Gondolkoztál már azon, mit jelent egy új tárgy megjelenése egy épületben? A "Tűzvédelmi valóság" cikksorozatunk 2. részében 5 szakértő segítségével térképezzük fel a tervek és a valóság közötti szakadékot, feltárva a pontokat, ahol az üzemeltetési rutinok és a változó használati szokások kikezdik az épületek tűzvédelmi biztonságát.
Az első részben körvonalazódott, hogy a magyar tűzvédelmi szabályozás elméletben erős keretet ad. A második kérdésnél azonban minden megszólaló ugyanarra a pontra jutott el: a gond nem ott kezdődik, ahol a jogszabály véget ér, hanem ott, ahol az épületet használni kezdik.
Amikor a dokumentált megfelelés elszakad a valóságtól – Tűzbiztonság Magyarországon
Öt szaktekintély segítségével tárjuk fel a papíralapú szabályozás és a mindennapi üzemeltetés feszültségvonalait, rávilágítva azokra a pontokra, ahol a használati rutinok kikezdik az épületek biztonságát.
Ez az a szint, ahol a megfelelés már nem rajzon, számításon vagy hatósági eljáráson múlik, hanem döntéseken, megszokásokon, napi kompromisszumokon. A papíron többé-kevésbé korrekt rendszer a mindennapokban ott sérül, ahol a tér megtelik élettel és vele együtt tárolással, technológiával, bérlői igényekkel, költségnyomással, rossz rutinokkal. Innen indul a második rész igazi kérdése: hol nyílik ki a rés a tervek és a valóság között, és miért pont ott?
Használat és üzemeltetés: a legnagyobb szakadék
Decsi György, tűzvédelmi mérnök, a Fireeng Kft. ügyvezetője és a Magyar Mérnöki Kamara Tűzvédelmi Tagozatának szakembere szerint a legnagyobb rés egyértelműen az üzemeltetésnél rajzolódik ki. Nem azért, mert a tervezés hibás lenne, hanem mert
az eredeti koncepció fokozatosan „elfogy” a mindennapi működésben.
Például menekülési útvonalak szűkülnek be ideiglenes vagy végleges tárolással, tűzgátló ajtók maradnak kitámasztva „csak egy kicsit”, álmennyezet feletti terek alakulnak át észrevétlenül, rendezvényeknél pedig díszletek, fény- és hangtechnika kerül be kockázatelemzés nélkül. Ezek nem tervezési hibák, hanem üzemeltetési döntések, amelyek mögött legtöbbször funkcionális vagy gazdasági kényszer áll.
A probléma ott válik súlyossá, hogy a rendszer csak akkor működik, ha egészként kezelik. Ha egy elem kiesik, a teljes védelem megbillen.
Nádor András, a Ventor Tűzvédelmi Kft. szakembere, az ÉVOSZ tűzvédelmi tagozatának képviselője ennél tágabban fogalmaz: szerinte nincs egyetlen pont, ahol a szakadék keletkezik.
A tervezéstől az üzemeltetésig minden fázisban jelen van annak a veszélye, hogy valaki „kreatívan” értelmezi a szabályokat.
Nem egyedi hibákban látja a fő kockázatot, hanem abban, hogy a rövid távú érdekek újra és újra felülírják a felelős működést.
Papíron rendben, a valóságban törékeny
Lestyán Mária okl. magasépítő üzemmérnök, építésztervező és tűzvédelmi szakmérnök, építész és építésügyi tűzvédelmi tervező szerint a „papíron minden rendben van” jelenség mögött három egymást erősítő tényező áll.
Az első az idő. Az épület egy adott pillanatban megfelelt, de azóta átalakult a funkciója, nőtt a befogadóképessége, megjelentek új anyagok, új technológiák, új viselkedési minták.
A megfelelés „megöregedett”.
A második a valós kockázatok alulértékelése. Sok üzemeltető úgy gondolkodik: ami nincs nevesítve vagy tiltva a jogszabályban, azzal nincs dolga. Ez azonban hamis biztonságérzetet teremt. Nem a kockázatokra fókuszálunk, hanem a papírra. A modern közösségi terekben ma már nemcsak az épületszerkezetek tűzvédelmi tulajdonsága számít, hanem az éghető és a füsttermelő anyagok tömeges jelenléte, az akkumulátoros eszközök, a ruházat, a viselkedés.
A harmadik – és talán legnehezebben kezelhető – tényező az ember. A használók többsége nem tudja, merre van a menekülési útvonal, mit kellene tennie veszélyhelyzetben, vagy éppen mikor válik a „biztonságosnak hitt megoldás” veszélyessé. Egy pánikhelyzetben ez önmagában is végzetes lehet, különösen ha a személyzet sem tudja a feladatát.
Rendezvényhasználat és bérlői működés: a legsebezhetőbb pont
Németh Péter Balázs, a Forestay Group managing partnere fejlesztői–üzemeltetői oldalról azt látja, hogy a tervezési és hatósági fázis alapvetően kontrollált. A kivitelezésnél már több a kockázat, de ott is működnek a független ellenőrzések. A legnagyobb bizonytalanság a bérlői üzemeltetésnél és a rendezvényhasználatnál jelenik meg.
Itt jelenik meg az ismerethiány, az átmeneti megoldások túlhasználata, a prioritások felülírása.
