Szeged közel 5 milliárd forintos beruházása, a Goodwill Pharma Campus a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz keretében valósult meg. Az elkészült épület kimagasló fizikai minőséget képvisel, de valóban minden szempontból mintaértékűnek tekinthető az eredmény? Megvizsgáljuk, mi valósult meg, és milyen lehetőségek maradtak ki abból az irodaházból, amelyet februárban adtak át.
A közfelfogás szerint egy épület külsejét a homlokzat, belső lényegét pedig az enteriőr alkotja, előbbit az építész, utóbbit a belsőépítész hatáskörébe sorolva. Ez azonban leegyszerűsítő megközelítés, hiszen egy épület lényege nem csupán a térszervezésben rejlik, ahogyan az ember személyisége sem a biológiai szerveiben, hanem gondolataiban és érzelmeiben.
Ha az épület az emberi test analógiája, akkor valódi belső tere nem csupán a fizikai struktúrája, hanem a mögötte meghúzódó gondolat. Ezt a tervező nem szavakban fogalmazza meg, hanem az épület elhelyezésével, tájolásával, szerkezetével, nyílásaival, homlokzatával és térrendszerével fejezi ki. Ezek együttesen határozzák meg az épület karakterét és „viselkedését”, amely túlmutat a külső és belső csomagoláson.
A megvalósítás lehet kifogástalan, ha azonban a kiinduló gondolat hibás, az építészeti érték is megkérdőjelezhető.
Kifogástalan megoldások
Új raktárat, kutatás-fejlesztési és innovációs laboratóriumot, új központi irodát és gyógyszergyártó üzemet adtak át a minap Szegeden. Ilyen típusú és volumenű fejlesztések nagyon is kellenek, amelyen belül a Goodwill Pharma egészségipari vállalat irodaháza kimagasló fizikai minőséget képvisel. Az eredmény nemcsak Török Csongor, hanem Mészáros András belsőépítész érdeme is.
Az irodaház belső tereiben a közös és egyéni munkavégzést szolgáló helyiségek harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz. A közlekedők minden szinten tárgyalókba, kisebb, nyitott rendszerű irodákba és vezetői kabinetekbe vezetnek, ugyanakkor rendelkezésre állnak kényelmes beszélgetőfülkék és zavartalan gondolkodósarkok is. A dizájn korszerű és otthonos, divatos grafikákkal, falitextúrákkal és rejtett világítással.
A dolgozók az épületbe egy reprezentatív bejáraton keresztül érkeznek, ahol – mellékesen – egy hatalmas terasz terül el, a járószint alatt pedig egy dedikált parkoló található. Az emelt földszint ötcsillagos szállodai recepciót idéző előtérrel és kanapés váróteremmel fogadja a látogatókat. Az épület belső tereiben műalkotásszerű installációk, a tetőteraszon pedig színes LED-ekkel megvilágított pihenőzóna és bárpult kapott helyet.
A mindennapi munka egy részleteiben átgondolt, inspiráló miliőben zajlik
– ezzel önmagában nincs is semmi probléma.
Felelős tervezés
Az építészet kivételes helyzetben van a művészeti ágak között: egy épület is lehet műalkotás, ám míg a festményeket galériákban őrzik, addig az épületek elkerülhetetlenül a mindennapi életterünk részei. A városi tömbök robusztus tömegükkel formálják a köztereket, amelyek a közösségi élet színterei. Éppen ezért az építésznek óriási felelőssége van abban, hogyan gazdálkodik a társadalom erőforrásaival. Az építészet összetett feladat, amelynek
valódi értéke az alkotói szemléleten és a közösségi szerepvállalás mértékén múlik.
A Goodwill Pharma épülete a szegedi „Nagykörút” gyűrűjén kívül helyezkedik el, egy olyan környezetben, ahol az ingatlanárak nem a legmagasabbak. A környező házak, az infrastruktúra és az utak állapota viseltes, ami éles kontrasztot teremt az új épülettel.
A környék körülbelül százötven év korlenyomatát őrzi a huszadik század eleji bérházaktól a paneles építményeken és a hőszigetelésbe csomagolt társasházakon át a korszerű, de kívülről zárt bevásárlóközpontokig, az idegenrendészetig, és a Mars téri Csillagbörtönig. A tipikus kelet-európai városi táj hangulatát a középszürkés bézs árnyalatai uralják, amelyeket rozsdafoltok és kusza vezetékek rajzolnak körül.
