Az építészet világában a különböző kitüntetések gyakran alapjaiban határozzák meg egy-egy iroda szakmai rangját, piaci értékét és jövőbeli megrendeléseit. A hagyományos elismerések mellett azonban egyre nagyobb szerepe van a különböző „online díjaknak”, ahol az internethasználók döntenek egy-egy épületről.
Az építészet világában a különböző kitüntetések gyakran alapjaiban határozzák meg egy-egy iroda szakmai rangját, piaci értékét és jövőbeli megrendeléseit. Hosszú ideig ez a terület szigorúan hierarchikus, már-már elszigetelt és elitista módon működött. A piramis csúcsán a Pritzker-díj áll, amelyet az építészet „Nobel-díjaként” emlegetnek, és amely általában egy teljes életművet koronáz meg. Az 1979 óta átadott elismerést idén a chilei építész, Smiljan Radic vehette át. E nagy múltú díj mellett olyan intézmények alakítják a kánont, mint a brit presztízst megtestesítő RIBA Royal Gold Medal, vagy a társadalmi felelősségvállalást előtérbe helyező Aga Khan-díj.
A digitalizáció azonban egy új nehézsúlyú szereplőt hívott életre: az ArchDaily Building of the Year (BOTY) díjat. Míg a hagyományos elismerésekről szűkkörű szakmai zsűrik döntenek zárt ajtók mögött, a BOTY-díj radikálisan demokratikus.
Itt nem öt professzor szava dönt, hanem világszerte több millió internethasználóé.
Ez a végső közönségdíj, amely tűpontosan tükrözi, mit tart ma a globális közösség – az építészhallgatóktól a lelkes laikusokig – valóban inspirálónak és díjazásra érdemesnek.
Magyar víziók a globális porondon
Ebben az évben is számos kiemelkedő magyar projekt került fel az ArchDaily BOTY jelöltjeinek a listájára, ami a kortárs magyar építészeti kultúra lenyűgöző sokszínűségét és minőségét bizonyítja. Az alábbiakban három kategória – az ipari, az irodai és az oktatási épületek – egy-egy hazai jelöltjét mutatjuk be közelebbről.
Az egyik alkotás a Tokaji borvidék lankái között, a Mád melletti Padi-hegy tetején, szoborszerűen bújik meg. A debreceni BORD Építész Stúdió csapata a Sauska borászat számára olyan struktúrát alkotott, amely szinte teljesen feloldja a természet és az épített környezet közötti határvonalat. Két gigantikus, kehelyre vagy tálra emlékeztető betonforma emelkedik ki a földből, mintha titokzatos ősformák lennének, magának a geológiának a részeként.
A 2024-ben befejezett projekt radikálisan szakít a rusztikus, hagyományos borászati esztétikával. A nehéz kőfalak helyett az építészek áramló geometriát alkalmaztak, amely befogadja a fényt és a tájat, miközben a funkcionális gyártási szintek láthatatlanul simulnak a domboldalba. Az épület egyik különlegessége a hatalmas, oszlop nélküli terek és a látszóbeton felületek precizitása, amely a high-tech borászati technológiát vizuálisan is alátámasztja. Ez egy bátor, már-már futurisztikus gesztus, amely azt bizonyítja, hogy a modern ipari építészet a vidéki tájban nem tájidegen elem, hanem lenyűgöző szimbiózisra képes a környezetével.
A precizitás és a városi integráció egészen másfajta megközelítését mutatja a Richter Gedeon gyógyszergyár szintén 2024-ben felavatott új budapesti irodaháza, amelyet a ZDA (Zoboki Építésziroda) tervezett. Egy olyan korban, amikor az irodaházak gyakran excentrikus üvegpalotákká válnak, ez a projekt visszafogottságával és nemes eleganciájával tűnik ki. Az építészeknek hidat kellett verniük a vállalat 125 éves tradíciója és egy modern innovációs központ követelményei között. Az eredmény egy olyan ház, amely tiszta vonalaival,
magas minőségű homlokzati kialakításával és kiváló funkcionális elrendezésével hódít.
