Tényleg kellenek a természetes építőanyagok vagy ez inkább egy régi időkből itt ragadt trend? Milyen előnyei vannak a sokszor indokolatlanul lesajnált vályogházaknak? Mit tud a kender, amiért Franciaországban 20 ezer hektáron termelik? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről is szó volt az INFOTÉR CONTECH 2025 konferencia GLA Sátrában a Természetből építve című beszélgetésen, amelyből az is kiderült, hogy akár a jövőnk kulcsa lehet a környezettudatosabb építés és a természetes anyaghasználat.
A Balaton, a COVID hatásai és az Otthon Start erősebbnél erősebb kérdései kerültek terítékre az INFOTÉR CONTECH 2025 konferencia első napján, A Hely.hu-t kiadó GLA Sátorban, ahol az előadások és a különböző véleményeket ütköztető szakemberek beszélgetései váltották egymást.
Az esti idősávban a természetes építőanyagok és egyúttal az építés természetességének témaköreiről hallgathattak meg egy előadást és egy beszélgetést a GLA Sátor közönségének soraiban ülők.
A hazai természetes építőanyagok elterjesztéséről kifejtette a véleményét Határ Renáta építésgazdaságért felelős helyettes államtitkár, megszólalt Borka Árpád, az ÉVOSZ Készházépítő Tagozat (MAKÉSZ) és a Magyar Ipari Rostkender Szövetség alelnöke, ipari rostkender- és készházfejlesztő, a kp.hu főszerkesztője, Góra Krisztián, az Ökodome alapítója és fejlesztési vezetője, aki már a felvezető előadásnál is sok érdekes gondolatot megfogalmazott a tudatos anyaghasználatról, Hegedűs S. Tamás, a Magyar Ipari Kender Klaszter elnöke, illetve Bihari Ádám építész, a NaturARCH Cégcsoport ügyvezetője. A beszélgetést Soltész Attila, az INFOTÉR Egyesület elnöke moderálta.
A témakör sokszínűségét mutatja, hogy a témák között, egy-egy részterületen át lavírozva szóba került a mezőgazdaság, a kendertermesztés, a klímaváltozás, az egészségügy, a népi építészet, a sztereotípiák és persze sok-sok szám, hiszen az előadók mindegyike törekedett arra, hogy Soltész Attila kérdéseire a lehető legpontosabban, tényekkel is alátámasztva válaszolhasson.
Már a felvezetésben kulcsfontosságú fogalmak hangoztak el: kulturális vagy egyfajta szubkulturális területről beszélhetünk? Hogy is állunk a természetes építőanyagokkal, milyen trendek, aktualitások jellemzik a szegmenst?
A hazai trendeket Bihari Ádám szerint mi sem fejezi ki jobban, mint az, hogy éppen erről beszélgetnek, mert jelen pillanatban még elenyésző számú természetes alapanyagból épülő ház készül Magyarországon.
Vályogból épít, sztereotípiákat rombol
Interjú Bihari Ádámmal, a Naturarch Stúdió alapítójával
Jelenleg Magyarországon körülbelül 550 ezer lakott vályogház van és ezen kívül további nagyjából 100 ezer, amely nem lakott – fogalmazott Bihari és kiegészítette, hogy ezeknek 90 százaléka a két világháború közötti időszakig készült el,
napjainkban pedig mindössze néhány tíz darab vályog és szalmaház épül.
Persze ennek nem az az oka, hogy egyáltalán nincs rá igény. A szakértő szerint az elsődleges okok a szabályozásokban és az EU-s sztenderdekben keresendők, amelyek definiálták, hogy kizárólag építési termékek hozhatók forgalomba és használhatók. Az építéskultúra pedig nehezebben termékesíthető.
„A fő feladatunk ennek tükrében, hogy legyen minél több építési termék természetes építőanyagból, lehetőség szerint magyar alapanyagból, hazai innovációként, magyar háttérrel”
– összegezte.
