Október közepén mutatják be A Lechner örökség című dokumentumfilmet, amely nem csupán egy kiemelkedő életpályát idéz fel, hanem új szemszögből láttatja mindazt, amit Lechner Ödön a magyar építészetnek adott.
A Szabó Szonja rendezte film nem egyszerűen Lechner Ödön életrajza. Sokkal inkább utazás, amelyben végigjárjuk a család történetét, bepillantunk a téglagyártás világába, és eljutunk egészen addig, hogyan születtek meg a magyar szecesszió ikonikus épületei.
A képkockákon a legendás házakon és palotákon túl a mögöttük álló gondolkodó karaktere is kibontakozik. Egy építész, aki mert kísérletezni, aki a népi díszítmények és a keleti formakincs ötvözésével valami egészen újat hozott létre.
A film egyben reflektál arra is, hogyan él tovább Lechner szellemi öröksége ma az építészekben, az utódokban, a kutatókban, vagy akár azokban a járókelőkben, akik nap mint nap elhaladnak egy-egy alkotása előtt. A Lechner örökség tehát egyszerre ígér történeti és vizuális kalandot, miközben közelebb hozza hozzánk egy építész álmát, hogy a magyar építészetnek saját, összetéveszthetetlen hangja legyen.
De ki is volt Lechner Ödön?
Lechner a 19. század közepén született tehetős pesti polgárcsalád gyermekeként és már egészen fiatalon közel került az építőanyagok világához. Apja téglagyára, majd saját tanulmányai alapozták meg azt a tudást, amelyből később az őt meghatározó korszakos stílus sarjadt.
A berlini évek, az utazások és a historizáló építészet kezdeti tapasztalatai után Lechner valami egészen mást keresett:
a magyar építészet egyedi hangját.
Munkáiban a népi motívumok, a színes Zsolnay-kerámiák, a merész ornamentika, formavilág, gyakorlatilag együtt alapozták meg a „magyar szecessziót”.
Nem véletlen, hogy ma, több mint száz évvel a halála után film készül róla. Lechner épületei ugyanis nem pusztán kőben és kerámiában őrzött emlékek. Élő örökségek, amelyek formálják városaink arculatát, inspirálják a kortárs építészeket és megszólítják azokat is, akik talán nem is tudják, kinek a munkája mellett haladnak el munkába menet. A film ezáltal emlékeztető is arra, hogy
a múlt öröksége mindig jelen van, csak rajtunk múlik, tudomást veszünk-e róla.
Az én Lechner-házam, a mi Lechner-házunk
Azonban a Lechner munkái iránt érdeklődő, rajongóknak az október 15-i bemutatóig sem kell tétlenül várniuk. A film alkotói két izgalmas pályázattal is készültek, amelyek segítenek ráhangolódni a „Lechner-univerzumra”.
Az „Az én Lechner-házam” gyermekrajzverseny az általános iskolásoknak ad lehetőséget arra, hogy saját szemükkel, saját képzeletükkel ábrázolják, milyen lenne az ő Lechner-házuk. Ceruzával, festékkel vagy akár kollázs technikával elkészítve, a gyerekek alkotásai új és játékos szemszögből közelítenek ahhoz a színes, gazdag formavilághoz, amely Lechner épületeit jellemzi.
A legjobb munkák ráadásul nemcsak díjat kapnak, hanem a film premierjéhez kapcsolódó kiállításon is láthatók lesznek.
A másik kezdeményezés, a „Lechner öröksége képekben” fotópályázat a felnőttekhez szól. Itt a feladat, hogy ki-ki a saját objektívén keresztül mutassa meg, hogyan élnek ma velünk Lechner házai. A téma szabadon választható, lehet akár egy díszítés, amely elbújik a város szövetében, egy tarka tető, amely egy borús napot is megszínesít vagy egy részlet, amit csak akkor veszünk észre, ha lassítunk. A díjak között különlegességek is szerepelnek, köztük például
egy eredeti Lechner-tégla a család hajdani téglagyárából.
Mindkét pályázat október 1-jéig várja az alkotásokat, és nem titkolt céljuk, hogy minél többen közelebb kerüljenek Lechner világához, mielőtt a vásznon is újra felfedeznénk azt.
Nyitókép: Facebook / A Lechner örökség dokumentumfilm oldala
