közösen – elnyerte a Pritzker-díjat, amely az építészet legmagasabb rangú kitüntetése, mondhatni Nobel-díja. Ezzel ő lett az első japán nő, aki ebben a megtiszteltetésben részesült. Ugyanebben az évben őt választották a Velencei Építészeti Biennále kurátorává, ahol a „People meet in architecture” (Az emberek az építészetben találkoznak) című kiállítás koncepcióját dolgozta ki. Épületei érzékenyen reagálnak a környezetre, az emberi léptékre és a közösségi terek új lehetőségeire, miközben finoman egyensúlyoznak a funkcionalitás és a költőiség határán.
„Nem elég ellenezni valamit, megoldást is kell javasolni.”
Tatiana Bilbao
Tatiana Bilbao építészeti filozófiáját a humanista szemlélet és az empátia határozza meg. Tervezési munkásságában az építészet nem csupán esztétikai vagy funkcionális kérdés, hanem társadalmi felelősségvállalás is. Különösen nagy figyelmet fordít a lakhatási válság kezelésére, Mexikóban pedig a szociális lakások tervezése az egyik legfontosabb területe. Az általa kifejlesztett, modulárisan bővíthető házak a helyi közösségek igényeihez igazodnak, miközben olcsón és fenntartható módon építhetők.
Bilbao munkáiban azonban nemcsak a funkcionalitás, hanem a környezet tisztelete is meghatározó. A természethez való kapcsolódás számos projektjében megjelenik, legyen szó a Monterreyben épült Los Terrenos nyaralóról vagy a Culiacán Rosales-i botanikus kert épületeiről.
Az építészet számára nemcsak alkotói tevékenységet jelent, hanem oktatási és kutatási platformot is, így rendszeresen tanít és előadásokat tart világszerte. A különböző kultúrák és építési hagyományok iránti nyitottsága, valamint a közösségi és fenntartható építészet iránti elkötelezettsége révén Tatiana Bilbao napjaink egyik legizgalmasabb építésze, aki folyamatosan új utakat keres a társadalom és az épített környezet kapcsolatának újragondolására.
„A 360 fokból miért ragaszkodnánk egyhez?”
Zaha Hadid
Zaha Hadid (1950–2016) iraki származású brit építész a dekonstruktivizmus egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek futurisztikus, organikus formavilága forradalmasította az építészetet. Első nemzetközileg elismert munkája a 1993-ban elkészült tűzoltó állomás volt a Vitra Weil am Rhein-i gyára területén. Az épület merész, dinamikus vonalvezetésével azonnal felhívta magára a figyelmet. Ezt követően olyan ikonikus épületeket tervezett, mint a Bécsi Gazdasági Egyetem könyvtára vagy az azeri Hejdar Alijev Központ, amelyekben a görbült, áramló formák és a szerkezeti határok feszegetése váltak védjegyévé.
Hadid volt az első nő, aki elnyerte a Pritzker-díjat, valamint munkásságát számos további elismerés, köztük a RIBA Gold Medal és a Stirling-díj is méltatta. Épületei nem csupán látványos esztétikájuk miatt különlegesek, hanem technológiai és mérnöki újításaik révén is. Hadid formabontó szemlélete a digitális tervezés fejlődését is elősegítette, és máig meghatározó hatással van az építészet jövőjére.
„Fontos, hogy elsajátítsuk, amire feltétlenül szükségünk van a modern Nyugattól, de közben megtartsuk a saját hagyományos formáink legjavát.”
Minnette de Silva
Minnette de Silva (1918-1998) építészete úttörő jelentőségű volt Srí Lankán, hiszen elsőként ötvözte a modernizmus eszméit a helyi építészeti hagyományokkal és a trópusi környezet adottságaival. A Karunaratne-ház és a Pieris-ház egyaránt jól példázza azt a szemléletet, amely a funkcionalitást és az esztétikumot a helyi kultúra és életmód figyelembevételével alakította ki.
