A jubileumi, kétszázadik Anna-bálra készülnek Balatonfüreden – az ország egyik legpatinásabb hagyományos ünnepsége összeköti a régmúltat a jelennel. Korabeli beszámolókból, feljegyzésekből idézzük most fel az egykori bálok hangulatát!
A feljegyzések szerint nemes Szentgyörgyi Horváth Fülöp János (1777–1841) királyi táblai ülnök rendezte 1825. július 26-án a füredi Horváth-házban az első Anna-bált leánya tiszteletére – akit egyébként nem Annának, hanem Krisztinának neveztek, és aki később Kiss Ernő, a majdani aradi vértanúk egyikének felesége lett.
Talán a táblai ülnök úr sem gondolta volna, hogy a családias ünnepségből két évszázados hagyomány fogja kinőni magát, de ez történt. Idén már a 200. Anna-bált szervezik meg Balatonfüreden. Az eseménynek rangja, hangulata – és irodalma van.
Már a legrégebbi magyar újságok is beszámoltak a füredi bálok hangulatáról, pillanatképeiről,
izgalmas betekintést nyújtva a reformkori és Monarchia-korabeli társadalmak mindennapjaiba.
A Rajzolatok című újság 1836-ban a kornak megfelelően romantikus hangulatú beszámolót közölt az aktuális Anna-bálról és a füredi miliőről.
„Az Anna-bálfényes volt; jeles vendég koszorú gyűlt ősze annak szebbítésére a’ szomszéd megyékből, ’s köztük nem egy érdekes személy lelki ’s testi szépség’ tekintetéből. De keblemben a’ közvigság közepette szomorú emlékezetek támadtak. ’s a’ gyors keringő’ éles hangjai, mint megannyi sikoltó torzképek kezdének föltűnni képző erőm elébe.
Elhagytam a’ teremet ’s kikeresve egy szabad pontot, honét a’ Balatont végig láthatom, komoly eszméletekbe merülve hajtottam fejemet a’ hideg kőre. Teljes arczu holdvilág nézett le az ünnepi vidékre halvány sáppadt sugáriban füresztve minden habocskát, minden fűszálat, ’s a’ különben is szép vidékre tündéri bájt özönlő alá. A’ habok’ lassudó csörgése, a’ falevelek’ suttogó mozgása, ’s a’ csöndes szendergő zúgás, mellyet a’ távolból érkezett , fáradt ’s elhaló hangok’ össze olvadása okoz, szellem énekként hatott rám. — Egy szerelmes’ érzelmei nagyon hasonlítottak volna az enyimekhez, sőt úgy tetszik, e’ pillanatban valóban szerelmes valék, mert a’ hideg rögöt kebelemre szorítám: — hazám’ földe volt az! — De olly szerelmes’ érzetei valának ezek, kinek forrón imádott mátkája beteg, nagyon beteg ’s nem talál annak orvost, és kínos vonaglásban borúl a’ haldoklóra, hogy, ha meg nem gyógyíthatja is, legalább vele együtt meghaljon!” — írta a Rajzolatokba a T.L. monogramú szerző.
A Budapesti Híradó 1847-ben, egy évvel a '48-as forradalom előtt így révedezett Füredről, amely már akkor a tömegturizmus korai jelenségeit mutatta.
„Többször vezettük már e nyár folytában olvasóinkat a Balatonra és Füredre, és ezt annyival inkább megtehetjük ismét, mert ezen kis kirándulást minden költség nélkül megtehetik velünk, és anélkül,hogy kényelmes ülőhelyeikről azért fölkelniök kellene. Jóslatunk csakugyan nem csalt, ez évben a nagyhírű Anna bál nem fejezi be a fürdői időszakot Füreden, ámbár akkor a másfélezret már meghaladta a vendégek száma, sőt azóta is naponként olly sűrűen érkeznek a vendégek még külföldről is, hogy máskor július közepén is alig volt olly nagy a pezsgő élénkség.
A vendégek most is jó kedvvel mulatnak még, és zene és a gőzös legszebb társaságokat fűz össze.
