Olimpiai bajnok építész, saját stadionját megtervező válogatott klasszis, mérnökből lett futballforradalmár és ácsból lett VB gólkirály is helyet kapott képzeletbeli csapatunkban.
A labdarúgás és az építészet kapcsolata jóval szorosabb annál, mint amit a stadionok puszta jelenléte sugall. Voltak klasszis játékosok, akik visszavonulásuk után tervezőként dolgoztak, mások mérnöki diplomával a zsebükben futottak ki a pályára, és olyan építészeket is találunk, akiknek gondolkodását egész életükben meghatározta a futball.
Képzeletbeli csapatunk 4–3–3-as rendszerben áll fel. A kapitányi karszalagot Hajós Alfréd kapja, a kispadon pedig a futballt mérnöki tudománnyá alakító Valerij Lobanovszkij ül.
A kapuban: a mérnök, aki a NASA-nál is dolgozott
Shaka Hislop esetében a kapusposzt szinte magától értetődő. A közel két méter magas játékos a Newcastle United és a West Ham kapuját is védte, Trinidad és Tobago válogatottjával pedig részt vett hazája első világbajnokságán, 2006-ban. Mielőtt azonban befutott volna az angol futballban, a washingtoni Howard Egyetemen kitüntetéssel szerzett gépészmérnöki diplomát, és hallgatóként a NASA-nál is gyakornokoskodott. Kevés kapusról mondható el, hogy pontosan ki tudta számítani egy beadás röppályáját.
Hanappi saját magának épített stadiont
A védelem közepén Gerhard Hanappi helye megkérdőjelezhetetlen. A Rapid Wien legendája 93 alkalommal szerepelt az osztrák válogatottban, tagja volt az 1954-es világbajnokságon bronzérmet szerző csapatnak, klubjával pedig hét bajnoki címet nyert.
Pályafutása befejezése után építészként dolgozott, és ő tervezte meg a Rapid új otthonát.
Az 1977-ben Weststadion néven megnyílt, angol mintára kialakított arénában a lelátókat tudatosan közel húzta a játéktérhez. Korai halála után a stadion felvette tervezője és egykori játékosa nevét.
Mellette Manuel Pellegrini irányítja a védelmet. A chilei szakembert a futballvilág elsősorban a Real Madrid, a Manchester City és más élcsapatok edzőjeként ismeri, játékosként azonban 451 mérkőzésen szerepelt az Universidad de Chile védőjeként. Párhuzamosan elvégezte az építőmérnöki egyetemet, és az 1985-ös chilei földrengés után az újjáépítési munkákban is részt vett. Nem véletlenül kapta később az El Ingeniero, vagyis „A Mérnök” becenevet.
A hátvédsor legjobbja talán Stuart Pearce avagy Psycho. A 78-szoros angol válogatott védő, az 1990-es világbajnokság elődöntőse és az 1996-os Európa-bajnokság egyik emblematikus alakja eredetileg villanyszerelőként dolgozott. Még
a Nottingham Forest játékosaként is hirdette szolgáltatásait a klub meccsfüzetében
, és az első angol válogatottsága idején is vállalt kisebb szerelési munkákat.
A négyesben Fernando Santos is helyet kap. A portugál válogatottat 2016-ban Európa-bajnoki címig vezető edző játékosként balhátvéd volt, és pályafutása nagy részét az Estorilban töltötte. Villamos- és híradástechnikai mérnöki diplomáját még aktív futballistaként szerezte meg.
A csapatkapitány, aki kétféle olimpián nyert érmet
A középpálya közepén természetesen
Hajós Alfréd áll, aki talán az egész összeállítás legkülönlegesebb alakja.
Magyarország első olimpiai bajnoka az 1896-os athéni játékokon két úszószámban győzött, majd a magyar futball korai történetének is meghatározó szereplője lett. Tagja és csapatkapitánya volt az első hivatalos mérkőzését játszó magyar válogatottnak, később játékvezetőként és szövetségi kapitányként is dolgozott.
Mindeközben 1899-ben építészdiplomát szerzett, és a magyar sportépítészet egyik úttörőjévé vált. Legismertebb alkotásai közé tartozik a margitszigeti, ma már a nevét viselő Nemzeti Sportuszoda, valamint az újpesti, Megyeri úti stadion. Lauber Dezsővel közösen készített „Ideális stadion” tervét az 1924-es párizsi olimpia művészeti versenyén ezüstéremmel díjazták – az első helyet nem is adták ki. Hajós így azon egészen kivételes olimpikonok közé tartozik, akik sportban és művészeti kategóriában is érmet szereztek.
Hajós mellett természetesen Lauber Dezső is bekerül a középpályára. A pécsi születésű építészmérnök szinte minden létező sportágat kipróbált: teniszezőként az 1908-as londoni olimpián is részt vett, emellett kerékpározott, korcsolyázott, golfozott, bobozott, és a futball világában is megfordult. Építészként főként sportlétesítményekkel foglalkozott. Nevéhez kötődik az első magyar golfpálya megépítése Tátralomnicon, Hajóssal közös stadionterve pedig az építészet és a sport egyik legszebb magyar találkozása lett.
