Megvan a tervpályázat eredménye, így már tudható, hogy fog kinézni a Debrecenbe költöző új Közlekedési Múzeum. A DAW Építész Stúdió győztes pályázata egy futurisztikus, mégis emberléptékű épületet rajzol fel, egy védett, zöld szigetet az autópálya mellett, ahol a múlt ikonikus járművei és a mobilitás jövője találkozik.
Fontos mérföldkőhöz érkezett a magyar közlekedés és építészet: az Építési és Közlekedési Minisztérium a tavalyi ötletpályázat után idén nyáron tervpályázatot hirdetett meg az új Magyar Közlekedési Múzeum debreceni épületének megtervezésére.
A debreceni beruházás nem egyszerű épület lesz, hanem egy újfajta közlekedési élményközpont, olyan hely, ahol a múlt ikonikus járművei és a jövő technológiái egyaránt életre kelnek.
A pályázati kiírás
A kiírás világos volt, a múzeumnak túl kell lépnie a hagyományos vitrines bemutatás keretein. Olyan terekre van szükség, ahol a látogatók közelről találkozhatnak a mobilitás jelenével és jövőjével, ahol a technikai újdonságok, a látványos installációk és az interaktív élmények egyaránt szerepet kapnak. Az intézmény fontos feladata lesz az oktatás és a pályaorientáció is, a tervezőknek olyan múzeumot kellett elképzelniük, amely képes megszólítani a jövő mérnökeit és tervezőit.
A múzeum a debreceni BMW gyár és az autópálya közelében, egy parkosított, tágas területen kap helyet, ahol a kiállítótér mellett konferenciatermek, oktatási helyiségek, mozi, étterem és egy tetőterasz is helyet kap.
A projekt különlegessége egy kültéri tesztpálya, ahol a legújabb közlekedési fejlesztéseket akár működés közben is meg lehet majd tekinteni, így a múzeum nemcsak néznivalót, hanem valódi élményt is kínál.
A kiírás a fenntarthatóságot is központi elemként kezelte: természetes anyagok, környezettudatos megoldások és energiahatékony működés – mindez alapfeltétel volt a pályázók számára.
A 2025 októberéig nyitva álló, kétszakaszos pályázatra számos iroda jelentkezett, a munkákat szakmai zsűri bírálta el, a győztest pedig november 28-án hirdették ki.
A DAW Építész Stúdió I. díjat nyert terve
A DAW Építész Stúdió nyertes terve különleges válasz egy sajátos helyzetre, a debreceni közlekedési múzeum egyelőre üres, széljárta térségbe kerül, közvetlenül az autópálya vonalába. A tervezők ezért nem egyszerűen egy épületet, hanem egyfajta védett szigetet képzeltek el erre a helyszínre.
A koncepció központi motívuma a folyamatosan futó szalag, amely lendületével a közlekedés dinamizmusát idézi, formájával pedig befelé forduló gyűrűként óvja a múzeum intim központját.
Ebben a szalagban váltakoznak a világos, üvegezett terek és a sötét, bevilágítás nélküli kiállítóhelyek, így az épület egyszerre támogatja a modern, digitális installációkat és a természetes fényre nyíló rekreációs zónákat. A látogató útja is a szalag motívumra épül, a múzeum egy folytonos, bejárható körként működik, amely – akárcsak egy vezetés élménye – végigkíséri a látogatót a megérkezéstől egészen a távozásig.
A telek három, jól elkülönülő részre tagolódik. Nyugaton helyezkedik el az érkezési oldal a parkolókkal és buszöböllel, innen egy burkolt tengely vezet be a múzeum védett, zöld központjába. Ez a belső udvar válik az épület szívévé, egy csendes, árnyas kertté, ahol kültéri installációk, játszófelületek és kisebb programhelyszínek kapnak helyet.
A telek északi részére kerül a tesztpálya, amely a kiírásnak megfelelően hosszú, gyorsuló szakaszból és látványos kanyarokból áll, sőt egy kiszélesített demonstrációs tér is tartozik hozzá, közvetlenül a múzeum kávézóterasza előtt, így a látogatók akár egy csésze kávé mellől élvezhetik a bemutatókat.
A múzeum belső felépítése ugyanilyen logikus. Minden publikus funkció a körbefutó gyűrűre szerveződik, amely jegyváltás nélkül is bejárható.
