Nőnap alkalmából egy sajátos ellentmondásra szeretnénk irányítani a figyelmet: bár az egyetemeken már régóta tény, hogy az építészhallgatók több mint fele nő, a gyakorlatban még mindig jelentősen alulreprezentáltak a női tervezők. A magyar építészszcéna továbbra is erősen férfiközpontú. Az egyenlőtlenségek ellenére mégis találunk olyan építésznőket, akik kiemelkedő minőséggel és vállalkozói bátorsággal törnek utat maguknak. Közülük mutatunk be most hatot.
A magyar modernizmus nagyasszonya
A tavaly nyáron 85. születésnapját ünneplő Csomay Zsófia a kortárs magyar építészet egyik legmeghatározóbb egyénisége. Miután 1967-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán, vagyis a mai MOME-n, pályafutását a KÖZTI-ben kezdte, később pedig a SOFORM stúdióban dolgozott, amelyből 1990-ben saját irodája, a CET Budapest kinőtt. Csomay amellett, hogy Ybl Miklós-díjas, a Prima Primissima díjat is háromszor vehette át. Oktatóként évtizedeken át formálta a MOME hallgatóinak szemléletét, miközben a szerénység és az emberi lépték építészetét hirdette.
A Csomay Zsófia és Németh Tamás által tervezett és 2018-ban átadott Műterem- és Médiaháza mérföldkő a MOME-campus megújulásában.
A projekt a néhai Reimholz Péter eredeti koncepcióját viszi tovább, beágyazva azt a Farkasdy Zoltán-féle városépítészeti hagyományba. Az épület két különálló kubusból áll, amelyeket egy szimbolikus híd – a párbeszéd jelképe – olvaszt elválaszthatatlan egységgé. A sötét téglafelületek és a nyílászárók ritmikus kiosztása kompozíciós szigort sugároz, miközben a belső tér a kreativitás ultramodern infrastruktúrájaként szolgál. Az üveghutától a 3D-stúdiókig
az épület teret ad a radikális innovációnak anélkül, hogy elveszítené emberi léptékét.
Csomay építészete itt nem divatos gesztus, hanem mélyen gyökerező etikai tartás: olyan tereket hoz létre, amelyek valódi találkozást és szellemi eszmecserét tesznek lehetővé a hallgatók számára.
Precizitás és minimalizmus
Csillag Katalin Gunther Zsolttal közösen vezeti a 3h építészirodát, amely jelenleg az egyik legsikeresebb hazai műhely. Csillag a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, pályafutását Graz-ban kezdte, ahol több irodában is dolgozott. Munkássága mélyen európai kontextusba ágyazott, ahol a technológiai tökéletesség filozófiai mélységgel párosul. Ismert aprólékos részletképzéséről és arról a képességéről, amellyel a modernitást és a műemlékvédelmet összhangba hozza.
A Csillag Katalin és Gunther Zsolt által tervezett épületegyüttes – amelyet másfél évvel Csomay műteremháza után adtak át – a MOME campus technológiai gerincét alkotja, és radikális, szinte szakrális tisztaságával hívja fel magára a figyelmet. A terv szigorú, szürkésfehér esztétikát követ, amely az épületet precíz szoborként helyezi el a zöld lankán.
Finomhangolt tudástér
Megújult a MOME könyvtára.
Különösen lenyűgöző a strukturális logika: az építészek a három tömb funkcionális követelményeit a tágasság és a fény építészetévé nemesítették.
A BASE-tömb központi aulája a vízesésszerű lépcsőrendszerrel összeköti a különböző szinteket, miközben a tájra nyíló kilátásokkal oldja a látszóbeton szigorát. Az UP-tömb pedig tömegformálásával és lépcsőházi geometriájával méltó emléket állít a helyszínen feltalált Rubik-kockának. Ez a „szép célszerűség” építészete, amely a technológiai precizitást művészi formává emeli, és időtlen európai modernitást kölcsönöz a campusnak.
