150 éve, 1876. augusztus 20-án nyílt meg az Andrássy út, Európa építészetileg egyik legszebb és legegységesebb sugárútja
Nem túlzás, hogy Budapest legszebb útja, tulajdonképpeni főútja az Andrássy út. A 150 éve megnyílt útvonal a korabeli Európa egyik legjelentősebb városépítészeti együttese, amely valóban felvette a versenyt előképeivel, a párizsi Champs-Élysées-vel, vagy a bécsi Ringgel. A neves évforduló alkalmával nézzünk tíz tényt és érdekességet a csodálatos sugárútról!
1. Miért is épült?
Fővárosunk szép szabályozott szerkezete szinte magától értetődőnek tűnik: a belvárosból kiindulva koncentrikusan körutak haladnak a Dunától a Dunáig, ezeket, mint egy kerék küllőit sugárutak szakítják meg. A rendszer természetes, noha (részben) tervezett beavatkozás eredménye: 1871-ben írták ki a nemzetközi tervpályázatot a (jövendő) Budapest rendezésére, melyet Lechner Lajos nyert meg. A zseniális mérnök (Lechner Ödönnek csupán névrokona) felhasználta a természetesen kialakult országutakat, mint sugárutakat és a városfalat követő kiskörút kiépítése mellett még két új körút (a Nagykörút és a Hungária körút) kiépítésével számolt. A természetesen vezető sugárutak szépen feltárták az akkori külső kerületeket, azonban egy irány fájdalmasan hiányzott: a belváros és a Városliget között. Ezt a tervezett, nagyszabású utat Lechner be is rajzolta, a pályázat eredménye alapján elkészített 1873-as szabályozási terv mutatja is - a szintén ekkor még csak rajzlapon létező Nagykörút mellett. Az út kiépítését egyébként már a Reformkorban tervezték, főként hogy kiváltsák a - Kossuth megfogalmazása szerinti - szűk és ronda Király utcát.
2. Előképek
Közismert, hogy az Andrássy út nemzetközi előképek alapján épült: a világ nagyvárosai számára mintaadó Párizsban egy barokk kori vadászati útvonal átalakulásával jött létre az "elíziumi mezők", vagyis a Champs-Elysées, mondhatni, hogy minden sugárutak anyja. A bécsi városfalak lebontása után alakították ki a Ringet, ami ahogy neve is mutatja, nem sugárút, hanem egyenes szakaszokból álló, rendkívül impozáns útvonal. Mindezek hatottak a pesti tervezőkre is, azonban van az Andrássy útnak egy kevéssé ismert, de ezeknél talán még közvetlenebb előképe is: az 1852-ben átadott Maximilianstrasse, ami a belvárosból vezet ki az egyik villanegyed felé. Az Andrássy úthoz abban is hasonlít, hogy fokozatosan kiszélesedik, és egy rendkívül impozáns, szinte emlékműszerű épület, a bajor parlament zárja le.
3. Az 1873-as bécsi tőzsdekrach
Az útvonal átadása gazdaságilag nagyon nem kedvező időpontban történt: az átadás előtt három évvel, 1873. május 9-én, összeomlott a bécsi tőzsde árfolyama a túlzott spekulációk, és a nagyarányú hitelállomány miatt. A pánik csakhamar gazdasági világválságot okozott, ami nagyban visszavetette az út kiépítését is. A fenti, 1878 körül készült képen is jól látható, hogy még elég sok a beépítetlen telek és a meglévő házaknak is különös története van (lásd következő pont!).
4. A Sugárúti Építő Vállalat
Mint minden nagyszabású városrendezési projekt, az Andrássy út kiépítését is végigkísérték a telekspekulációk és kisebb-nagyobb botrányok. Ma már kevéssé ismert, hogy az útvonal kiépítését egy magyar–német–francia vállalkozás, a Sugárúti Építő Vállalat végezte - volna, ha nem jön közbe a fent emlegetett világválság. A társaság egyébként elkezdte a munkát, beruházásukban épült fel az Oktogon négy bérháza, valamint a Jókai tér és a Nagymező utca közötti háztömb. A korabeli építészkritika jól megfogalmazta az épület lényegét, miszerint első ránézésre úgy tűnik, hogy egy épülettel van dolgunk. Aztán rájövünk, hogy voltaképpen öt épület áll ezen a szakaszon. Végül ráeszmélünk, hogy az öt valójában hét. A koncepció az volt, hogy az utat végig hasonló módon építik be, vagyis egységesen tervezett háztömbökkel. A társaság nagyon igényes volt, az alapkoncepiót Ybl Miklós dolgozta ki, majd tanítványa, Unger Emil végezte a kiviteli tervek készítését. Ekkor jött azonban a tőzsdekrach, így a vállalat csődbe jutott, kifizetetlen építőmunkásokat és tervezőket hátrahagyva, ami nyilván hatalmas botrányt okozott. Végül az út megnyitásakor a céget már felszámolták, a telkeket egyesével eladták, és azokra külön-külön építkeztek.