Különösen örvendetes, hogy ez évben a főnemesség közöl is sokan mulattak és mulatnak még most is Füreden. Jövőévre pedig még többen ígérkeztek, miután meggyőződhetnek, hogy legpéldásb rendes tisztaság tekintetében e hely máris bátran vetélkedhetik bármelly külföldi fürdővel, és igen természetes, hogy a vendégek növekedő száma egyszersmind folyvást szaporitni fogja a kényelmeket ’s mulatságokat, mert a fürdő derék tulajdonosa távol van minden önző szűkkeblüségtől, ’s áldozattal is törekszik minden tekintetben annyira emelni Füredet, hogy hazánknak díszére válhassék. Több rajzoló is volt ott a múlt hónapban, ’s köztö kegy daguerreotypista is Vahot Imre kíséretében, kik a gyönyörű táj legigézőbb részeit lerajzolandják, Garay pedig, kijelenleg szinte ott mulat, lantjával érdekesbirendi Füredet és a Balatont, a tihanyi régi apátsággal együtt, mellynek falai közt most is olly magyar szívesség uralkodik, mint azon ős időben, mellyben alapulatok. Most pedig nem tehetünk egyebet, hanem tanácsoljuk nyájas olvasóinknak: ha van idejök, használják még e szép hónapot ’s a jövőnek első felét, és siessenek Füredre, ’s mondják meg azon széphölgyeknek, kik kedvünkért a szokott hat hét eltelte után is ott mulatnak még, hogy ne várakozzanak tovább, mert ezévben, fájdalom,Füredet nem láthatjuk. Tehát csak vigasztalják magukat a jövő évvel!”
Nos, a szerző sem gondolta nyilván, hogy az emlegetett jövő év már nem a balatoni békés bálozásról, hanem egy ország felkeléséről szól az önkényuralom ellen.
A harcok elültével, a korábbinál is keményebb önkényuralom ide vagy oda, újra visszatért az élet Füredre, az Anna-bálokkal egyetemben. Már 1850 nyarán, miközben az ország vadonjaiban és faluvégein még '48-as bujdosók rejtőzködtek, így írt a Pesti Napló:
„B.-Füred, jul. 4. A fürdőélet fényes szaka bekövetkezett. E hasznos fürdőintézetünkben mindenfelé nagy sürgés tapasztalható; itt a meggyógyultak örömtelve készülnek vissza övéik karjai közé, amott azutan érkeztek várják az elutazottak odahagyott lakóit.
Szárazon és vizen jönek mennek a vendégek,
az érkezők alig várják, hogy szobát kapván átöltözhessenek s futnak azonnal a szívderítő forráshoz, onnan az erőnyujtó Balaton hullámiba, hogy lankadt tagjaikat edzhessék.
A balatoni hideg fürdők, czélszerüen elkészítve, reggeli 7 órától estig nyitván, a hölgyfürdök nyolczczal szaporíttattak; a tóviz melegsége 21 foknyi, üröm látni, milly vígan jönnek hölgyeink naponkint a hideg fürdőkből a vízi sétatérre, onnan a ligetbe, hol többen már is értekeznek a közelgő nagyszerű Anna-bálról, melly f. hó 28-kán fog megtartatni a nagy teremben. Az idő igen kedvező lévén, a hideg és meleg fürdők nagyobb részint elfoglalvák. A fagylalda is csinosan kiékesitve ma nyittatott meg, egygyel több élvezet a vendégek számára, kik délelőtt ivás- és fürdéssel, délután kirándulással a hegyekbe, a kies völgyekbe és forrásokhoz, töltik — legalább ez időre gondtalan — napjaikat, estve a színházba gyülekezvén, hol új meg új művész lép föl a közönség szellemi élvezetére.”
Egy nemzedékkel később, a kiegyezés utáni hosszú békekorszakban egy már újra gyarapodó Magyarország szórakozni vágyó elitje jött egyre nagyobb számban Füredre, és az Anna-bál híre is folyton terjedt az országban. Az újabb idők újabb vállalkozó szellemeket hoztak a balatoni idegenforgalomba és vendéglátásba – így jelent meg a Karlberger vendéglátós dinasztia három fivére is a tó két partján, maguk mögött hagyva a mai Burgenlandhoz tartozó, osztrák-magyar határvidéki szülőföldjüket.
Míg Siófokon Karlberger Gyula és öccse, János – róluk és a siófoki idegenforgalom kezdeteiről szóló cikkünket itt olvashatják –, addig Füreden a legfiatalabb fivér, Karlberger Nándor vetette bele magát a vendéglátás sűrűjébe.
Karlberger Nándor alig 24 éves, amikor A Hon című lap egy 1875-ös számában feladja hirdetését:
„Megnyitási jelentés: Eszterházy-szálloda Balaton-Füreden, Van szerencsém a nagyérdemű t. cz. közönséget tisztelettel értesiteni, hogy az ujabb kor ízlésének megfelelőleg minden kényelemmel berendezett szállodámat vasárnap, f. é. május 16-án megnyitom. Főtörekvésem leend ízletes ételek és valódi borok kiszolgáltatása által a mélyen tisztelt t. cz. közönség kegyét kinyerhetni. Mély tisztelettel Karlberger Nándor”.
