A polgári hangulatú alföldi városka egyik szépen őrzött értéke Erkel Ferenc szülőháza.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu sorozatot indított az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
Ezekben a napokban Békés vármegye műemlékeihez látogatunk el.
A ma már a magyar határ közelében fekvő Gyula a régi időkben sokszínű, pezsgő kereskedőváros volt az Alföld jó termőföldű vidékén:
a város a mai napig őrzi számos régi épületét és hagyományait,
a vártól a fürdőn át a hagyományos lakóházak egész soráig.
Gyula nagy szülötte volt Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzője: szülőháza ma múzeumként funkcionál, miliőjével átadva a kétszáz évvel ezelőtti kisváros hangulatát.
A legfőbb magyar zenemű megalkotójának ősei külföldi bevándorlókként érkeztek magyar földre. Az Erkel család eredete a homályba vész: az egyik hagyomány szerint holland családról van szó, a másik szerint badeni, freiburgi eredetű svábokról; egy harmadik szerint pedig pozsonyi katolikus németek voltak az ősök.
Ami bizonyos, hogy Erkel Ferenc minden apai őse (Vilmos dédapa, József nagyapa és ifjabb József édesapa) jól képzett zenész volt. Az idősebb Erkel Józsefre felfigyelt a Wenckheim grófi család, és megtették a gyulai kastélyuk gondnokának, de elsősorban muzsikusi és zeneoktatói tevékenységet vártak tőle. Fia, ifjabb Erkel József már Gyula városában szerzett tanítói állást, és elvette Ruttkay Ádám uradalmi tiszt leányát, Klárát. Tíz gyermekük közül a második lett Ferenc, a későbbi nagy zeneszerző.
A kis Erkel Ferenc már gyermekként észrevétette magát,
tízévesen apját helyettesítette az orgona padján, tizenegy évesen már a gyulai közönség előtt zongorázott. Ezt követően Nagyváradon és Pozsonyban folytatta tovább tanulmányait – de szülővárosa máig megőrizte emlékezetét, és magát az Erkel-házat is.
Az Apor Vilmos tér 7. szám alatti házat, a németgyulai tanítói lakást 1795-ben építették fel. 1821-ben egy újabb tanterem került az ekkor megnagyobbított régi mellé. A ház térre néző szárnya az iskolának, míg az utcai frontja a tanítói laknak adott helyet. Az iskolai rész 1829-1830 telén megrongálódott, s részben össze is dőlt. A klasszicista stílusú házat mai formájában ezt követően Nuszbek Mihály építette meg 1830 végére.
Az Erkel család 1808-1841 között lakta.
Egy zártsorú beépítést lezáró, utcavonalon szabadon álló, L alaprajzú, részben alápincézett, földszintes, nyeregtetős saroképületről van szó.
A tér felőli bejárata mögötti előtérből ajtó vezet az udvari verandára. Balra a régi, nagyméretű, síkfedésű tanterem, jobbra a volt kántortanítói lak háromszobás traktusa látható. A rövidebb szárny alatt dongaboltozatos pince húzódik, felette kissé megemelt padlószinten a volt szabadkéményes konyha és a kamra. A helyiségek síkmennyezetesek.
Az épület múzeumként van berendezve – a rövid szárnyban kántortanítói lakás enteriőrje látható zongorával, pianínóval és családi relikviákkal, korabeli konyhaberendezéssel.
Fotók: Wikipedia, Erkel Emlékház