5. Építészeti egység
A telkek egyenkénti beépítése nem ment az egységesség rovására: a Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyébként is szigorúan őrizte a főváros építészeti arculatát, az Andrássy úton azonban, ha lehet még szigorúbb volt: szabályozták a párkány- és épületmagasságot, így a belső szakasz egységesen három, helyenként négyemeletes bérházakkal, palotákkal, vagyis bérpalotákkal épült be. A színvonalat mégis a piac garantálta: az útvonal hamarosan a főváros legelegánsabb részévé vált, ahová az arisztokraták mellett az akkoriban nagy vagyonra szert tevő gazdasági elit építkezett.
6. Az út szakaszai
Az Andrássy út zsenialitása a szakaszolásban rejlik, a nyüzsgő, világvárosi, viszonylag zárt útvonal fokozatosan vezet ki a Városligetbe úgy, hogy egyre szélesebbé válik, amivel együtt az épületek magassága is csökken, ráadásul az utolsó szakaszon az addig zártsorú beépítés villanegyeddé válik. Konkrétan: a belvárostól az Oktogonig az út szélessége 34 méter, amit három-négyemeletes épületek kísérnek. Az Oktogon és a Kodály körönd között az út szélessége 45,5 méterre nő, egy-egy szervízúttal, aközött sétánnyal. A beépítés magassága lecsökken, a szakaszon két-három emeletes épületek találhatók. Itt, a köröndön még nagyszabású palotákkal "búcsúzik" a nagyvárosias beépítés, ami után következik a 64,5 méter széles harmadik szakasz, ami két al-szakaszra bontható: a Körönd és a Bajza utca között előkertes, kétemeletes házak sorakoznak, majd a beépítés villaszerűvé válik, így érkezve a Városligethez.
7. Mi állt eredetileg az út végén?
A Hősök tere úgy hozzá tartozik az Andrássy úthoz, mint a például a Tihanyi Apátság a Balaton látképéhez. Pedig eredetileg egy jóval kisebb és egyben barátságosabb hangulatú lezárása volt az útnak: az Ybl Miklós tervezte Gloriette, vagyis kilátóval és zászlórúddal megkoronázott, 1884-ben épült kútház. Az itt lévő kutat Zsigmondy Vilmos fúrta, 971 méter (!) mélységből 70 fokos gyógyvíz tört fel. A kecses és elegáns épület nagyon jól illeszkedett az úthoz, ráadásul a Hősök terének nyoma sem volt, a kis építményt a liget fái vették körül. A kilátó szerencsére ma is megvan, 1898-ban átköltöztették a Széchenyi-hegyre. A forrásra alapozva pedig felépült a Széchenyi fürdő.
8. Szecessziós kakukktojások
Az Andrássy út a magyar és az európai historizáló építészet egyik legegységesebb, városléptékű együttese, többnyire neoreneszánsz, néhol neobarokk jellegű épületekkel. Azonban található egy-két kakukktojás, ami szerencsére nem bontja meg az egységet, hanem, ha lehet még izgalmasabbá teszi az útvonalat. Ezek közé tartozik a fakereskedő Schanzer-család gyönyörű szecessziós villája a külső szakaszon, a Bajza utca sarkán.
9. A kétarcú épület
Szintén a szecessziós "kakukktojások" közé tartozik a belső szakaszon, a Nagymező utcánál, a már említett Hétházzal szemben álló Divatcsarnok, vagyis a Párisi Nagy Áruház. A kissé mostoha sorsú épület a főváros első modern áruházaként nyílt meg 1911-ben. Korszerűségét jól jellemzi, hogy tetején egy "skybar" is helyet kapott, ahol télen korcsolyapályát is kialakítottak - csodás kilátással a városra. Az épület azonban érdekes módon kétarcú, ugyanis itt eredetileg a Terézváros Kaszinó Petschacher Gusztáv tervezte neoreneszánsz épülete állt. Az Andrássy út felé eső részt átalakították, azonban a Paulay Ede utca felé eső traktus, az ott található díszteremmel máig őrzi az eredeti formát.
10. Középületek (hiánya)
Az Andrássy út és a Nagykörút egyik érdekes jellegzetessége, hogy viszonylag kevés középület található ezeken az útvonalakon - szemben például a bécsi Ringgel, ami teljes mértékben ezek közé szerveződik. Ezek oka nagyrészt az, hogy a reprezentatív épületek Budapesten főként a Duna mentén, valamint a Várban koncentrálódnak. Néhány intézmény azonban az Andrássy úton is helyet kapott, ezek közül egyértelműen legjelentősebb az Operaház. Ezen kívül valóban csak egy-két, ráadásul alig észrevezető középület látható az úton, ilyen a Régi Műcsarnok épülete a középső szakaszon, az Izabella utcánál (az öt kilométer hosszú Nagykörúton is szinte csak a Vígszínház és a Nyugati pályaudvar képviseli a reprezentatív középületeket).