Itt kap helyet például a gyártók folyamatosan frissülő autóbemutatója, de innen nyílik az előcsarnok, a mozi, az időszaki kiállítás, majd később az állandó tárlat nagy, sötét, szabadon alakítható tere is. A gyűrű túloldalán a múzeumpedagógiai helyiségek, az irodák és a konferenciatermek sorakoznak; utóbbiak kellően szeparáltak ahhoz, hogy külön rendezvények esetén is működjön a múzeum többi része. A terek akadálymentesen kapcsolódnak egymáshoz, minden útvonal sík vagy lifttel elérhető, a közlekedési rendszer pedig kerekesszékkel is végigjárható.
Az épület a szerkezetével is a közlekedés világára rímel, a bejárat fölé egy 75 méteres fesztávot áthidaló, látványos acélgerenda hajol be, mintha az épület tényleg felemelkedne a látogatók fölött. A homlokzatot üvegfelületek és porfestett fémlemezek határozzák meg, a szalag járófelülete fehér beton, amely erősítí az épület futurisztikus, mégis letisztult karakterét. A kiállítótér padlója műgyanta burkolatot kap, a belső terek pedig világos tónusúak, emberléptékűek. A fenntarthatóság a kiírásnak megfelelően fontos szempont volt.
A belső udvar egyfajta mikroklímaként működik, enyhíti a nyári hőséget és javítja a belső terek komfortját.
Az épület természetes szellőzését úgynevezett szolár kémények biztosítják, melyek a napsütés melegét felhasználva húzzák ki a levegőt a belső terekből, csökkentve ezzel a gépészeti igényt. A talajcsöves előhűtésnek köszönhetően a friss levegő már temperáltan érkezik, az acél és beton szerkezetek pedig jórészt visszabonthatók, újrahasznosíthatók. A külső táj extenzív, a belső udvar ezzel szemben intenzíven zöld: fasorok, cserjesávok és esőkertek gondoskodnak a biodiverzitásról és a klímabarát működésről.
A terv egyik különlegessége a belső udvarba tervezett szobor, amely krómozott hatású, fényes felületével az autóipar klasszikus díszítőelemeit idézi meg. Nem harsány, mégis jól felismerhető jelként jelenik meg ebben a csendes, zöld térben.
Az állandó kiállítás – „Emotion in Motion” – a közlekedést érzelmi és kulturális jelenségként mutatja be.
A tárlat emlékeket idéző multiszenzoros élményekkel indul, majd betekintést ad a formatervezés és a mérnöki innováció világába, később interaktív installációk következnek, végül pedig a jövő autonóm közlekedési megoldásai és a mindennapi életre gyakorolt hatásaikra kerül a fókusz.
A kiállítás célja az, hogy ne tárgyakat mutogasson, hanem történeteket meséljen, és közben kérdezzen is: hová tart a közlekedés, és milyen szerepünk lesz benne nekünk, felhasználóknak?
A DAW Építész Stúdió terve nemcsak egy épületet rajzol fel, hanem egy komplex élményteret, amelyben a közlekedés múltja, jelene és jövője izgalmas, befogadható és kifejezetten emberközpontú módon kapcsolódik össze.
A bírálóbizottság méltatása
„Folytonosság és lendület, elegáns jelszerűség – a pályamű karaktere mindezt tisztán, magától értetődően tárja elénk. A végtelenített szalag motívuma adekvát építészeti eszköz az épület eszmeiségének, fő üzenetének közvetítésére. A tervezett múzeum egyszerre formabontó és higgadt. A túlzó mozdulatoktól mentes, egyetlen állítást világosan megfogalmazó épület időtálló építészeti minőséget jelent. A pályamű szíve a belső, védett tér, mely különleges világba kalauzolja a látogatót, kiszakítva őt a zajos, forgalmas környezetből. A táji elemek szerves részei az építészeti koncepciónak: a tesztpálya és az egyéb kiszolgáló funkciók finoman simulnak bele a tájba, erősítve az épített és a természeti környezet közötti kapcsolatot. Belépve világos, átlátható belső tér fogadja a látogatót, mely egész napra marasztal, akár egy barátságos házigazda.
Dinamikusan megfogalmazott belvilág megfelelő környezetet biztosít az autózás történelmének és jövőjének bemutatására – a tér maga is történetet mesél.
A tervezett épület méltó a feladatára, amely nem kevesebb, mint hogy a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum új, debreceni otthona legyen. A pályaművet ikonikussága, a dinamikus megfogalmazása és mégis higgadt építészeti karaktere miatt a Bírálóbizottság I. díjban részesíti” – indokolta a döntését a bírálóbizottság.
Nyitókép: DAW Építész Stúdió
