Szegvár Csongrád-Csanád vármegye második legnagyobb községe, itt áll a Kurca folyó partján, a szegvári vár romjai fölött a Károlyi-kastély.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak.
Folytatódik a Hely.hu sorozata az E-Örökség tartalmainak bemutatására. A napokban Csongrád-Csanád vármegye műemlékeiből szemlézünk!
Szegvár története az őskorig nyúlik vissza, az itt talált leletek legalábbis erre engednek következtetni. Öt, európai hírű kis agyagszobrocska került elő az 1960-as években történt ásatások során, melyek közül egyik Sarlós istenként ismert. Egy pogány temetőt is feltártak a honfoglalás korából, a tatárjárás után azonban a környék elnéptelenedett. 1332 körül említik újra a falut, amikor is a szeri Pósa(fi) család tulajdonában áll Zeegh, vagyis Szeg. A jelenlegi telken álló legrégebbi épület, egy dongaboltozatos pince is ebből az időszakból, a 14. századból származik,
amelyre aztán később 1506-1534 között az akkori újabb tulajdonos, Dóczi János építtetett udvarházat.
A mohácsi csata utáni bizonytalan történelmi helyzetben Szapolyai János látogatásáról így ír Csíkvári Antal a megyei monográfiában:
„Már 1516 körül Dóczi Jánosé a falu, amelyet örökségben nyert atyjától. Birtokainak központja lett, mert ide építette kastélyát. Dóczi 1534-ig volt birtokosa az itteni birtokoknak, Gritti bukásakor ő is belekerült az elítéltek jegyzékébe. János király 1528 márciusában Szulejmán segítségét kérte Ferdinánd növekvő hatalma ellen. 1528 nov. 8-ika után János király kíséretével Szegvárra érkezett, amelyet Ferdinándpártiak foglaltak el a Dócziaktól. A gyanútlanul közeledő királyt és kíséretét megtámadták a kastély tornyából lőtt nyíllal, amely János király lábát találta s ezért élete végéig sánta maradt. A falu már ekkor magán viselte a török pusztítás első nyomait. A birtokjog ezután Dóczi Miklósé, aki alig pár évig bírhatta.”
A század végére a település újra elnéptelenedett, és csak lassan, viszontagságos úton indult újra fejlődésnek. 1722-től a Károlyi grófi család birtoka lett, ők hívtak be katolikus családokat is a szinte lakatlan pusztára. Károlyi Sándor az erődítményszerű épületet a kor ízlésének megfelelően átépíttette, 1739-ben pedig a kastélytól nem messze felépült a templom is.
Néhány évtized alatt Szegvár a vármegye egyik fontos központja lett, a kastélyt pedig a Károlyiak a gyűlések idejére átengedték a vármegyének.
„A gyűléseket csakúgy, mint a XIII—XV. században vándorolva tartották s az ideiglenes hely, ahol a vármegye levéltára és pénzes ládája elhelyezést nyert a székhelykérdés megoldásáig már 1723-tól kezdve gróf Károlyi Sándor szegvári kastélya volt, amelyet e célból a vármegyének átengedett. (…) Az első napokban, amidőn a megye újjászületését élte, jó volt a kölcsön adott szegvári kastély arra, hogy a levéltár és pénzesláda valahol elhelyezhető legyen; de mint Zsilinszki Mihály története megjegyzi: mindenki érezte, hogy az nem egészséges állapot, ha a vármegye egy földesúr szívességétől függ” – írta Szentesi Lap helytörténeti cikke 1909-ban.
Így hát 1768-ban a Károlyiak eladták az akkorra már meglehetősen rossz állapotban levő kastélyt a vármegyének, amelyet egy ideig börtönként használtak tovább, végül 1905-ben bontották el és mára csak a romjai láthatóak.
A telken, a régi kastélytól keletre építtette fel a vármegye az új székházat,
ez a különálló épület 1773-ra készült el és egészen 1883-ig működött ilyen formában. Ekkor azonban a megyeháza átkerült Szentesre, az épület falai közé gyermekek költöztek: egy ideig árvaházként, iskolaként, 1950-1997 között pedig nevelőotthonként használták tovább. Az 1980-as évek végén újították fel. Jelenleg üresen áll.
Az E-örökség térképének használatával könnyedén feltérképezhetjük a további szegvári látnivalókat, a 19.századi szélmalmot vagy a népi építészet megmaradt értékeit is.
Nyitófotó: E-örökség