Nemzetközi tapasztalat és városi identitás
Demeter Nóra egyedülálló életúttal érkezett a magyar építészeti szférába. Az Egyesült Államokban született és tanult (U.C. Berkeley, Yale), 1993 óta él Magyarországon, és a Zoboki-Demeter Építésziroda partnereként olyan nagyberuházásokon dolgozott, mint például a Művészetek Palotája. A 2014-ben alapított Demeter Design Studio élén álló tervezőnő az építészet, a belsőépítészet és a stratégiai tervezés metszéspontjaira összpontosít. Az angolszász projektmenedzsment és a közép-európai tervezési hagyományok közötti hídépítőnek tekintik.
A tavaly elkészült Lake 11 lakópark hatalmas együttesével Demeter Nóra bebizonyította,
hogy igényes építészet a kereskedelmi ingatlanfejlesztés szűk keretei és a szigorú szabályozások mellett is megvalósítható.
A koncepció a homlokzatok ügyes ritmizálásával és a tömegek differenciált tagolásával töri meg a nagyléptékű lakóbeépítésekre jellemző monotóniát. Ahelyett, hogy behódolna a puszta területmaximalizálásnak,
Demeter a tervezői mozgásteret a magas életminőség megteremtésére használja.
Kiemelt figyelmet fordít az emberi perspektívára: a tágas erkélyek, a vízre és parkra néző átgondolt kilátások, valamint a kiterjedt zöldfelületek integrálása identitást adó lakókörnyezetet teremt. Demeter szemlélete holisztikus – az alaprajzok funkcionális logikáját és a városi térben kifejtett esztétikai hatást egységként kezeli. A projekt példaértékűen állítja a lakót a középpontba, és megmutatja, hogy a professzionális projektmenedzsment és a tervezői empátia nem zárják ki egymást.
Az együttműködés ereje
A Nanavíziót 2010-ben alapította Pajer Nóra és Soltész Noémi. Az iroda egy olyan új generációt képvisel, amely lapos hierarchiára és nyílt kommunikációra épít. Nevüket nemcsak terveikkel, hanem a női építészek láthatóságáért tett erőfeszítéseikkel is ismertté tették. Megközelítésük gyakran játékos, színes és felhasználóközpontú.
Kihívás kedvesnek maradni egy kemény szakmában
Interjú Géczy Nóra építésszel
Pajer Nóra és Soltész Noémi Révfülöpön olyan lakóházat alkottak, amely a regionális építészeti hagyomány modern parafrázisának tekinthető. A terv világos dualizmusra épül: a vörös homokkőből készült súlyos lábazat egy könnyed, fehér emeleti szintet hordoz. Egy markáns építészeti gesztus – az alaprajzi átló – kitágítja a nappali terét, védett teraszt hoz létre és kijelöli a bejáratot, anélkül, hogy megtörné a környezettel való harmóniát.
Különös érzékenységről tanúskodik a tömeg elhelyezése, amely tiszteletteljesen kerüli meg az ott álló öreg fát.
Újragondolt múlt, élhető jövő
Az 5 kedvenc épületünk 2024-ből.
Belül fényárban úszó terek és egy süllyesztett nappali határozzák meg a hangulatot. Egy helyi lakatos által készített, vitorláshajó-motívummal díszített egyedi fémrács ötvözi a hagyományos kézművességet a modern térleválasztással. Az épület jól példázza, hogyan nyerheti el a kortárs építészet az anyaghasználat hűségével és az okos arányokkal a közönség elismerését.
Vályog és könnyedség szimbiózisa
Bordás Mónika a regionális identitás és az ökológikus építészet összekapcsolására szakosodott. Munkáival mércét állít a modern vályogépítészet elé. Velencei saját lakóháza e filozófia manifesztuma lett, amelyet 2024-ben Pro Architectura-díjjal és Média Építészeti Díjjal is elismertek.
A Velence ófalujában zajló elvándorlás és beépítési nyomás közepette
az építésznő egy több mint 100 éves parasztházat mentett meg és bővített ki érzékenyen.
A projekt a hagyományos vertfalas technológiával való tiszteletteljes bánásmóddal tűnik ki. Ahelyett, hogy radikálisan modernizálták volna a régi épületet, a tervezők alkalmazkodtak annak „légzéséhez”: a cementes vakolatot mészvakolatra cserélték, a falba integrált okosfal pedig anélkül fogadja be a gépészetet, hogy sértené a vályogfalat. A bővítés következetesen különálló, könnyűszerkezetes tömegként valósult meg az egykori gazdasági udvarban.
