Az építészet nem pusztán forma, hanem jelentés, viszony, közös nyelv. Gondolatok a Magyar Építészet Napján a Hely.hu-t is kiadó Genius Loci Építészeti Alapítvány kuratóriumi elnökétől.
Van egy gondolat G. K. Chestertontól, amely pontosabban írja le az építészetről történő gondolkodás értelmét, mint bármilyen szakmai definíció:
az utazás igazi célja nem az idegen helyek felkeresése, hanem az, hogy visszatérve a minket körülvevőre is úgy tudjunk ránézni, mintha most látnánk először.
Erről szól a mi munkánk. Arról, amikor megértjük, hogy ami körülvesz bennünket, nem adottság, hanem jelentés. Nem háttér, hanem viszony. Nem puszta forma, hanem emlékezet, rend, munka és identitás. Azért írunk róla, beszélünk róla, mutatjuk meg újra és újra, hogy rajtunk keresztül vendégeink, nézőink, olvasóink előtt a mindennap látott terek – itthon és a nagyvilágban – más fényben táruljanak fel. Megmutassuk az értékeket, megértsük és bemutassuk az összefüggéseiket, és látható legyen, hogy mindez miként illeszkedik egy nagyobb történetbe.
Ebből az igényből született meg a Genius Loci Építészeti Alapítvány. Annak felismeréséből, hogy hiányzik a közbeszédből egy platform, ami egyszerre szakmailag hiteles, mégis érthető, amely szól az építészhez, az építőhöz, a fejlesztőhöz, a tágan vett építészet iránt érdeklődőhöz – és mindenekelőtt azokhoz a fiatalokhoz is, akiknek a figyelmét ma különösen nehéz megragadni. Mert úgy láttuk, hiányzik a kontextus és hiányoznak az építő viták. Miközben minden építés hat a közösségre, akár akarjuk, akár nem.
Az építészet vizuális műfaj. Egy asztalfiókban maradt vers lehet érték, egy terv azonban – ha nem válik láthatóvá és értelmezhetővé – gyorsan elveszíti közösségi jelentését.
Miközben az épített környezet folyamatosan hat ránk, az építészeti újságírás sokáig éppen a virtuális térben volt a legkevésbé jelen.
Ezt a hiányt kezdtük el betölteni: ott, ahol ma a figyelem van. Közösségi platformokon, videókkal, podcastokkal, új formátumokkal. A TikTokon és a Facebookon milliós elérések (csak a Körszállóról készült reelsünket majdnem egymilliószor játszották le) elsősorban a fiatalok felé nyitottak kaput az építészet világára.
Ennek a munkának a központi tere a Hely.hu, egy olyan online felület, amely nem pusztán híroldal vagy adatbázis, hanem találkozási pont. Olyan platform, ahol a szakmai diskurzus, a közérthetőség és a vizualitás nem egymás rovására, hanem egymást erősítve van jelen. A visszajelzés egyértelmű: van igény erre a hangra, erre a tempóra, erre a nyitottságra. Havonta közel 50 ezer ember mond rá igent.
Az építészeti médiából sokáig hiányzott a természetes nemzetközi kitekintés is. Ezt a nézőpontot mi nem elszakadásként, hanem kapcsolódásként látjuk.
A nemzetközi példák nálunk nem relativizálják a helyit, hanem segítenek megérteni: mi az, ami valóban magyar, és mi az, amiben közös nyelvet beszélünk Európával és a világgal.
Az építészet akkor válik igazán érthetővé, ha egyszerre látjuk benne a lokális tapasztalatot és az egyetemes összefüggéseket.
A magyar építészeti hagyomány számunkra ezért különösen fontos. Nem azért, mert egységes, hanem mert következetes kérdésfeltevés jellemzi. Ybl, Steindl, Lechner, Kós Károly vagy Makovecz Imre egymástól radikálisan eltérő stílusban és nyelven szólaltak meg, nem egyszer egymással is vitáztak, mégis ugyanazt keresték:
miként lehet az építészet egyszerre magyar és univerzális, helyhez kötött és egyetemes. Egy szóval értékközpontú.
Természetesen az építészet nem csak elvont gondolatok megtestesülése. Meghatározza az életminőségünket, az egészségünket, a lelkiállapotunkat. Formálja a közösségek identitását és az anyagi jólétünket is. Ez az egyetlen művészet, amely létfeltételt biztosít, és amely mindenkihez elér – akár tudatosítja a befogadó magában, akár nem.