Az ezt követően családnevét Károlira magyarosító vendéglős gyors karriert fut be az északi parti fürdővárosba. Előbb az Eszterházy-szállodát viszi (amely nemrég született újjá és múzeumot is berendeztek falai között), majd pedig átvált a füredi nagyszállóra és nagyvendéglőre, amely mai formájában Anna Grand Hotelként ismert, és amely régen és ma is az Anna-bálok helyszíne.
A füredi nyaralóéletről így tudósított a Fővárosi Lapok 1878 tavaszán:
„Balaton-Füreden szép és kedélyes Lászlónapot tartottak a múlt csütörtökön. A fürdő érdemes igazgatóját Ecsy László urat reggel, istentisztelet után, a szeretetház gyermekei köszöntötték meg szavalattal, dalokkal; — utánuk pedig a sok jó barát s a tisztelők egész tömege. Délben díszebéd volt, melyen az első pohárköszöntőt a tihanyi apátra, Simon Zsigmondra mondták, ezután számos szép és sikerült toasztot az ünnepeltre, egy lélekkel kívánva boldogságot s mentül több örömet életére. Este a nagyvendéglő felső termeiben a jókedvű közönség táncot rögtönzött, az elsőt mióta a saison megnyílt. A fürdő naponkint jobban élénkül s az idény már közeledik virágzásához. A székesfehérvári színtársulat is megérkezett már, hogy megkezdje előadásait.
A nagy vendéglő helyiségeinek új bérlője van, Karlberger Nándor, ki nevét nem rég Károlira változtatta s kitűnő magyar konyhájával máris megnyerte a közönség tetszését.
A födött sétányok a kellemetlen, esős napokban valóságos áldásnak bizonyulnak.”
Az Ellenőr című lap szintén 1878-ban így regélt a balatoni bálokról:
„Már volt pár tánczestély Károlyi Nándor nagy termében, s a tánczoló fiatalság a pezsgős üvegek mellől távozva, ugyancsak meghordozta Füred szép virágszálait, a Flóránál azonban — a tánczosok számát tekintve — bukfenczet csinált. Dankó Gyuláé lévén a jövedelem, alig vett be annyit, amennyi első húrra elégséges. Alig 6—8 pár járta a francziát. Annál több reménnyel vannak a közelgő Annabál iránt, mely folyó hó 28-án lesz. Itt együtt szoktuk látni Zala-, Somogy-, Veszprém-, Fejér- és Tolna megyék sok szépségét, s a főváros ünnepelt tánczosnőit; várják most is őket a szép napra, majd meglássuk, lesz-e sok „hogyan volt”? „Húzd rá czigány”! Sok fővárosi lap ugyan beharangozott, hogy a szellemes franczia iró Tissot Victor Budapestre érkezett s Jókai beszámolóját hallgatja; éppen mikor Jókai beszélt, mi a „milliárdok hazájában” czimü ma geniális íróját Füreden kalauzoltuk; legnagyobb kívánnsággal kérdezősködött a köznép miveltsége, irodalmi érzékenységéről; járat, olvas-e lapokat. Estve végig néztük a Flórabált, s nagy kedvvel csüggött a magyar tánczon, nem egyszer magasztalván nemzetünk erényeit, kitűnő sajátságait. (…)
Rabsch fogadóját, ki már oly régen szolgálja a vendégeket Füredet, Károlyi Nándor vette át, s dicséretére legyen mondva, nagy készséggel, figyelemmel szolgálja vendégeit; vagy 60 egyénből áll szolgaszemélyzete, s pinczérjei mind fekete frakkban, csínnal öltözve futkosnak a vendégektől zsúfolt terem asztalai körül; estvénként kint a szabadban van a vacsorázás Dankó zenéje mellett; ezután pedig következik csendes estvéken az ábrándozók sétája a Balaton parton, midőn a csillagos ég lent úszik a víz színén;
úgy néz ki a gyönyörű tó, mintha ragyogó gyémánttal lenne felszíne meghintve, ide jöjjön a fásult szív, s megtanul szeretni.”
Egy évvel később, 1879-ben a Budapesti Lapok ad érzékletes beszámolót az Anna-báli forgatag napján Nándor vendéglős és bálszervező konyhájáról.