Ebben a szomszédságban foglalt helyet az egészségipari campus titán-dioxid fehérsége és luxusa, hasonlóan azokhoz a nagyvonalú tóparti tervekhez, amelyekkel a pandémia idején Török Csongor a Balaton-part – közelebbről, Aliga és Balatonszemes – „középszerűségét” ellensúlyozta. Ezek a projektek a közelmúltban komoly társadalmi vitákat váltottak ki, és végül
egy új balatoni szabályozási csomag kezdeményezéséhez vezettek,
amelyet az országos főépítész jelentett be. Bár Szegeden a túlfeszített tóparti lépték visszafogottabbá vált, a tervezőiroda itt is hasonló megközelítést alkalmazott: az épületet inkább elhatárolta a társadalmi környezetétől, mintsem integrálta volna abba.
Az épület egy kívülről zárt terasszal emelkedik a város járdaszintje fölé, amelynek lebegő konzolokkal keretezett lelátója az utcára tekint, noha a hétköznapok látványa inkább lehangoló. A felerősített kontraszt egy olyan disztópiát idéz, ahol a különböző társadalmi osztályok közötti kapcsolat teljesen megszűnt.
Mindez szöges ellentétben áll egy városi teraszban rejlő lehetőségekkel, amely akár egy újfajta köztérré is válhatott volna. Bár New York és Szeged léptéke összehasonlíthatatlan, ha az épület mintái valóban a nyugati építészet megvalósult példái voltak, érdemes lett volna a sort Mies van der Rohe ikonikus irodaházával, a Seagram Buildinggel kezdeni. Ez a terv már az ötvenes években is azon az elven alapult, hogy a magasságért cserébe a beruházó saját telkéből teret biztosított a város számára.
Így a tőke nem pusztán helyszínként, hanem partnerként tekintett a településre,
elősegítve a közösségi tér kialakítását. Az építészettörténeti példát hetven év elteltével sem késő tanulmányozni.
Korunk dokumentuma
Az épület főhomlokzatán egy hagyományosabb részlet is felfedezhető, amely szemmel láthatóan egy régebbi épületből maradt meg. Utánajártunk, hogy a korábban itt álló oktatási épület műemléki védettséget élvezett-e, de a telek helyrajzi számán található építményekre nem volt érvényben ilyen védelem.
Csupán a campus környezete szerepelt a régészeti értéknyilvántartásban.
A szomszédos helyrajzi számú telek értékeit 2017-ben egy városi rendelet védelme alá helyezték, ám ez nem terjedt ki a campus telkén álló épületmaradványra. Az épület a hetvenes években modern átalakításon esett át. A klasszicistának tűnő homlokzati részlet már ekkor is idegenül hatott az átértelmezett épületen, bár traktusa és geometriája meghatározta az átépítés irányát. Ennek köszönhetően legalább némi logikai folytonosság fennmaradt az egykori épület és az új szerkezet között.
A jelenlegi állapot azonban sokkal nyomasztóbban nehezedik a régi épületrészre, mint korábbi elődje. A kontextus szinte teljesen eltűnt, és kétségessé vált a homlokzati látványelem történeti hitelessége. A kortárs épület már egyáltalán nem reflektál az egykori építmény léptékére, ezért jogosan vetődik fel a kérdés:
Nem lett volna tisztább megoldás a teljes bontás vagy a stílushoz illeszkedő továbbépítés?
A teljes bontás mellett a tervező nem állhatott ki, hiszen – bár védettség nem volt érvényben – az örökség megóvása alapvető szakmai és erkölcsi irányelv, amelyre a 2023. évi C. törvény is kifejezetten kötelez. Ugyanakkor a stílushoz illeszkedő továbbépítés szakmai konszenzusokkal ütközhet, például a műemlékvédelemben gyakran hivatkozott Athéni Charta (1931) és Velencei Charta (1964) bizonyos elveivel, amelyek az eredeti és a kortárs rétegek egyértelmű megkülönböztetését szorgalmazzák. Emellett sajnálatos tény az is, hogy
az építészet modern szószólói hosszú időre történelmi karanténba zárták a historizmust,
arra hivatkozva, hogy a huszadik század nem tükrözheti a tizenkilencedik század formavilágát. Ezt a nézetet sokan ma is elfogadják, csakhogy azóta beköszöntött a huszonegyedik század, amelyben egyre erőteljesebben megjelennek a modern szemlélettel szembeni kritikus állásfoglalások.