A belső udvarok és a világos átriumok nemcsak a természetes fényt vezetik be az épület mélyébe, hanem közösségi terekként is szolgálnak a kutatók és a munkatársak számára. Nem egy harsány épületről van szó, amely mindenáron magára akarja vonni a figyelmet, hanem a városépítészeti fegyelem és a részletek technikai finomságának remekművéről – a kortalan, profi építészet példája ez, amely méltó és modern arcot ad a vállalatnak. Érdekesség, hogy a 2008-ban átadott kutató-irodaház után ez már a második jelentős épület, amelyet a ZDA a Richter Gedeon gyógyszergyár számára tervezett.
Különösen érzelmes és fenntartható módon közelít a harmadik projekt: a Gyöngyszem Óvoda két éve lezajlott felújítása és bővítése, az Archikon építésziroda tervezésében és kivitelezésében. Az építészek – nem először pályafutásuk során – azzal a kihívással szembesültek, hogy egy sűrűn lakott lakótelepi környezetben található, szocialista korszakból származó tipikus panelóvodát a mai kornak megfelelően alakítsanak át.
Ahelyett, hogy a szürke építményt csupán energetikailag „kipofozták” volna, az Archikon egy vizionárius emelet-ráépítés mellett döntött.
Az 1970-es évekből származó négy eredeti épületrészt emelet-ráépítéssel bővítették, a köztük lévő tereket pedig könnyűszerkezetes megoldással építették be, amely egyszerre szolgál közlekedőként és nyitott, rugalmasan alakítható játéktérként.
A függőfolyosók, az árnyékolók és a játékosan elhelyezett ablakfrontok elveszik a betonépület nehézkességét, és fényárban úszó menedékké varázsolják azt. A projekt kiemelkedő érdeme, hogy a meglévő adottságokat nem korlátként, hanem lehetőségként kezelte, bebizonyítva, hogy a nehéz örökségből is születhet világszínvonalú építészet, amely érdemben javítja a legkisebb városlakók mindennapjait.
A képek hatalma: Áldás vagy átok?
Az ArchDaily BOTY szavazási folyamata egyszerre egyszerű és hatékony: minden regisztrált felhasználó egy szavazatot adhat le az adott kategóriákban. A tömeges elérés áldás a fiatal irodák láthatósága szempontjából, de kockázatokat is rejt. A felgyorsult digitális világban gyakran az a projekt nyer, amelyik a mobiltelefonok kijelzőjén a leglátványosabbnak tűnik.
Ez az „Insta-kompatibilitás” azzal a veszéllyel járhat, hogy az anyagok tapintható minősége, a terek valódi fényviszonyai vagy a funkcionalitás háttérbe szorul az erős vizuális hatással szemben.
Ennek ellenére ez a díj arra kényszeríti a szakmát, hogy a munkákat érthetően és vizuálisan vonzó módon kommunikálja, ami az építészetet végre ismét közelebb hozza a szélesebb nyilvánossághoz.
Az év győztesei: Pillantás a csúcsra
Hogy milyen magasra került a léc, azt jól mutatják az idei győztesek abban a három kategóriában, ahol az itt bemutatott magyar jelöltek is megmérettettek.
Az ipari épületek kategóriájában a portugál OODA iroda Canning Factory projektje diadalmaskodott – egy korábbi konzervgyár, amelyik a régi falak radikális megőrzése és modern fémszerkezetekkel való ötvözése révén vált élő kulturális térré.
A legjobb irodaház díját az ELEMENTAL iroda lisszaboni EDP székháza szerezte meg. Jellegzetes vertikális lamellás szerkezete nemcsak rendkívül hatékony fényvédelmet biztosít, hanem szinte textil-szerű könnyedséget kölcsönöz a masszív épülettestnek.
Az oktatási épületek között a kolumbiai Industrial University of Santander Bölcsészettudományi Karának új épülete (tervezte: taller de arquitectura de bogotá) győzött, amely nyitott galériáival és porózus téglafalazatával a trópusi klímát használja ki a természetes szellőzéshez, létrehozva így egy lélegző, közösségi tanulási környezetet.
A magyar jelöltek szereplése bebizonyította, hogy a hazai építészet ebben a globális innovációs ligában nemcsak jelen van, hanem képes mércét is állítani. Bár a közönségszavazás kiszámíthatatlan, a szakmai minőség, amelyet ezek a budapesti és mádi projektek képviselnek, már önmagukban is győzelem a kortárs magyar építészet számára.