Egy rendezvény „csak egy estére” hoz be olyan elemeket, amelyek érdemben változtatják meg a kockázati képet, miközben senki nem érzi igazán magáénak a felelősséget.
Ez az a pont, ahol szerinte a szabályok betartatása már nem lehet pusztán adminisztratív kérdés. Belső auditokra, szerződéses kötelezettségekre, visszatérő ellenőrzésekre van szükség.
Rendszerszintű gondok a teljes életciklusban
Jankus Bence építésügyi tűzvédelmi tervező, tűzvédelmi beruházási koordinátor Pedrano Házépítő Kft. (Cordia Group) a teljes életciklust látva azt mondja:
nehéz lenne olyan területet mondani, ahol ne lennének mindennapos problémák.
A kivitelezésnél és az üzemeltetésnél súlyos kompetenciahiányok jelennek meg. A tervezés talán valamivel erősebb, mert jogosultsághoz kötött, de a tudás- és kompetenciahiány ott is általános probléma. Az „így szoktuk” gondolkodás, a 15–20 évvel ezelőtti megoldások továbbélése, a tervek kivitelezési szintű kidolgozatlansága mind hozzájárul ahhoz, hogy a rendszer már a megvalósulás pillanatában sérül. Ha ehhez hozzáadjuk a hiányos hatósági ellenőrzést és a szankciók gyenge visszatartó erejét, akkor nem meglepő, hogy az üzemeltetés során tovább romlik a helyzet.
Felelősség papíron és a valóságban
A tudomásulvételi eljárásokkal kapcsolatban Decsi György arra hívja fel a figyelmet, hogy a jogszabály nem fogja helyettünk felismerni a kockázatot. A rendszer akkor működik, ha világos:
hol ér véget a tervező felelőssége, hol kezdődik az üzemeltetőé, és mikor kell döntést hoznia a tulajdonosnak.
A „szabvány szerint megfelel, de valójában kockázatos” helyzetekben nem paragrafust kell keresni, hanem dokumentált, tudatos döntést hozni.
Nádor András szerint a tudomásvételi rendszer helyes irány, mert végre tisztázza a szerepeket. Ugyanakkor önmagában kevés. Felelősség csak akkor ér valamit, ha van mögötte valós felelősségre vonás és működő jogosultsági rendszer.
Jankus Bence ennél kritikusabban látja a helyzetet: szerinte a hatósági szakmai kontroll az elmúlt években jelentősen meggyengült, így a mérnöki szemléletű ellenőrzés gyakorlatilag eltűnt.
Egy ruhatár vagy egy roller is okozhat bajt?
A szakértők abban egyetértettek, hogy a tűzbiztonság legnagyobb ellensége nem a szabály hiánya, hanem a mindennapi működés során felgyülemlő apró engedmények sora. Közben érdemes laikus fejjel is feltenni a kérdést:
belegondolunk-e abba, mit jelent egy új, hétköznapi tárgy megjelenése az épületben?
Lestyán Mária okl. magasépítő üzemmérnök, építésztervező és tűzvédelmi szakmérnök, építész és építésügyi tűzvédelmi tervező, általános építmények építésügyi műszaki szakértő, a TSZVSZ (Magyar Tűzvédelmi Szövetség) elnöke külön is rávilágít, hogy ma már olyan kockázatok kerülnek be a közösségi terekbe, amelyek korábban nem jelentek meg ilyen tömegben.
Elég az elektromos autókra, rollerekre, akkumulátoros eszközökre és a töltésükre gondolni.
Szintén ő hozza a kényelmetlen, mégis nagyon beszédes példát a bejárathoz közeli ruhatárról: a nagy mennyiségű, jellemzően műszálas ruházat ott sűrűsödik, ahol ha tűz keletkezik a menekülésnek gyorsnak és akadálytalannak kellene maradnia.
Decsi György ugyanezt a problémát egy mondatban fogja meg, amikor arról beszél, hogy papíron sokszor „rendben van minden”, miközben a valóságban az épület már rég nem úgy működik, ahogyan a tűzvédelmi koncepció számolt vele. Ezért szerinte újra meg újra fel kell tenni a kérdést:
„Az épület ma is úgy működik, ahogyan a tűzvédelmi terv feltételezte?”
Jankus Bence a fejlesztés oldaláról tolja vissza ugyanezt a gondolatot: nála a tűzvédelmi kockázatkezelés nem az átadásnál kezdődik, hanem már telekválasztásnál vagy egy meglévő épület megvételének mérlegelésénél, mert később sok alapadottság, meghozott döntés már csak nagyon drágán javítható, egyes döntések pedig végleg bebetonozódnak a koncepcióval.
Németh Péter Balázs tulajdonosi–üzemeltetői szemszögből azt emeli ki, hogy a gondok jó része hosszú távon, a bérlői működésben és a napi használatban jelenik meg, ezért szerinte a fegyelem kereteit előre meg kell teremteni:
„bérleti szerződésben a bérlő részére jelentési kötelezettséget érdemes megfogalmazni”,
és ehhez belső audit rendszert javasol, ami ténylegesen ránéz arra, elvégezték-e az ellenőrzéseket, karbantartásokat. Nádor András ehhez hozzáteszi a kivitelezési és piaci oldalt: szerinte a „lepapírozott megfelelés” sokszor akkor is hibátlannak tűnik, amikor valójában csak elfedi a bajt, és a költségcentrikus döntések láncreakciót indítanak el a tervek minőségétől az anyagcserékig.
