Boldva jelentős középkori műemlékei a Bódva folyó partján találhatóak: itt állnak a Keresztelő Szent János tiszteletére emelt bencés monostor romjai a fennmaradt, impozáns református templommal. Folytatódik Egy nap, egy műemlék sorozatunk!
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu sorozatot indított az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
Aktuális cikkeinkben Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyét járjuk be!
„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk.”
Feltehető, hogy Boldvának is van köze az első összefüggő latin betűs magyar nyelvemlékhez, a Halotti Beszédhez.
Egy elmélet szerint III. Béla királyunk uralkodásának vége felé, 1192-1195 között keletkezett latin és magyar nyelvű Pray-kódex (korábbi nevén Sacramentarium Boldvense) valószínűleg a boldvai bencés apátság számára készült vagy itt is írták – más források ezt a Jánosi (Rimajánosi) bencés apátságnak tulajdonítják. A kódex tartalmazza a magyar szentek névsorát, valamint a magyar királyok névsorát is 1210-ig.
Amit viszont biztosan tudni lehet Boldva monostoráról, hogy 1203-ban egy tűzvész pusztított benne, ez az első írásos említés róla. A monostort 1285 körül felégették, a szerzetesek vagy elpusztultak, vagy elmenekültek, nem tudni – de ezután csak a templomot állították helyre, amely azóta is használatban van.
Maga a templom eredetileg román stílusban épült, később gótikus elemekkel bővítették.
Szokatlan látvány nyújt, ennek oka pedig arra vezethető vissza, hogy a templomnak nem nyugaton, hanem a keleti oldalon található a toronypárja, közvetlenül a szentély mellett, és ebből is csak az egyik torony faszerkezetű fedélszéke lett egy 1755-ös tűzvész után helyreállítva, a másik a mai napig várat magára.
Az ősi templom belseje háromhajós kialakítású, benne 68 sírt tártak fel különböző időszakokból, köztük az egyik egy 16. század végén élt 13-14 év körüli kislányé, akinek díszes reneszánsz korabeli viselete csaknem épségben került elő, és jelenleg az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található.
A lányka fején lévő selyem vendéghajfonatot aranyozott ezüstből és skófiumból szőtt paszománt és virágkoszorú díszítette. Aranybogláros igazgyöngyökkel kirakott betétes párta fogta össze a kislány haját. Ruhája vörös atlaszselyemből készült, derekán aranyozott ezüstpénzekből álló pártaöv volt.
Itt látható az 1585-ben elhunyt Basó Mihály darabokból összeállított sírköve is vörös márványból, valamint egy emléktábla emlékeztet Szathmáry Király Ádámra (1692-1752), aki II.Rákóczi Ferenc apródja és bizalmasa volt: 1711 és 1717 között vezetett naplója pontos és hiteles képet ad a fejedelem lengyelországi és franciaországi bujdosásának idejéről és eseményeiről.
A templomtornyok alsó szintje egy-egy kápolna volt. A főhajó íves, a mellékhajók egyenes záródásúak.
A templom festett volt, a freskó nyomai még láthatóak a szentély boltozatán és a déli hajófalon.
A háromhajós templom szentélyében egy – a bükki kultúrához tartozó – cölöplyuk rendszerű ház feltárt maradványai láthatók. Nagy értéke a szép arányú gótikus pasztofóriuma és egyszerű pálcatagos reneszánsz sekrestye bejárója. Szószéke 1791-ben készült, orgonája az Angster orgona- és harmóniumgyárból került ki 1880-ban.
A templom mellett állt egy hozzá képest kisebb, kör alaprajzú kápolna is, a látszat azonban csalóka, mert a 12. század végén, amikor a rotundát emelték, hazánk legnagyobb körtemplomai közé tartozhatott az épület: mára csak az alapfalai állnak, köveit az 1770-es években hordták szét.
Ha szeretnéd, a környék műemlékeit az E-örökség segítségével útvonalhoz is adhatod, így egy tematikus sétát is tehetsz a vidéken!
Forrás: E-örökség
Fotók: Wikipedia (Thaler Tamás)
