A tavaly Nemzet Művésze díjjal elismert Lázár Antal életműve több mint 50 évet ölel fel. Az ebből készült kiállítás megnyitóján szerkesztőségünk is jelen volt.
Lázár Antal a 70-es években kezdett el építészként dolgozni, alkotásai pedig az évtizedek során szinte minden budapesti életterének szerves részévé váltak. Munkásságnak elismeréseként 2005-ben Kossuth-, majd 2024-ben Nemzet Művésze díjat kapott, személyes anyagából és az épületeiről készült fotókból most a FUGA-ban láthatunk bemutatót.
A kiállítás mondhatni a szerencsének hála született meg: Lázár Antal az Építészeti Múzeum telefonszámát kérte volna el attól a Fehérvári Zoltántól, akinek ezt a tárlatot is köszönhetjük, a fugásoknak azonban jobb ötlete támadt:
mielőtt beadja anyagát a múzeumba, legyen belőle egy kiállítás a FUGA Petőfi Sándor utcai helyiségében.
A megnyitóbeszédet Baráth Etele intézte a közönséghez, melynek egy része – pincehelyiségben rendezett program révén szinte magától értetődően – egy termetes oszlop mögött foglalt el helyet.
Baráth elsősorban Lázár épületeinek környezethez való simulékony illeszkedését emelte ki, míg a következő felszólaló, Erő Zoltán, Budapest főépítésze a Lázár, Baráth, Reimholz, Rubik által is fémjelzett 42-43-as generációt dicsérte.
A falakon és asztalokon tervrajzok, skiccek és fényképek mutatják be Lázár életművét, ami mintegy fél évszázadot lefed. Benne változatos funkciójú alkotásokat találhatunk: többek között sportlétesítményeket, ipari konstrukciókat, oktatási és kereskedelmi épületeket.
A félhomályos pincét körbejárva izgalmas belegondolni, hogy a tervezőasztalon meghúzott vonalak, amiket ezúttal saját szemünkkel is megtekinthetünk és nemcsak az iroda rejtett kincseit képezik,
milyen szenvedélyes érzelmek milyen mindennapi tereit teremtették meg.
Csak pár ceruzahúzással kezdődött, mégis hány utolsó perces vesztes gólt élhettek át a szurkolók a Tüskecsarnokban, hány szóbeli vizsga előtt kaphattak idegösszeroppanást a Corvinus hallgatói, hány ember inthetett búcsút a népligeti buszpályaudvaron.
A Corvinus 2006-ban átadott épülete különben pont tökéletesen megfelel funkciójának, hiba nélkül adja át azt a hangulatot, amit az ott tartott egyetemi előadások tőle megkívánnak. Lázár munkásságának gazdagságát mutatja, hogy egyik legelső fontos alkotása, a Lehel úti Domus Áruház még 1974-ben készült. Bár az épület – mondhatni – megosztó, ám kétségtelen, hogy minden járókelőből kivált valamilyen érzelmet, ez pedig egy bútoráruház esetében több mint kivételes teljesítmény – nem mellesleg szerepét is hiánytalanul betölti.
A kiállításon szintén szembe találkozhatunk a népligeti autóbusz-pályaudvar épületével, illetve látható – egy kisebb maketten keresztül – a 70-es években megnyitott Hulladékhasznosító Mű is, ami a maga korában nemzetközi sajtóvisszhangot is generált.
Mindezek mellett szerepelnek a tárlatban meg nem valósult, illetve kezdetleges tervrajzok is, az életmű egyik legszimbolikusabb darabja mégis a plakáton is feltűnő Tüskecsarnok. A félig a földbe süllyesztett multifunkciós, de manapság elsősorban jégkorong-meccseknek otthont adó létesítmény pályázatát még 1993-ban írták ki, ám a megnyitó egészen 2014-ig húzódott. Amint azt beszédében Baráth Etele is elmondta:
a Tüskecsarnok ezáltal a türelem és kitartás szimbóluma is;
félkész állapotában végignézhette maga körül a környék teljes átalakulását. De igazából az egész életműről elmondható: Lázár épületei nemcsak Budapest elmúlt bő 50 évben tapasztalható átalakulásáról mesélnek, de annak szerves részét is képezik.
A kiállítás megtekinthető március 19-től április 20-ig, szerdától vasárnapig 14 és 19 óra között a FUGA Petőfi Sándor utcai kiállítóterében.
(Nyitókép: Mohai Balázs | MTI/MTVA)
