Márciusban derült ki, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum a Bjarke Ingels Group tervei alapján épülhet meg Debrecenben. A projektben a BIG magyar partnere a Vikár és Lukács Építész Stúdió. A közös munkáról, a projekt kulisszatitkairól és a folytatásról Vikár András építészt, a Vikár és Lukács Építész Stúdió alapítóját és vezető tervezőjét kérdeztük.
A meghívott Bjarke Ingels Group (BIG) építészeivel együttműködve mi volt a Vikár és Lukács Építész Stúdió fő feladata a Magyar Természettudományi Múzeum megtervezésekor?
Együttműködő partneri lehetőséget kaptunk, természetesen a BIG építészeti elképzelései mentén. A heti egyeztetéseken a hely, az ország és a kultúra kérdéseiről beszélgettünk és a tervek aktuális állapotát vitattuk meg.
Mint Magyarországon működő iroda, jobban ismerik a hazai lehetőségeket, viszonyokat és mondhatjuk, hogy átfogóbb helyismerettel rendelkeznek. Milyen részleteket emelne ki, amelyeknél ezt leginkább kamatoztatni tudták?
A mi feladatunk volt az adottságokban, anyagokban, regionális építészeti karakterekben és előírásokban történő eligazodás támogatása, például előképek, asszociációk, történeti és helyi kapcsolódási pontok keresése és tűzvédelmi kérdések megoldása, illetve a költségbecslést, valamint a fordításokat is mi készítettük.
Milyennek írná le a közös munkát a nemzetközileg is kiemelten híres BIG csapatával?
Nagyszerű volt az együttműködés. Nyitott szívvel fogadtak minket és hamar hangot találtunk, valóban együtt gondolkozhattunk és amit kérdeztek, azt igyekeztünk a lehető leggyorsabban és leginformatívabban megválaszolni.
Elképesztő tudatosságal, több aspektusból nagy mélységben és részleteiben vizsgáltak meg mindent.
Milyen pontokon okoz kihívást és milyen előnyei vagy éppen nehézségei vannak, ha különböző országokból származó, más szemléletmódokat ismerő irodák építészei egy közös projekten dolgoznak?
A kihívás helyett inkább lehetőséget említenék. Minden, ami más, az egyúttal tanulság is. Rengeteget tanultunk a munka során. Persze ehhez idő és rugalmasság is kellett, de ez minden tekintetben élvezet is volt. A nyelv szerencsére ma már nem igazán probléma. Náluk teljesen nemzetközi a csapat.
Hogyan zajlott a munka a folyamatok szempontjából? Mennyiben és miben volt leginkább eltérő más hasonló léptékű projektjük szervezésétől?
Mi nemigen csináltunk eddig ilyen együttműködést. Mindig, minden feladatban a tervezés, szervezés és felelősség is a miénk volt, generáltervezőként. Kicsit tartottunk is ettől a szituációtól, de ennek a meghívásnak nem tudtunk ellenállni, és talán mondhatom, hogy a dolgok a lehető legjobban alakultak. Persze a közös tervezés dandárja még előttünk van.
A tervezés szempontjából mik voltak az elkészített terv legfontosabb fókuszpontjai, célkitűzései?
Azt gondolom, hogy a terv minden pontján a természetközeliség és a legkisebb ökológiai lábnyom elve volt a legfontosabb.
Talán úgy is lehet röviden fogalmazni és ezt a BIG eleve úgy gondolta, hogy a Természettudományi Múzeumnak itt a természet részének kell lennie.
Megvalósultak a tervezett célok? Elégedettek a projekttel?
Mi is és a BIG-esek is nagyon örültünk az eredménynek. Persze elégedettek szerintem soha nem leszünk, mindig lehet és kell még jobbat csinálni.
Vannak akik számára nem teljesen érthető, hogy a múzeum miért nem a fővárosba került. Debrecen mint helyszín mennyiben befolyásolta a megálmodott épület tervét? Eljátszva a gondolattal ez az épület megállná a helyét Budapesten is vagy kifejezetten a debreceni közeghez lett hangolva? Miben nyilvánul ez meg?
A helyszín ilyen értelemben adottság volt, amit a BIG elfogadott. Azt a helyszínibejáráson együtt néztük meg és elemeztük. Úgy gondolom, hogy egy másik helyszínen Budapesten, sőt Debrecenben is más lett volna ez a terv, bár a hozzáállás és az alapelvek azonosak lettek volna.
A terv kiváló példája lehet annak, amikor a művészet és a funkció találkozik. Személyes véleményére lennék kíváncsi, hogy mik a kedvenc részletei, elemei a terven és miért?
Ez a találkozás minden jó minőségű építészetben jelen van, bár én inkább a szellemiség és a funkció találkozásáról beszélnék.
Reméljük, hogy a folytatásban ez csak tovább erősödik és ki-ki megtalálhatja majd a kedvenc részletét is.
Ha a régi időkre gondolunk, fogalmazzunk úgy, hogy a múzeum-építészet jelentősen átformálódott. Itthon és külföldön is nagyszabású projektek keretében épülnek fel az új típusú intézmények. Mi lehet ennek az átalakulásnak az oka? Milyen külföldi vagy hazai példákat emelne ki, amik akár a debreceni terveket is inspirálták?
Valóban ma egészen más egy múzeum funkciója és használata, mint akár 50 évvel ezelőtt. Ma ez egy közösségi hely kell legyen, ahol mindenki szívesen tölt időt, miközben új ismeretekre vagy eddig nem gondolt összefüggésekre bukkanhat.
Manapság már messze nem elég tárgyakat posztamenseken bemutatni.
Ilyen értelemben készítettük a még meg nem valósult Iparművészeti Múzeum nagyrekonstrukciós terveit, de kicsiben ezt a szellemiséget képviseltük a Balatonfüredi Modern Műtár egybekötött két épületének esetében is.
Persze ez a téma hatalmas és messze vezet. Nekünk építészkent elsősorban arról kell döntenünk, hogy milyen környezetet biztosítsunk mindehhez.
Várhatóan hogyan folytatódik a munka?
Megbízói oldalról egyeztetések, szerződéskötés a BIG-gel, és nekik például velünk. Ez nyilván egy bonyolult mátrix. Mi azt reméljük, hogy a nyár végén talán elkezdődhet a közös munka.
