Középkori épületek egyesítésével született meg a Vörös Sün Ház, a ma álló egyik legrégebbi fővárosi lakóépület a budavári Hess András téren. Folytatódik műemlékes cikksorozatunk az E-Örökség adatbázisa nyomán.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu most sorozatot indít az E-Örökség tartalmainak bemutatására. A napokban Budapest kevésbé ismert műemlékeinek nyomába eredetünk!
Budapest régi utcáit járva a Várnegyedben egy érdekes történelmi épületre találunk a mai Hess András téren, amelynek homlokzatára 1866-ban a Magyar Tudományos Akadémia régészeti bizottsága egy emléktáblát helyezett el az alábbi felirattal: „Ez a ház volt Első Lajos király idejében Kont Miklós nádornak (a mai Pálffy grófi család ősapjának) egyik háza, melyet unokái, László és Imre, 1400-ban a csatkai pálosoknak ajándékoztak. A kapu aljában még négy ajtófél a régi kornak épen megtartott maradványa.”
Különleges kis ház ez, ami a látszat ellenére nem is olyan kicsi, ugyanis
a helyén a középkorban még négy lakóház állt, és belőlük született a mai ódon épület.
A legkorábbi források szerint 1390-ben Kont Miklós nádor örökölte az akkori épületet, amely feltehetően már a 13. században is állt, legalábbis erre utal a Fortuna utca felé eső homlokzaton feltárt kora gótikus, csúcsíves emeleti ablaknyílás. Néhány évvel később sötét események színhelye volt az épület:
„1393-ban ide hurcoltatta Laczkfy György, a macsovai bán Héderváry-Kont Istvánt, akit alvás közben lepett meg harminckét nemes társával egyetemben. Kont, a nemes vitéz, a Horváth-féle lázadásnak volt a részese. Nagy Lajos örököseit nem ismerte el és fegyverrel küzdött a korona ellen. Laczkfy kegyelmet ígért neki, de az ősi Kont-kúriában már vasat rakatott a kezeire és Kont, amikor a király elé vezették, olyan tiszteletlenül viselkedett, hogy törvényt sem ültek fölötte, hanem másnap a Szent György-téren fejét vette a hóhér. Régi, kopott írásokban, fakult betűk, amiket éjszakákon keresztül szemrontó világosságnál róttak egymás mellé a pálosi barátok, meg vagyon írva, hogy Kont, ebben a házban töltötte azt az időt, amely elválasztotta őt a Szent György-téri Ítélettől” – olvashatjuk a Pesti Napló 1913. március 28-ai számában.
Kont nádor unokái továbbadták aztán az épületet a Veszprém vármegyéből származó csatkai pálosoknak. Az azt követő időszakról nem sokat tudni, de az biztos, hogy fontos történelmi helyszín volt az évszázadok során. A 15. századi nyomdász, Hess András például az egyik szomszédos épületben állította össze az első magyarországi nyomtatott könyvet. A török hódoltság végén, Buda visszafoglalásakor Abdurrahman, az utolsó budai pasa állítólag a Vörös Sün előtt álló zöld fa tövében esett el. Az épület is megsérült a harcok során, de a főfalak szerencsére megmaradtak.
Egy 1696.évi budavári ingatlan-összeírás (Zaiger) név szerint említi a vörös sünről elnevezett épületet.
A házszámozás előtti időkben a saroképületet többnyire az előtte álló zöld fa kapcsán lehetett azonosítani, majd A Vörös Sünhöz vagy Vörös Sün-házként emlegették az írásos feljegyzések és fogadóként üzemelt.
A budai várban hosszú ideig ez volt az egyetlen fogadó,
ezzel pedig a társadalmi élet központja és táncmulatságok, valamint színielőadások helyszíne egészen a Fortuna szálló 1785-ös megnyitásáig. A Vörös Sün akkori tulajdonosa, Neupauer Mátyás ugyanis nem volt hajlandó az akkori igényeknek megfelelően megnagyobbítani a fogadót, ezért a budai tanács úgy döntött, hogy ők maguk létesítenek egyet az ideérkező vendégek fogadására és elszállásolására. 1789-ben megnyílt a Várszínház is a karmelita kolostor épületében, így a Vörös Sün kulturális befolyása lassan, de biztosan hanyatlani kezdett. Egy ideig fogadóként üzemelt, majd az 1810-es évek körül átépítették és lakóházként használták. Szemtanúja volt az 1848-as forradalom és szabadságharcnak, még szükségkórházat is létesítettek benne.
Ma újra vendéglátóhely működik a Vörös Sün falai között, míg a homlokzatán barokk és korai klasszicista stílusjegyek, valamint a gótikus ablaktöredékek emlékeztetnek gazdag múltjára.
