Bóly egy álmos kisváros Baranya vármegyében, jelentős sváb hagyományokkal: itt áll az egykor szebb napokat látott Batthyány-Montenuovo kastély, amelynek története érdekes részleteket rejt magában. Folytatódik cikksorozatunk az E-Örökség műemlékes adatbázisáról!
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu most sorozatot indít az E-Örökség tartalmainak bemutatására. Ezen a héten Baranya vármegyébe látogatunk el, ezúttal Bóly kastélyába.
A település, amelyet korábban Németbóly vagy Bólly néven is emlegettek, régészeti emlékek szerint már a kőkorszakban is lakott volt. A település nevét mint „Bolok” elsőként egy 1093-as adománylevél említi Szent László uralkodása idején. A török hódoltság alatt a környék elnéptelenedett, az egykori magyar falvakba német telepesek érkeztek, akik új életet leheltek a környékbe.
A páratlan szépségű baranyai táj bővelkedett vadban, kiváló vadászterületet biztosított az unatkozó előkelőségeknek, így az 1700-as években egy vadászkastély épült a nagyurak szórakoztatására. A következő század hajnalán, 1805 és 1807 között a Batthyány család átépíttette a kastélyt,
a kor szellemiségének megfelelően elegáns klasszicista stílusban.
A szép, letisztult külső gazdag belsőt rejtett: értékes bútorok, könyvtár, fegyver- és trófeagyűjtemény is megtalálható volt a berendezési tárgyak között.
Különösen figyelemreméltóak a Napóleon császárhoz köthető empire stílusú bútorok, amelyek a császár özvegye, Parma uralkodó hercegnője, a Habsburg-Lotaringiai-házból származó Mária Lujza főhercegnő révén kerültek a bólyi kastélyba, néhány azóta a szekszárdi múzeumba került.
Történt ugyanis, hogy Mária Lujza férje halálát követően újra megházasodott, hozzáment Adam Albert von Neipperg gróf és főistállómesterhez, Nápoly főkormányzójához, valamint törvénytelen gyermekei atyjához. Rangon aluli házasság volt ez a maga korában, a közvélekedés nem is kímélte a grófot, gúnyiratok „Vak Ámorként” is hivatkoznak rá.
Egyik gyermekük Wilhelm Albrecht von Neipperg lett, aki unokatestvérétől, Ferenc József császártól kapta meg a Fürst von Montenuovo hercegi címet, így a későbbiekben ezt a nevet használta, ami az Újhegyi családnév olaszos fordítása. Vilmos Albert 1850-ben kötött házasságot németújvári Batthyány-Strattmann Julianna grófkisasszonnyal, és ezen a Mohácstól alig 15 kilométerre lévő Batthyány-birtokon, Bólyon telepedtek le. Innen tehát a Montenuovo név. Három gyermekük született: közülük Alfréd befolyásos császári főudvarmester lett, feleségül vette Franziska von Kinsky grófnőt.
Az ő fiuk, Alfréd lett az utolsó Montenuovo herceg, aki felnőve a Nándor nevet vette fel. A világháború után feleségével, Solymosi Ilona bárónővel a németbólyi kastélyban éltek, egészen addig, amíg mindenüket el nem vették az új hatalmasok. A kastélyt kifosztották, a nyilas hatalomátvétel után a herceget letartóztatták, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de a fogság másnapján életét vesztette.
Az egyik domb tetején a kastély közelében mauzóleum épült, a család tagjai itt vannak eltemetve.
„A németbólyi elhagyott kastély is telve van Napóleon emlékekkel, képekkel, bútorokkal, melyeket még Lujza vitt magával, amikor elhagyta a letört Napóleont. Amikor annak idején nagy feltűnést keltett földkörüli útját tette meg Liechtenstein herceg társaságában, útközben vásárolt emléktárgyait is jórészt idehozta. Szívesen időzött Németbólyon Montenuovo Alfréd herceg felesége, Kinsky Franciska grófné is, kinél szebb asszonyt sem ismert a bécsi udvar, melynek ma is még egyik legelőkelőbb, imponáló megjelenése. Amint kiszélesült hatásköre az udvarnál, mind ritkábban jött le baranyai uradalmára Montenuovo Alfréd herceg, bár mint csalogatta is pompás szarvas vadászterülete” – írta a régi hercegi időkről a Pécsi Napló 1908-ban.
A kastélyt aztán utolérte a magyar főúri világ ismert végzete: a berendezését a II. világháború végén az átvonuló katonaság részben elpusztította, részben elszállította a könyveket és a bútorokat. Egykori tulajdonosai lakhelyén ma rászorulók élnek: a kastély jelenleg nem látogatható, fogyatékkal élő gyermekek otthonaként működik. A kastély 11 hektáros kertje, benne hatalmas platánfákkal védettség alatt áll.
Nézd meg az épületet az E-örökség interaktív térképén is!
Fotók: E-örökség