Az építészet ugyanis mélyen dolgozik bennünk. Mindezt személyesen is megtapasztaltam. Amikor az új lakásomat otthonná szerettem volna alakítani, a gondolataimban két szín újra és újra megjelent. Nem tudtam, miért. Később értettem meg: a Bakáts téri templom belső színei voltak ezek gyermekkoromból. Az a tér, ahol először éltem meg az érzést, hogy a létezésnek értelme van és minden egy nagy egész része, valamint az elmélyülést, illetve az abból fakadó nyugalmat.
De az építészet nemcsak hagyomány, hanem változás is.
A mesterséges intelligencia, az algoritmikus tervezés, az új anyagok és szerkezetek, valamint a klímaváltozás kihívásai alapjaiban formálják át azt, ahogy építünk. Első nagy konferenciánk az Informatika a Társadalomért Egyesülettel közösen megrendezett Infotér Contech Konferencia pontosan emiatt a digitális innováció, az építészeti gondolkodás és az építésgazdaság találkozásának nyitott teret. Itt láthatóvá vált, hogy a mesterséges intelligencia nem kiváltja az építészt, hanem új felelősségeket ad neki; hogy az innováció nem öncél, hanem eszköz az emberlépték, a fenntarthatóság és a minőség megőrzésére.
És beszélnünk kell az építésgazdaságról is, mert Magyarországon ez az építészet egyik legfontosabb valóságfeltétele. Tervezők, kivitelezők, gyártók, fejlesztők, befektetők, önkormányzatok és az állam együtt alakítják azt a rendszert, amelyben egy gondolatból végül megvalósult épület lesz.
Az építészet álma csak akkor válik valósággá, ha azok gondolkodása is megjelenik benne, akik befektetnek és felépítik.
A Genius Loci Építészeti Alapítvány ezért törekszik arra, hogy a fejlesztők és a kivitelezők számára is értelmezhető, hasznos szemléletet közvetítsen – mert az értékteremtés közös munka, és csak így lehet hosszú távon fenntartható. Nem lehet az ő szempontjaikat semmibe venni vagy éppen elutasítani, hiszen ők is ennek az építészeti univerzumnak a részei.
Fontos számunkra az is, hogy az építészet kilépjen a megszokott szakmai közegekből. A Művészetek Völgyében és a Sziget Fesztiválon az épített környezet értékeit fiatal, nyitott közönség számára mutathattuk meg élményszerű formában. Ezek a megjelenések annak bizonyítékai, hogy az építészetnek helye van ott is, ahol eddig ritkán szólalt meg.
A Genius Loci Építészeti Alapítvány munkája mindeközben összhangban van az elmúlt évek átfogó szakmai és intézményi változásaival: az új építészeti törvénnyel, az állami beruházások rendjét szabályozó jogszabállyal, a TÉKA bevezetésével, a Magyar Építészet Napjának létrehozásával. Ezek mind ugyanabba az irányba mutatnak: az építészet felemelése, minőség, felelősség és párbeszéd.
Az idei Magyar Építészet Napja számunkra különösen fontos. Miközben új utakon indultuk el a vizuális tartalommal, hiszünk a Guttenberg galaxis jövőjében. Az Alapítvány első könyve, a TERC-el közösen megjelentetett Balázs Mihály: Az építészet egy című kötete egyszerre összegzés és iránytű. Az egyik legjelentősebb kortárs építész könyve, aki egyben egyedi és finoman gondolkodó értelmiségi is.
Másfél év munkája után már látszik: van igény erre a szemléletre.
A számok, az elérések, a találkozások ezt igazolják – de ennél is fontosabbak azok a beszélgetések, amelyekből kiderül: az építészetről lehet és kell is közösen gondolkodni. Nem zárt szakmai nyelven, hanem érthetően, vitára készen, egymásra figyelve.
Mi ebben látjuk a Genius Loci feladatát. Egy olyan köztes tér megteremtésében, amely oldalé sem kizárólagosan. Egy szigetként, ahová különböző irányokból érkeznek hidak: az alkotás, a gazdaság, a technológia, a hagyomány és a jövő felől.
Egy helyként, ahol nem eltűnnek a különbségek, hanem értelmet nyernek.
Mert az építészet végső soron nem épületekről szól. Hanem arról, hogyan tudunk együtt élni – egymással, a múltunkkal és azzal a világgal, amelyet magunk után hagyunk. És ebben az értelemben valóban egy: közös ügyünk, közös felelősségünk, közös nyelvünk.
A szerző Huber Szebasztián, a Genius Loci Építészeti Alapítvány kuratóriumi elnöke