Épületeiben a modern anyaghasználat – például a vasbeton és az üvegtégla – mellett hangsúlyos szerepet kaptak a helyi alapanyagok, mint a laterit, a kő vagy a tradicionális terrakotta díszítések. A térszervezésben megfigyelhető a nyitottságra törekvés, a természetes szellőzés és a fényviszonyok tudatos kezelése, ami a trópusi modernizmus egyik alapvető jellemzője. Munkásságát azonban saját hazájában nem övezte elismerés, a szakma és a társadalom részéről is gyakran bizalmatlanság kísérte nőként való érvényesülési kísérleteit.
A nemzetközi építészeti közegben is ambivalens fogadtatásban részesült. Le Corbusier-hez fűződő kapcsolata révén fontos modernista körökben mozgott, és első ázsiai nőként csatlakozott a RIBA-hoz, ám a trópusi modernizmus kialakulását sokáig inkább férfi építészek – például Geoffrey Bawa – nevéhez kötötték. Pedig de Silva már évtizedekkel korábban megalkotta a nyugati modernizmus és a helyi hagyományok ötvözésén alapuló sajátos építészeti nyelvezetét. Élete későbbi szakaszában építészeti tevékenysége háttérbe szorult, és egyre inkább elméleti munkásságára, a dél-ázsiai építészet történetének kutatására összpontosított. Bár hazájában kevés megbízást kapott, munkássága mára újraértékelődött, és a trópusi modernizmus egyik kiemelkedő alakjaként tartják számon.
„Ha a férfiakat házimunkára kényszerítenék, hamar rájönnének, hogy a párkányok, faragott díszítések és egyéb porfogók elkerülése mekkora előny.”
Perin Dzsamsedzsi Misztri
Perin Dzsamsedzsi Misztri (1913–1989) az indiai építészet egyik úttörő alakja, aki nemcsak az ország első hivatásos építésznőjeként, hanem modernista szemléletű, környezethez alkalmazkodó épületeivel is maradandó nyomot hagyott. A brit gyarmati korszakban felnövő Mistri számára az építészet családi örökség és tudatosan választott hivatás is volt, amelyet a J.J. School of Art falai között sajátított el.
Karrierjét apja építészirodájában kezdte, amely később a modern indiai építészet egyik meghatározó műhelyévé vált. Épületeiben a funkcionalista eszmények és az éghajlati adottságok figyelembevételével dolgozott, így például a verandák és az árnyékolók tudatos alkalmazásával igyekezett komfortos tereket létrehozni. Az egyediség iránti elkötelezettsége az ipari és középületek tervezésében is megmutatkozott, így például az 1958-ban épült Cable Corporation of India gyárcsarnokában, amely a maga korában rekordhosszúságú pillér nélküli fesztávolságával tűnt ki.
Építészi pályafutása mellett Mistri aktív szerepet vállalt a szakmai közösség és a nők jogainak érvényesítésében is: az Indiai Építőművészek Intézetének titkáraként tevékenykedett, valamint részt vett a Soroptimist International Club megalapításában, amely a különböző szakmákban dolgozó nők támogatását tűzte ki célul. Öt évtizedes pályafutása során számos jelentős épületet tervezett Mumbai városában és más indiai településeken, de munkássága nemzetközi hatást is gyakorolt, különösen az Üdvhadsereg által szervezett építkezések révén.
A modern építészet és az egyedi tervezői látásmód találkozása tette őt az indiai építészet egyik kiemelkedő alakjává. Életművének különös magyar vonatkozása, hogy Medgyaszay István révén Budapesten is fennmaradtak munkájának dokumentumai, amelyek értékes forrásként szolgálnak az indiai modernizmus és a nemzetközi építészeti kapcsolatok feltárásához.
Mint láthatjuk, a nők empátiája és egyedi látásmódja sok újsonságot hoz az építészetbe, ezért bíztassuk a lányokat, hogy minél többen válasszák ezt a pályát!
