A London Design Fesztivál 24. alkalommal tért vissza a brit fővárosba. A rendezvény ezúttal sem egyetlen helyszín köré szerveződött: kiállítások, installációk, bemutatók, workshopok és beszélgetések jelentek meg London különböző pontjain. A program az építészettől és a bútortervezéstől a kézművességen és az anyagkísérleteken át, egészen a digitális designig számos területet érintett.
A fesztivál 2003-as indulása óta a brit és nemzetközi design egyik fontos éves eseményévé vált. A programok nem egyetlen kiállítótérben kaptak helyet, hanem London különböző városrészeiben, többek között Shoreditchben, Chelseaben, Bankside-on és Sohóban.
Az idei rendezvényen ismét hangsúlyos szerepet kapott az anyaghasználat és a fenntarthatóság.
Több kiállítás foglalkozott alternatív alapanyagokkal, újrahasznosítással és olyan gyártási eljárásokkal, amelyek a hagyományos ipari megoldások lehetséges alternatíváit keresik. A bemutatott munkák között textilhulladékból, növényi melléktermékekből és más, korábban kevésbé alkalmazott anyagokból készült tárgyak és felületek is megjelentek.
Régi technikák új szerepben
Az idei program egyik érdekes vonulata a hagyományos kézművesség és a kortárs technológia találkozása volt. Ezt jól példázta a Victoria and Albert Múzeumban bemutatott Craft x Tech Tokai Project, amely japán kézműves mestereket hozott össze nemzetközi tervezőkkel,
hogy a tradicionális japán kézművesség és a kortárs technológia kapcsolatát vizsgálja.
A kiállított munkák olyan évszázados technikákhoz nyúltak vissza, mint a lakkozás, a fém- és famegmunkálás, a kerámia, a washi papír készítése vagy a textilművesség. Ezek azonban már kortárs tárgyak és installációk formájában jelentek meg. A projekt nem a hagyomány lecserélését, sokkal inkább annak továbbgondolását helyezte középpontba.
Amikor a technológia is tervezőeszközzé válik
A V&A idei, Awakenings című programsorozata azt vizsgálta, hogyan alakítja a technológia, a kézművesség és a design a körülöttünk lévő világ érzékelését. Ennek részeként olyan munkák is megjelentek, amelyek már a mesterséges intelligenciára reflektáltak.
Az üzbég textilhagyományból kiinduló Sender Unknown például azt a kérdést járta körül, hogyan találkozhat az AI egy generációkon át öröklődő kézműves kultúrával. A fesztivál utolsó hétvégéjén megrendezett Digital Design Weekend pedig harminc installációval, workshoppal, előadással és bemutatóval foglalkozott a digitális technológiák, az ökológia és a közösségek kapcsolatával.
Design a városban
A fesztivál egyik fontos helyszíne Shoreditch volt, ahol a Shoreditch Design Week bemutatótermeket, stúdiókat és időszakos installációkat kapcsolt össze. A programban ismert nemzetközi tervezők mellett kisebb műhelyek és fiatal alkotók munkái is helyet kaptak. A Soho idén önálló designnegyedként is megjelent a fesztivál programjában. A különböző városrészek bevonása jól illeszkedik a London Design Festival alapvető koncepciójához: a design nem elszigetelt kiállításként, hanem a városi környezet részeként jelenik meg.
Az esemény programjából idén is jól látszott, hogy a design fogalma már jóval túlmutat egy szépen megtervezett széken vagy lámpán. Az események között az építészet, a városi környezet, az anyaghasználat, a digitális kultúra és a kézművesség egyaránt helyet kapott.
A kilencnapos rendezvény így nem egyetlen irányt próbált kijelölni.
Inkább egymás mellé helyezte a régi technikákat és az új eszközöket – megmutatva, hogy a kettő között több kapcsolat lehet, mint elsőre gondolnánk.