Amíg a régi ház 75 cm vastag falaival hűvös, oltalmazó hálózónaként szolgál, addig az új, nagy üvegfelületekkel megnyitott egység a családi élet fényben úszó központja.
Egy üvegezett köztes tágulat köti össze a két különböző karakterű részt anélkül, hogy mereven összeépítené a szerkezeteket. Az együttes az ökológiai józanság melletti kiállás: a növényzet tudatos árnyékoló szerepével és a természetes keresztirányú szellőzéssel a ház klímaberendezés nélkül is tökéletesen működik, bizonyítva, hogy őseink tudása és a mai életforma harmonikus egységet alkothatnak.
Kontextuális érzékenység
A Cseh-Tőrös Ágnes és partnerei által vezetett Qvarta iroda az elmúlt években a társadalmilag érzékeny projektek egyik hangjává vált. Cseh-Tőrös, aki korábban az Archikonnál szerzett tapasztalatot történeti épületek felújításában, különleges érzékkel viszonyul a Genius Locihoz. Csapata az építészetet a meglévő struktúrák továbbépítési folyamataként értelmezi.
Öt géniusz a magyar építészetben
A szellemi alapok.
A budapesti VIII. kerület egykori galériájának megújításával a Qvarta több mint egy klasszikus múzeumot hozott létre: egy multifunkcionális közösségi központot. A legnagyobb építészeti kihívást a romos, elaprózott térszerkezet kibontása jelentette. A bejárati zónában a födém részleges elbontásával újraélhetővé tették az eredeti dupla belmagasságot, és világos vertikális kapcsolatot teremtettek. Kiemelendő a meglévő értékek érzékeny kezelése: a bontás során felfedezett történelmi boltívet a homlokzati tervbe integrálták, így az két üvegfelület közé foglalva „első kiállítási tárgyként” funkcionál. Miközben a kiállítóterek semlegesek, egy erőteljes színkoncepció (lazac és kék) jelöli ki a közösségi tereket, amelyeket tudatosan az utca felé orientáltak. Így sikerült a Qvartának egy olyan időtlen beavatkozást létrehoznia, amely párbeszédet kezdeményez a történelmi épületszövet és a városnegyed lüktető élete között.
Az elismerés útjai
A bemutatott építésznők méltón bizonyítják, hogy a magyar építészeti kultúra számos árnyalattal lenne szegényebb a hozzájárulásuk nélkül – Csomay Zsófia akadémikus szigorától Csillag Katalin urbánus variabilitásáig. A strukturális egyenjogúság kérdése azonban továbbra is nyitott. Zárásként álljon itt két alkotó gondolata, amelyek jól szemléltetik a pragmatizmus és a szükséges kritika közötti skálát.
Csomay Zsófia inkább megbékéléssel tekint vissza pályájára: „A női téma nekem soha nem volt kérdés. Konfliktusom sosem volt abból, hogy nő vagyok. A munkások körében inkább pozitívum volt. Amikor terhes voltam, mindent megcsináltak, amit kértem. Ezen mulattunk is.”
Demeter Nóra ezzel szemben határozottabb szavakat talál a rendszerszintű akadályokra: „Nőként nehezebb építésznek lenni? Bizonyos szempontból igen. Éppolyan szenvedélyesen küzdök az igazamért, mint a férfiak, mégsem tudok ezzel mindig érvényesülni. Különbség van a megbecsültségben, anyagilag és szellemileg is – hány női példaképet tudunk felsorolni a szakmából? Vannak, de nagyon kevesen. Amikor az Ybl-díjat kaptam, utánanéztem, két kézen meg lehet számolni a női Ybl-díjasokat.”
Messze még az út egy olyan építészeti világig, ahol a nemeknek nincs szerepük a díjak odaítélésénél. De a velencei és révfülöpi családi házak, a MOME Campus vagy a Józsefvárosi Múzeum már ma is félreérthetetlen viszonyítási pontokként állnak a kortárs magyar építészet térképén.
