A Mátyás-templom és a Központi Vásárcsarnok tarka tetőcserepei vagy a Párisi udvar visszafogott színes mozaikhomlokzata híres példái annak, hogy nemcsak a szürke vakolat és a sárgás mészkő, hanem az élénk színek is kezdettől fogva fontos szerepet játszottak Budapest építészetében. Most, a húsvét jegyében, összegyűjtöttük, hol vallanak színt a kortárs építészek a mai Budapesten.
Üveg, keret, ritmus: Lukács és Vikár színjátéka
A Vikár András és Lukács István alkotta építészpáros egy egész sor általuk tervezett irodaháznál alakított ki sajátos formanyelvet, amely három fő elemmel írható le: világosan elkülönülő funkcionális egységek egymáshoz illesztése, ezen kubusok természetes kőből készült kerettel való körülölelése,
végül pedig a keretek kitöltése játékos-színes üveghomlokzattal.
A Kerepesi úti Arena Corner és a XIII. kerületi Egis székház mellett ebbe a sorba tartozik a Könyves Kálmán körúton, a Népligettel szemben álló Allianz irodaháza is. Ahhoz, hogy ezzel a nyitott „építőkocka-elvvel” élhessenek, szükség volt egy viszonyítási pontra, amely az Allianz székház esetében szemmel láthatóan a park zöldje volt.
A körútra merőlegesen állított négy épületszárnyat világos mészkő keretezi. Ezen anyag előtt kiválóan érvényesül a zöld üveghomlokzat, amelyet keskeny, fekete ablakprofilok tagolnak játékos formában. Egy magasabb, az úttal párhuzamosan futó szárny jelentősen visszaugrik, megjelenése sötét és visszafogott. A homlokzatok mozgalmas mintázata és a négy szárny eltérő kialakítása egyfajta nyugtalanságot kelt, amelyet az erőteljes, kapuszerű keretek mesterien fognak össze. Az átjárható előcsarnokban a szín- és formavilág megváltozik, de a 2010-ben elkészült ház összességében nyugodt karaktere megmarad.
Fehér és piros fénycsíkok a homlokzaton
Néhány villamosmegállóval északabbra a Kerepesi út sarkán, a három évvel korábban, 2007-ben átadott Arena Corner esetében ugyanaz az építészeti kézjegy köszön vissza. Erre a fontos útkereszteződés mellett fekvő helyszínre számtalan elképzelés született és bukott el korábban. Végül a sokat foglalkoztatott Lukács-Vikár építésziroda tömbbeépítése definiálta újra építészetileg ezt a jelentős helyszínt.
Kiindulópontjuk az itt folyamatosan kereszteződő forgalmi áramlatok voltak, amelyeket egy, a Hungária körúttal párhuzamos, valamint négy, a Kerepesi úttal párhuzamosan futó, eltérő magasságú épületszárny formájába fordítottak le.
A körúttal párhuzamos szárnyat három, kezdetben alacsonyabb, majd egyre magasabbra törő épülettömeg hatolja át.
A metszéspontokban találhatók a függőleges közlekedőmagok, míg az ötödik szárny különállva kíséri a Kerepesi út forgalmát. Ez az elrendezés egyébként kizárólag természetesen megvilágított irodaterületeket eredményezett és gyors orientációt biztosít a felhasználók számára.
Építészetileg itt is hangsúlyos mészkőburkolatú keretek emelik ki a szárnyakat, keretezve a színes üvegcsíkokkal tagolt függönyfalakat. Amikor este az autók első és hátsó lámpái fénycsíkokat rajzolnak a sötétbe, a homlokzat üvegfelületén is felgyúlnak az egymást keresztező fehér és piros fénybárok.
Sárga, narancs és vörös rétegek
Zoboki Gábor és egykori szakmai partnere, Demeter Nóra a magyar építész szakma meghatározó nevei közé tartoznak, tőlük származik többek között a Müpa vagy a Yettel (eredetileg Telenor) székház is. Zoboki többször kísérletezett a színekkel, például a Raiffeisen Bank korábbi, XVI. kerületi székházának átriumát tetőtől talpig „Raiffeisen-sárgára” tervezték. A Dózsa György út és a Szabolcs utca sarkán álló, 2009-ben átadott úgynevezett
Spirál-ház nevét nem a homlokzatának, hanem az alaprajzi elrendezésének köszönheti.
Az inkább „S” alakra emlékeztető tömegformálás abból az igényből fakadt, hogy a viszonylag nagy tömböt megnyissák a nagyközönség számára.