„Soha ilyen heccet! Öt percre bekukkantam a Károli Nándor konyhájába — Anna napján! Olyan szédítő jelenetet sem látni itt minden nap, sőt azt hiszem, azokban a nagy, világhírű külföldi fürdőkben is ritkán, amelyekről annyi jobb sorsot érdemlő lelkesedéssel tud írni némely magyar ember.
A konyha, a nagy vendéglő konyhája, ilyenkor valóságos birodalom, felosztva kerületekre, megyékre, községekre; van ott uralkodó, főispán, szolgabiró, végrehajtó, hajdú s annyiban a nőemancipáció eszméje is előbbre van, a mennyiben a személyzet jelentékeny s ép oly fontos részét a nők teszik, kik a maguk szakjában teljhatalommal vannak felruházva. A vendéglő két óriási terméből, melyek szorongásig telvek,
hangyatömegként özönlik ki és be a pincérek serege, 20—30 tál ételt hordva karjain, s oly ügyesen surranva el egymás mellett, mint Velence tükrös sikátorain a gondolák.
A főszakács, akit az itteni halandók csak Czobán Yetternek neveznek, debreceni születése dacára, harsány hangon parancsol jobbra-balra németül, mert hát egy nagyvilági konyhának ez a diplomatikus nyelve. Annyit azonban meg kell adni Csobán Yetternek, e kitűnő szakácsnak, hogy németsége nem igen fog germanizálni senkit sem. Ő egy jeles francia szakácstól tanulta e nyelvet, aki jóformán semmit sem tudott németül — így hát képzelhetik olvasóim azt a csodálatos dialektust, melyen ő zajos birodalmában a parancsokat osztja.”
Néhány évvel később, 1884-ben viszont már rosszul alakulnak a dolgok, amelyek Karlberger / Károli Nándor életének nagy töréséhez vezettek:
„A balatonfüredi Anna-bál. Vasárnap éjjel tartották meg a gyógycsarnok helyiségeiben. Közönség nem valami nagy számmal vett részt benne, pedig Károlyi Nándor, a nagyvendéglő buzgó bérlője, mindent elkövetett, hogy az igényeket kielégítse. A bálra a székesfehérvári Radics Bernát jó zenekarát hozatta el, mert a fürdői zenészek játékával a közönség sehogy sincs megelégedve. De hiába, az idén Füreden a táncmulatságok fátuma, hogy nem sikerülnek. A közönség nem pártolja, így bukott meg a Flóra-bál, sőt megelőzőleg a Balatonegylet titkársága által rendezett táncmulatság sem aratott sikert. Az egyiken öt, a másodikon három pár táncolt” – írja a Fővárosi Lapok 1884-ben.
Az ezt követő években az ekkor még mindig csak harmincas éveiben járó vendéglősnek csőddel, felszámolási eljárásokkal és nyilván az ezzel járó publikus megszégyenüléssel kellett szembenéznie. Károli Nándor egy időre el is tűnik az újságokból, s csak sok évvel később bukkan fel újra a nyilvánosságban.
Károli az 1895-ös szegedi Pinczérkongresszus – a szállodások kávésok, vendéglősök és korcsmárosok seregszemléje – egyik szervezőjeként kerül elő, majd a 20. század első éveiben a gödöllői, neves Erzsébet-szálló bérlője lett. Visszatért tehát a vendéglátáshoz és szállodázáshoz, ami a családja és személyes hivatása volt mindig is. Akkor még nem tudhatta, hogy utolsó éveit éli: 1904-ben 53 évesen éri a halál Gödöllőn.
A szervezők változhatnak, a bál azonban tovább tart és tovább él. Már 1886-ban arról számoltak be, hogy a hanyatlás évei után új kezekbe került a bál szervezése.
„A balatonfüredi Anna-bálnak régi hírnevét akarja a három balatonparti vármegye ifjúsága visszaszerezni,
kezébe véve annak rendezését Zala, Somogy és Veszprém megyék legjobb nevű fiataljainak egy 100-at meghaladó bizottsága. A bálrendezőség élén dr. Fenyvesy Ferenc orsz. gy. képzelő áll. Rajta kívül mindhárom vármegyéből egy- egy alelnök, név szerint Zalából Vadnay Béla, Somogyból Vésey Lajos és Veszprémből Kopácsy Árpád viszik a bál adminisztratív ügyeit. A bál augusztus 1-én a »Balaton-egylet« javára tartatik, amely egyesület eddig tanúsított életképességével és üdvös működésével annyira kiérdemlé a parti vármegyék intelligens elemeinek érdeklődését.”
Új emberek vették hát át a stafétát — és ez a történet a mai napig tovább él, Füred, a Balaton és saját magyar hagyományaink nagyobb dicsőségére.
