A népszerű színészről kevesen tudták, hogy építőmérnökként végzett.
Scherer Péter a magyar színházi és filmes élet egyik legszerethetőbb, legkarakteresebb alakja volt. Ajkán született 1961-ben, majd a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium után a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki diplomát 1987-ben. A színpad azonban már az egyetemi évek alatt magához húzta: 1984 és 1994 között az Arvisura Színházi Társulat tagja volt, később a Bárka Színház alapító tagjaként, majd a Krétakör Színház és a Nézőművészeti Kft. meghatározó művészeként dolgozott.
A közönség számára sokáig egyszerűen csak Pepe maradt: Jancsó Miklós filmjeinek összetéveszthetetlen figurája, Mucsi Zoltán állandó partnere, a magyar film és a kortárs színház különleges humorú, egyedi művésze. Jászai Mari-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével és számos szakmai elismeréssel tüntették ki, de igazi rangját a közönség szeretete adta.
Kevesen tudják róla, hogy a színházhoz vezető útja nem a klasszikus művészeti pályán, hanem a Műegyetemen át vezetett. A BME honlapjának adott interjúban felidézte színész szeretett volna lenni, de a Színművészetire nem vették fel, diplomát szerezni viszont családi elvárás volt. Ezért reál gondolkodásúként az építőmérnöki kart választotta.
Nem volt könnyű az út, megszenvedett a vizsgákkal, közel állt ahhoz, hogy végleg kirúgják, mégis megszerezte a diplomát.
A tárgyi tudás később kopott, de a mérnöki szemlélet fontos maradt. Ahogy később fogalmazott:
„A gondolkodásomon látszik, hogy mérnöknek tanultam”
Mindez Jancsó Miklósnak is feltűnt.
„Az egyik jelenetben egy hídon sétálok, és nagyon el vagyok keseredve, szidom magam, mondom, hogy egy senki vagyok… stb. Amikor vettük fel, akkor én a senki mellé még hozzátettem: »egy zéró morféma«. Jancsó szerint ilyet csak egy mérnök találhat ki. És ebben van valami.”
– fogalmazott. Emlékei szerint egyszer használta igazán mérnöki tudását, amikor fia szobájában egy galériát kellett statikailag megerősíteni, a szakember helyett ő találta ki a megoldást.
Scherer Péter soha nem szakadt el a BME világától. Az egyetem színjátszó társulatában, a ma már legendás Arvisurában fordult végleg a színpad felé, és azóta is rendszeresen fellépett a Műegyetem Szkéné Színházában is.
Életútja így szép példája annak, hogy a mérnöki gondolkodás és a művészi érzékenység nem ellentétei egymásnak:
benne ugyanannak az alkotó embernek két oldala volt. Az egyik szerkezetet keresett, a másik lelket adott neki.
Scherer Péter mérnökből lett nagy színészé, aki megmutatta: a színpadon is kell statika, ritmus, arányérzék — ott, ahol mindez végül emberi sorsokká, nevetéssé és maradandó pillanatokká válik. Ő is így lett örök.
Nézőművészeti Kft.
