Tudtad, hogy Magyarország lakosságának jelentős része olyan házban él, amelyet nem profi kivitelezők, hanem rokonok, barátok és lelkes jóakarók raktak össze hétvégéken, bográcsozások és nagy beszélgetések közben? A legtöbb családi albumban ott lapul legalább egy fotó, ahol apu téglát cipel, a szomszéd bácsi a malteros vödröt fogja, és a háttérben a fél utca épít.
A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ december 11-én nagyszabású konferenciát rendez a Magyar Építészet Napja alkalmából a Pesti Vigadóban, ahol
szakértők, kutatók és gyakorló építészek mesélnek arról, hogyan működött régen ez a sajátosan magyar együttműködés, és van-e még jövője a 21. század gyorsan változó világában.
Múzeum, ami mer játékos lenni
Interjú Almássy Kornéllal, a Magyar Építészeti Múzeum igazgatójával
A tavalyi évben a MÉM MDK szintén ebből az ünnepi alkalomból kiállítással egybekötött konferenciát szervezett Kós Károlyra emlékezve. Idén az intézmény szeretné folytatni ezt a hagyományt egy olyan eseménnyel, amely egyben a Kaláka. Építjük a házunk közösségi gyűjtés indító eseménye is lesz.
A múzeum ugyanis országos felhívást indított: keresik a padlások mélyén heverő régi fotókat, személyes visszaemlékezéseket, amelyek a hétköznapi építkezések történetét őrzik. Ezek a képek sokszor jelentéktelennek tűnnek, mégis rengeteg apró részletet hordoznak egy-egy korszak építési módszereiről, társadalmi viszonyairól és azokról az emberekről, akik kétkezi munkával teremtettek otthont maguknak – és másoknak is.
A „kaláka” kifejezés a Kárpát-medencéből ered: önkéntes és kölcsönösségi alapon végzett közösségi munkát jelent, és az építkezések mellett számos más munkát végeztek ilyen formában.
Tágabb kontextusban értelmezve a közösségi, önkéntes, de nem kölcsönösségi alapon végzett építkezésekhez is kapcsolódik. Mára a legtöbb építkezést vállalkozók végzik, de a hagyomány nem tűnt el: vidéken és a városokban is házak épülnek, lakások újulnak meg közös erőforrásból csendben, dokumentálatlanul, mégis óriási jelentőséggel.
A konferencia előadói több oldalról világítják meg a jelenséget: Zsoldos Anna művészettörténész a házépítéshez kapcsolódó rítusokról, szokásokról beszél majd; Prof. dr. Anthony Gall építész Kós Károly közös munkával létrejött épületeit mutatja be; Wettstein Domonkos építészmérnök pedig a balatoni nyaralók és a kalákás építkezések összefüggéseiről mesél. A Makovecz- és Csete-féle építőtáborok története is előkerül – ezekben tanult meg több építészgeneráció kézzel dolgozni, fát faragni, tetőt emelni, miközben életre szóló barátságok szövődtek. A kaláka, közösségi építkezés és a hagyományos építési módok 21. században való továbbélésének lehetőségeiről az Arstopia és a Hello Wood projektjei adnak ízelítőt, Sági Gergely építész pedig személyes és szakmai tapasztalataival mutatja be, hogyan élhet tovább a közösen végzett építés varázsa.
A kérdés végig ott lebeg: hogyan őrizhető meg a kaláka szelleme egy olyan világban, ahol egyre kevesebb időnk és egyre több külső szolgáltatónk van, és az építési technológiák is átalakultak?
A múzeum válasza egyértelmű: meg kell találni, hol van ennek helye ma, mert a kaláka nemcsak építési módszer, hanem összetartó erő, amely nélkül számos épület története sosem született volna meg.
A konferencia időpontja: 2025. december 11. 09:00-14:30
A konferencia helyszíne: Makovecz-terem, Pesti Vigadó, 1051 Budapest, Vigadó tér 2.
Köszöntőt mond:
- RITOÓK Pál, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) osztályvezetője
- LÁNSZKI Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára, országos főépítész
- TURI Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke
A konferencián való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, regisztrálni a Pesti Vigadó honlapján lehetséges.
