A debreceni Magyar Közlekedési Múzeum tervpályázatán az Archiko, a GAV-ART Stúdió és a T1 Studio közös munkája a II. díjat nyerte el. Az „áramlás” és a mozgás élményére épülő koncepció izgalmas és látványos épületet képzel el, amely a közlekedés múltját és jövőjét összekapcsolná, miközben fenntartható, interaktív és élményszerű terek kialakítására törekedne.
A tavalyi ötletpályázat után az Építési és Közlekedési Minisztérium idén nyáron tervpályázatot hirdetett a debreceni Magyar Közlekedési Múzeum megtervezésére.
A múzeum új otthona a tervek szerint nem egyszerűen egy látványos épület lesz, hanem egy olyan élménytér, ahol a közlekedés múltja és jövője egyetlen folyamatként jelenik meg.
A 2025-ben meghirdetett tervpályázat célja az volt, hogy olyan koncepció szülessen, amely nem pusztán kiállításokat rendez, hanem inspirál, oktat és valódi kapcsolatot teremt a látogatók és a technológiai fejlődés között.
A terv, ami megnyerte a debreceni Magyar Közlekedési Múzeum ötletpályázatát
Az Archiko Építőipari Tervező Kft. I. díjjal jutalmazott művét a tervezők szavaival és a bírálóbizottság véleményével mutatjuk be.
A pályázat középpontjában egy korszerű, fenntartható és természetes anyaghasználatra építő múzeumi komplexum áll, amely a klasszikus járműtörténet mellett a mobilitás jövőjére is reflektál. Az interaktív bemutatók, a technológiai élmények és a kísérletezés terepei egy olyan intézményt ígérnek, amely egyszerre szól a családoknak, a szakmának és mindazoknak, akiket érdekel, hogyan közlekedünk majd holnap. A pályázaton I. díjat nyert tervet, a DAW Építész Stúdió munkáját korábbi cikkünkben mutattuk be, most pedig lássuk a II. helyezettet!
Dinamikus szalag – Kiderült, milyen lesz az új debreceni Közlekedési Múzeum!
Itt vannak a látványtervek!
A tavalyi ötletpályázatot az Archiko vitorlásra emlékeztető, az autózás mellett a hajózásra is nagy hangsúlyt fektető terve nyerte, ennek a T1 Studióval és a GAV-ART Stúdióval közösen átdolgozott változata az idei tervpályázaton a II. díjat nyerte el.
A II. díjas pályamű koncepciója az „áramlás” gondolatára épül: az épület formája és belső terei a közlekedés dinamikáját és a mozgás élményét idézik. A tömeg íves, szalagszerű vonalaival az autópályák lendületét idézi, a nyitott belső terek pedig vizuálisan összekapcsolják a kiállításokat, a közösségi zónákat és a külső környezetet. A látogatók így valóban átélhetik a mozgás élményét, miközben a jövő technológiáival és a mobilitás innovációival is találkoznak. A homlokzat különleges, fehér porszórt alumíniumhab burkolatot kap, amely egyszerre ad modern, karakteres megjelenést, és kínál energetikai és akusztikai előnyöket.
A belső terek elegáns, időtlen kerete a látszóbeton, üveg, fém és meleg tónusú fa kombinációjával teremt harmonikus hátteret az interaktív installációk, a FULLDÓM vetítőgömb és a kiállítási tartalmak számára.
A bútorok és burkolatok tartós, autóipari minőségű anyagokból készülnek, a világítás intelligens LED rendszere pedig energiatakarékosan emeli ki a terek hierarchiáját és az épület karakterét.
A tájépítészeti koncepció a Hortobágy közeli élővilágát idézi, dombokkal, ligetes fásítással és biodiverz évelőágyásokkal formálva a környezetet.
Multifunkcionális közösségi terek, intenzív zöldtető és esőkert kapcsolódik az épülethez, amelyek nemcsak esztétikai értéket, hanem valódi ökológiai funkciót is biztosítanak,
javítják a mikroklímát, élőhelyet nyújtanak a helyi állatoknak, és a csapadékvíz helyben tartását is segítik.
A fenntarthatóság kiemelt szerepet kap, az épület közel nulla energiaigényű koncepcióra épül, napelemeket, talajszondás hőszivattyúkat és fejlett épületfelügyeleti rendszert integrálva.
Az árnyékolás, a speciális héjszerkezet, az éjszakai átszellőztetés és a hővisszanyerős légtechnika biztosítja a komfortot és az energiatakarékosságot, míg a vízgazdálkodás a csapadék- és szürkevíz újrahasznosítására épül. A terv így egyszerre látványos, élményszerű és hosszú távon fenntartható mintát kínál a jövő múzeumi építészetéhez.
A bírálóbizottság méltatása
„A sztráda mentén elegánsan elnyúló épülettömeg az utazás és a haladás szimbóluma. A végtelenbe vesző forma mintha az örök igazságot idézné – a cél maga az út, amelyen a kíváncsiság hajt bennünket előre. Az épület szalagszerűen megformált tömege és nagy, plasztikus, fehér felületei messziről is hívogatóak – az épület szinte megszólítja az arra járókat.
A beltér bővelkedik fordulatokban, egy percre sem hagyja unatkozni a látogatót: a múzeum bütüjén megjelenő hatalmas gömb szinte tapintható feszültséget kelt.
Az izgalmas téri átlátások tovább fokozzák a vizuális drámaiságot. Az alaprajzi szerkesztés tiszta és logikus; minden tervezői mozdulat megfontolt és megalapozott, a látogatók kényelmét és jóllétét szolgálja – ez a terv az emberekről szól. A pályaművet logikus alaprajzi szerkesztése és emberközpontú szemlélete miatt a Bírálóbizottság II. díjban részesíti” – értékelte a tervet a bírálóbizottság.