Határ Renáta ezt a gondolatot és azt, hogy a természetes anyagok használatának erősítése elsődleges feladat, csak megerősíteni tudta. Hozzászólásában először pontot tett annak a sokakban felmerülő kérdésnek a végére, hogy egyáltalán miért is lényeges ennyire intenzíven a természetes anyagokról beszélni. A környezeti és egészségügyi hatásokon túl pedig egy új tényezőt is behozott a beszélgetésbe azzal, hogy kitért arra is, hogy
48 százalékos az import kitettségünk, amit szintén fontos lenne lefaragni.
Abban, hogy minden természetes alapanyag kapcsán fontos lenne a hazai termelés mindannyian egyetértettek. Ezen a ponton Soltész Attila megjegyezte – arra motiválva a beszélgetőket, hogy tovább bontsák ezt a fontos kérdéskört –, hogy ezek alapján jó, ha helyben van az anyag, de mégiscsak engedélyezettnek kell lennie.
„Ha jól értem, amikor valaki talál esetleg vályoghoz alapanyagot és abból építene házat, ezt ilyen egyszerűen nem lehet megvalósítani”
– fogalmazott.
Hegedűs S. Tamás néhány kifejező adatot osztott meg a közönséggel a kendertermesztéssel, hazai alapanyag kitermeléssel kapcsolatban: „Franciaországban ma 20 ezer hektáron termelnek kendert, amiből építőanyagok készítenek. Magyarországon ez a szám körülbelül 200 hektár, vagyis százszor akkora területen termesztenek Franciaországban, mint nálunk.”
Ezt követően Borka Árpád kapott szót, aki hangsúlyozta, hogy elsőként talán a fogalmakat lenne érdemes tisztázni, vagyis, hogy
mit is nevezünk természetes építőanyagnak.
A fát, amiből Magyarországon sok van, de nem építő minőségű? A vályogot, amely nagyon jó építőanyag és vakolat, illetve festék is készíthető belőle? Vagy éppen a már említett kendert, amit szeretnénk használni a szakértő szerint és épülnek is belőle házak, de egyelőre nagyon kis számban.
„Tavaly 20 darab kenderház épült és körülbelül ennyi volt a vályog és a szalma építésnek is a felépült, átadott házainak az aránya” – részletezte Borka Árpád.
Az szakember, aki részben a készházas ipart képviselve érkezett a rendezvényre, a készházak szintjén is érdekes adatokra mutatott rá. Elmondta, hogy egyelőre még nagyon kezdetleges számokról beszélhetünk: a legnagyobb kivitelező Magyarországon jó ha 20-30-50 házat épít, míg Németországban 500-700-800 épületet számolhatnak a készházgyártó esetében.
Borka hangsúlyozta, hogy itt nemcsak a számokra érdemes egy pillantást vetni, hanem a technológiára is. Ugyanis a német készházgyártó fából épít, a falba farost szigetelést rak és mész vakolattal látja el általában, vagyis nem használ polisztirolt, kőzetgyapotot vagy üveggyapotot, amelyek gyakorlatilag a magyar építőiparnak a húzó alapanyagai a hőszigetelésnél.
„Németországban egyetlen egy olyan készházgyártó sincs, amelyik száz százalékban ne természetes építőanyagokat használna” – emelte ki a szakértő és hozzátette, hogy ez lehet példaértékű itthon, ahol egyébként a csak fenntartható alapanyaghasználat a készházszövetségen belül körülbelül 50 százalék és az anyagok jelentős része külföldről érkezik.
Ehhez kapcsolódva fontos cél szerinte is, hogy felhúzzuk a mezőgazdaságot a kendertermesztés kapcsán is és ne szoruljunk a helyettes államtitkár által is felvázolt mértékben a külföldi importra.
A folytatásban az építésgazdasági létjogosultság és a vásárlói attitűd került fókuszba, amelyet a moderátor egy szó szerint szemléletes esettel vezetett fel: az öt fiatal és a vak nő példájával, aki nem ugyan nem szeretne átkelni a zebrán, mégis átkísérik.
Vajon mi át szeretnénk kelni azon a bizonyos zebrán a természetes építőanyagok felé?
Határ Renáta elmondta, hogy kezdetben a minisztériumban nem kevés sztereotípia és ellenszenv volt a témával szemben, amelynek szerinte az egyik oka az lehet, hogy nincs meg a kellő ismeret az anyagokról, így könnyen azt feltételezik sokan, hogy nem megfelelő a minőségük sem. Az építési termékeknél pedig legyen szó természetesről vagy másról, minőséget követelnek.