Így egyelőre marad a szakmai és politikai elvárásoknak való kettős megfelelés bizonytalansága, amely szükségszerűen olyan építészeti hibridekhez vezet, mint a Goodwill Pharma Campus. Ez az épület valójában
a minden fronton zajló küzdelmek korszakának hiteles lenyomata,
és egy sajátos status quo dokumentuma.
Szabályok betartása
A jogszabályok, bármennyire is jó szándék vezérli megalkotóikat, nem helyettesíthetik a szakmai nevelést. Az építészképző intézmények feladata lenne – nem pedig a törvényhozásé –, hogy a végzett hallgatókat, ahogyan az orvosi egyetemek az orvosokat, feleskessék a környezet tudatos alakítására és jobbá tételére. Ennél kevesebbel nem is lenne szabad beérni, hiszen a magyar nyelvben az „építés” szó eleve különleges módon hordozza az „ép” jelentését.
Az építészek azonban nem mindig ennek szellemében alkotnak. Jellemzőbb az a hozzáállás, amikor a beruházó és a kivitelező együttműködve a haszon maximalizálása érdekében
egészen addig feszítik a határokat, ameddig a szabályozásokban meghatározott, számadatokra redukált keretek ezt lehetővé teszik
– de ennek nincs pozitív üzenete. Ha az általános és helyi szabályozások előírják a tető hajlásszögét, azt úgy kellene értelmezni, hogy
a városlakók valódi tetőt szeretnének látni az épületen, nem pusztán egy előírt dőlésszöget teljesítő szerkezeti elemet.
A tervezők számos hagyományos tetőforma közül választhatnak: sátortető, nyeregtető, manzárdtető és még sok egyéb variáció áll rendelkezésükre, de a „parti-tető” nem része ennek a kínálatnak. A Goodwill Pharma Campus tetőmegoldása valójában egy lapos tetőteraszt rejt egy tetőidomra emlékeztető keret mögé, amely papíron csak azért minősül tetőnek, mert a tömör felületek aránya néhány százalékkal meghaladja a nyitott hézagokét.
A szabályok ilyen kijátszásával rövid távon látványos eredményeket lehet elérni, de hosszú távon a szakmai elismerés elmarad. A tanulság pedig csak tovább erősíti azt az igényt, hogy az építészet és a tervezői jogosultság feltételeit Magyarországon szigorúan kell meghatározni.
Ennek alapját a 2023. évi C. törvény és az új Országos Építészeti Tervtanács megalakulása már lefektette,
ám az ideális állapottól még messze járunk. A cél ugyanis az, hogy a magyar építészek és beruházók számára az értékőrzés és a közös társadalmi célok szolgálata fontosabbá váljon, mint az egyéni sikerek elérése. Ha létezik szakmai lelkiismeret, akkor ideje azt is beemelni az építészeti oktatásba és a hosszú távú stratégiai célkitűzések közé – nem csupán elvont eszmeként, hanem a felelős tervezés alapvető követelményeként.
Üzenet a jövőnek
A Goodwill Pharma Campus épülete tökéletesen illeszkedik korunk építészeti trendjeihez: elegáns, modern és technikailag kifogástalan, miközben ügyesen kihasználja a szabályozás adta kiskapukat. Ha az építészet valóban a korszak lenyomata, akkor ez az épület hűen tükrözi napjaink rafinált pragmatizmusát, ahol az elsődleges cél a haszon maximalizálása, míg a társadalmi felelősségvállalás háttérbe szorul. Az épület példája fontos tanulság azon az úton, amely az önmegvalósítástól a közösségi szerepvállalásig vezet – és egyben erős érv amellett, hogy a játékszabályokat tovább szigorítsák.
A szerző az MMA-MMKI kutatója.
Nyitókép: A Goodwill Pharma Campus főhomlokzata a Boros József utca felől. (Fotó: Kaiser Ákos)