Különösen feltűnő az utcakép, amellyel az épület beleilleszkedik a kortárs színes épületek sorába. A kereskedelmi célú földszint felett öt irodaszint helyezkedik el, amelyek külső héját három réteg alkotja: a sötét ablaksík előtt sárga vakolt homlokzat, erre rácsavarozott narancssárga alumíniumlapok, végül pedig egy vörös, plasztikusan kiemelkedő rácsszerkezet alkotja a legkülső réteget. A színes felületek az átjáró felé „elfordulnak”, hogy oda vezessék a gyalogosokat. Az épület teljes funkcionalitása csak a tömb teljes beépülésével fog kibontakozni.
Inspiráló színes dobozok
A Bercsényi és a Váli utca találkozásánál immár 15 éve áll Budapest egyik legszínesebb sarka: a Simplon-udvar. Nem is annyira az udvar, mint inkább a színes lakás-dobozok teszik figyelemre méltóvá az épületet. Sárga, narancs, vörös, valamint világos- és sötétzöld, illetve kék üvegsávok keretezik a vegyes vázas-falas szerkezetű lakóház egy-egy lakóegységét.
A színes sávok jól használható erkélyeket és zárt télikerteket fognak közre.
Az udvari oldal sötét kőlapokkal burkolt homlokzatai mellett különösen jól érvényesülnek a színes lakásbejárati ajtók.
Az utcai színjátékot a precízen részletezett födémalsó nézetek teszik teljessé, amelyek színe megegyezik az adott dobozéval, megteremtve ezzel a „doboz-karaktert”. A színes kültéri árnyékolók tartják a ritmust, de folyamatosan változó homlokzatot rajzolnak ki. A játékos képhez hozzájárulnak a félig áttetsző üvegkorlátok és a lekerekített sarok íves erkélyek is. Az t2a iroda építészei a környező, 60-as és 70-es évekbeli lakóházak rejtett színeire utalnak, ezzel magyarázva a szokatlanul gazdag színvilágot.
Alapszínek tűzijátéka: A Lehel Csarnok
A városban egyébként egyre szaporodó architektonikus színfoltok egyik meghatározó példája a hét évvel ezelőtt elhunyt építész, Rajk László által tervezett Lehel Csarnok.
Ez az épület formák és színek tűzijátéka. Az építészeti szabályok teljes hatályon kívül helyezése. Eklekticista dekonstruktivizmus. Stílustalan giccs. Egy színes társadalom komolyan vehető lenyomata. Budapest egyik legvitatottabb épülete.
Az építészet iránt érdeklődőknek saját álláspontjuk tisztázásához kevésbé a Váci út felőli, sárga óriásbödönökkel és a belőlük kinövő fákkal, bambuszbokrokkal díszített homlokzatot ajánljuk, hanem inkább a vásárcsarnok északkeleti sarkát. Itt az épület egészen közel kerül a városhoz: a Kassák Lajos utca kezdetét két, az előző századfordulóról származó, levágott sarkú bérház jelöli ki.
A csarnoképület válasza egy éppen ilyen gesztusban ölt testet.
Az áruszállítási bejárat és a parkolótető rámpakijáratának hatalmas nyílásai felett néhány, az előző századforduló stílusát idéző ablak köszön vissza, ám ezeket háttérbe szorítja az építmény fő motívuma, a sárga óriásbödön, valamint a ferdén falazott tégla- és ferdén tagolt üvegfelületek dinamikus rendszere.
A homlokzatból kinyúló lépcsőházak a csupán formailag hangsúlyos sarokkupola megmászására invitálnak. Innen közvetlenül a parkolótetőre jutunk, ahonnan kilátás nyílik a kerületre, a tetőnövényzetre és a csarnok tetőszerkezetére. Hogy a csarnok belsejében a kék acélszerkezet látványa vagy a gyümölcs- és zöldségkínálat nyújt nagyobb élményt, az már a látogató ízlésére van bízva.
Ahogy ez a színes válogatás mutatja, Budapest messze több, mint a szürke vakolat és a sárgás mészkő megszokott látványa. A Lukács-Vikár páros játékos üveghomlokzataitól a Spirál-ház rétegzett színdinamikáján át a Bercsényi utcai merész lakódobozokig – a város számos pontján büszkén vállalja a színeket.
Még a provokatív Lehel Csarnok is arra késztet, hogy az építészetre ne csak funkcionális burokként, hanem társadalmunk élénk lenyomataként tekintsünk. Használjuk ki a tavasz első napsugarait egy rendhagyó városi sétára.