Aki idejött, válaszokat és közösséget is talált
Látogatás a Kacár tanyán
A problémára alapjaiban nézve szerinte az egyik legevidensebb megoldás a kellő edukáció lehet, hogy mindenki megismerje például a vályog előnyeit, hátrányait egyaránt, illetve hogy milyen többlet életbiológiai dolgokat adhatnak ezek az épületek, ahol nincs károsanyag-kibocsátás.
A negatív előítéletek kérdését Bihari Ádám is csak alátámasztani tudta. Elmondta, hogy még 2021-ben készítettek egy felmérést Müller Péter Sziámival, amelyben 200 random ismerőst kérdeztek meg, mi az első szó, amely eszükbe jut a vályog fogalom hallatán. Nem túl nagy meglepetés a fentiek alapján, hogy a válaszok 90 százaléka valamilyen pejoratív asszociáció volt.
„Akkor találtam ki, hogy vezessük be azt, hogy mostantól nem vályognak, hanem bio agyagépítészetnek nevezzük ilyen fancy, szexi módon”
– jegyezte meg viccesen a szakértő.
Abban megegyeztek a beszélgetők, hogy az egyik leggyakoribb tévhit az, hogy ezeknek az épületeknek nagy a karbantartás igénye. Ennek a fő oka, hogy eleinte mindenki a népi építéskultúra régi házaira gondol, amik ugyan lehet, hogy 200 éve állnak, de egészen más technikával készültek.
Vályogból egészségeset, fenntarthatót és megfizethetőt?
tt a Helyzet legújabb adása!
Eloszlatva minden kétséget és megnyugtatva a jövőbeli vályogház-tulajdonosokat, Bihari Ádám kifejtette, hogy manapság már komoly épületszerkezeti és építéstechnológiai megoldásokkal, vízszigeteléssel, lábazati kiemeléssel húzzák fel ezeket az épületeket is, ezáltal a karbantartásra fordítandó pénz sem lesz több, mint egy konvencionális anyagokból készült háznál.
Ha pedig már pénz, Borka Árpád arról is beszélt, hogy ha megnézünk egy polisztirol és egy kender szigetelést nem a duplája, hanem akár a négyszerese is lehet az ár, viszont, ha összerakják az egész épületet, rétegrendeket úgy összességében
maximum 5 százalék a felár, amit a teljes építési költségre vetítve az ügyfélnek meg kell fizetnie.
A spórolás kontra egészséges életmód kapcsán az egészségügyre fordított költségek is csökkennek hosszú távon országosan, ha egy családi ház, egy otthon vagy egy munkahely, amelyben 16-18 órát töltünk naponta, vályogból, kenderből, szalmából vagy mészből van és nem vegyszerekből. Most ezzel a céllal egyébként elindult egy hasonló akció, mint a magyar élelmiszereknél: Magyar építőanyag védjegy jelölést kapnak a hazai természetes anyagok.
Minden negyedik új családi háznak rossz a levegője
Interjú Bíró Péter épületbiológussal.
Reflektálva az előzőekre, Határ Renáta hozzátette, hogy a kormányzaton belül határozott cél, hogy a természetes építőanyagokat helyzetbe kell hozni és be kell vezetni a piacra és valóban nemcsak az ellátásbiztonság, hanem egészségügyi és környezetvédelmi okok miatt is. Abban pedig biztos, hogy változás lesz a területen.
Góra Krisztián szerint ünneplendőek ezek a változások, de felhívta a figyelmet arra is, hogy nagy különbség van az ökologikus építészet és a természetes anyagok használata között. Mert például pozitívum, hogy az új szabályozással természetes alapanyag használata esetén 20 százalékkal nagyobb épület építhető egy adott területre, de
mi a helyzet például a Németországból behozott fával, ami természetes ugyan, de a szállítás miatt közel sem nevezhető tudatosnak.
„Ha minden így megy tovább, akkor van még körülbelül 1-2 évtizede ennek a társadalomnak. Ennyire fontos, hogy ökologikusan építkezünk vagy továbbra is vasbeton szerkezetekkel öntjük el a környezetünket” – emelte ki kissé sarkosan mondandója lényegét a szakértő, és elmondta, hogy előnyös lenne, ha létezne valamilyen mutatószám, amibe jóval több adat integrálható az alapanyagok létrejöttétől egészen a felhasználásáig.
A mérőszám kérdésénél Borka Árpád vette át a szót. Kifejtette, hogy a Német Épületbiológiai Intézet 1976 óta gyűjti ezeket az adatokat és pont
a napokban jön létre társszervezetként a Magyarországi Épületbiológiai és Fenntarthatósági Intézet, amely átveszi ezt a sok évtizednyi kutatási eredményt és a mérési módszereket.
Ennek köszönhetően gyakorlatilag lehetővé válik a teljes életciklus elemzés, amelyet Góra Krisztián is felvázolt. Arról, hogy mi a cél ezekkel az adatokkal, Borka Árpád elmondta, hogy mérnökök, oktatási intézmények számára bemutatják, így lesz egy alap edukáció a témában. A tervezők pedig, amikor a házakat tervezik dönthetnek a megrendelőkkel, hogy a szintetikus vagy a természetes irányba mennek tovább.
Góra hozzátette arra reagálva, hogy így tudás lesz, de az alapok és a motiváció még hiányzik, hogy ezután csak egy jogi környezetet kell teremteni, amivel az egyik oldalt támogatjuk, a másikat például megadóztatjuk. Ennek a jutalmazási rendszernek lehet a beszélgetők szerint az alapja a már fentebb leírt 20 százalékos engedmény, de még bőven akad feladat. Határ Renáta is ezt a szabályt tartja az egyik legnagyobb eredménynek, de ő is látja még maguk előtt a megoldandókat a listán.
Két nagy beavatkozási területet azonosíthatunk így Bihari Ádám szerint, amivel dolgunk van és amin a beszélgetés résztvevői dolgoznak. Az egyik a helyettes államtitkár által említett szabályozási módosítások lassú folyamatának segítése egy olyan tudásbázis létrehozásával, amely műszaki normákkal, irányelvekkel támogat. Illetve egy komplex lakossági edukáció és tájékoztatás, amely elsősorban a lakás egészségügyre hívja fel a figyelmet és népszerűsíti a természetes anyaghasználatot.
Vályogházat újítasz fel?
Ezeket a hibákat ne kövesd el!
„Ádámmal közösen egy olyan projektben is dolgozunk, amelyben építészmérnököknek, mérnököknek mutatjuk be a természetes építőanyagokat, hogy legyen ismeretük és ne csak a fősodratú anyagokat használják” – reagált Borka Árpád az oktatással és az attitűdformálással kapcsolatos témákra. Hozzáfűzte, hogy ugyanakkor
nagyon fontos lenne az is, hogy majd a szakmunkásképzőkbe is bekerüljön ez a szemlélet.
Góra Krisztián szerint ez egy lényeges pont, mivel nem véletlen az sem, hogy a vályoghoz ennyi negatív hang kötődik. Sokan talán bele sem gondoltunk, de ezeket a házakat az elmúlt 50 évben általában hozzá nem értő kőművesek újították fel. Ahogy Góra fogalmaz:
„az emberek őrültségeket műveltek a vályogházaikkal,
mert elveszett a tudás és ezt a tudást pótolni kell, hogy legyenek olyan szakembereink, akik meg tudják javítani a vályogházat, amelyben aztán egészséges lehet az élet.”
A beszélgetés végére abban megállapodtak a résztvevők, hogy sok mindent próbálnak elérni és Határ Renáta szerint most úgy néz ki, hogy az építésgazdasági stratégiánk is egyenesbe fordul. Mindenki szerint fontos a megfelelő tudás átadása és megszerzése ezekről az anyagokról, módszerekről és pozitív hatásaikról minden szinten, a szakemberektől kezdve a lakosságon át.
És ahogy Soltész Attila zárta a beszélgetést: vigyünk haza magunkkal egy jó adag nyitottságot, nyitott gondolkodást, hogy a következő építési projektünknél már felismerjük a természetes építőanyagok nyújtotta lehetőségeket is.