A Real Madrid sztárjából vízépítő mérnök
A középpálya másik irányítója René Petit, akit a spanyol futball korai korszakának egyik legnagyobb játékosaként tartottak számon. Már tinédzserként a Real Madrid alapembere volt, később a Real Uniónnal több spanyol kupát nyert, a francia válogatottal pedig szerepelt az 1920-as olimpián.
Petit közben út-, híd- és vízépítő mérnöknek tanult. Részt vett a bilbaói Arenal híd újjáépítésében, élete fő műve azonban a Navarra és Aragónia határán fekvő Yesa-víztározó lett. Kevés játékos mondhatta el magáról, hogy a középpálya mellett egy egész térség vízgazdálkodását is képes volt megszervezni.
Építész a BL kapujában, ács és kőműves a csatársorban
A támadósorban David McMillan képviseli a szó legszorosabb értelmében vett építészfutballistákat. A Dundalk csatára a 2016-os Bajnokok Ligája-selejtezőben öt gólt szerzett, és jelentős szerepet játszott abban, hogy az ír klub történelmi európai menetelést produkált. Mindeközben egy dublini tervezőirodában dolgozott részmunkaidős építészként. Délelőtt terveket készített, este pedig nemzetközi kupamérkőzésen lépett pályára – nála az „ő volt a győzelem építőmérnöke” fordulat nem pusztán újságírói közhely.
A középcsatár ki más lehetne, mint Miroslav Klose? A német válogatottal 2014-ben világbajnokságot nyerő gólgép 16 világbajnoki gólt szerzett, amivel a mostani VB-ig ő volt a csúcstartó.
Mielőtt profi futballista lett, Klose ácsként dolgozott. A levegőben így, nemcsak kivételes fejjátéka, hanem az álványokon szerzett tapasztalata miatt sem izgult.
A másik szélen Charlie Austin támad. Az angol csatár útja az amatőr bajnokságokból vezetett a Premier League-ig és az angol válogatottig. Mielőtt szerződést kapott volna a Swindon Towntól, hétköznaponként kőművesként dolgozott, és előfordult, hogy délután fél ötig falazott egy építkezésen, majd autóba ült, hogy odaérjen az esti mérkőzésre.
Lobanovszkij, aki mérnöki rendszert épített a futballból
A csapat edzője Valerij Lobanovszkij, akinek esetében a mérnöki háttér nem csupán életrajzi érdekesség, hanem egész futballfilozófiájának alapja volt. A Dinamo Kijev egykori szélsője hőtechnikai és turbinagépészeti tanulmányokat folytatott a Kijevi Műszaki Egyetemen. Edzőként a mérkőzést egymással kölcsönhatásban álló elemek rendszerének tekintette, és az elsők között alkalmazott következetesen számítógépes adatelemzést, statisztikai teljesítménymérést, tudományos terheléstervezést és részletes taktikai modellezést.
Lobanovszkij nem egyszerűen sikeres edző, hanem a modern futballelemzés és az arra építő edzői munka egyik előfutára. A Dinamo Kijevvel 13 szovjet, illetve ukrán bajnoki címet, kilenc hazai kupát, két Kupagyőztesek Európa-kupáját és egy európai Szuperkupát nyert. Az 1975-ös KEK-döntőben éppen a Ferencvárost győzte le csapata. Egyedülállósága abban rejlett, hogy évtizedekkel a mai adatvezérelt futball előtt már mérhető, elemezhető és optimalizálható rendszerként kezelte a játékot.
Létesítményvezető, aki felépítette a brit futball lelátóit
A háttérben Archibald Leitch dolgozik technikai igazgatóként. A skót mérnök és ipari építész eredetileg gyárakat tervezett, majd 1899-ben megbízást kapott kedvenc klubja, a Rangers új stadionjának kialakítására. Ezzel kezdődött az a pályafutás, amelynek során részben vagy egészben több tucat brit stadiont tervezett.
Az Anfield, az Old Trafford, a Highbury, a Stamford Bridge, az Ibrox és számos további legendás pálya viselte a keze nyomát. Az 1930-as évek végén az angol élvonal stadionjainak jelentős részében lehetett találkozni valamelyik általa tervezett lelátóval. Leitch tulajdonképpen megalkotta a klasszikus brit futballstadion típusát: ipari szerkezetek, meredek lelátók, közvetlen kapcsolat a pálya és a közönség között.
Szakosztályvezető: Mattyók Aladár, aki tudta mit jelent egy stadion.
Létesítményigazgatóként sportépítészet egyik magyar úttörője maga is több sportágat kipróbált, majd építészmérnökként és sportvezetőként kapcsolta össze a tervezőasztalt a klubélettel. Évtizedeken át dolgozott az FTC vezetésében, volt alelnök és ügyvezető elnök is, vagyis nemcsak épületeket tervezett a sport számára, hanem pontosan ismerte egy egyesület mindennapi működését és infrastrukturális igényeit is.
Legfontosabb munkája az első Üllői úti FTC-pálya volt. A tervezés előtt klubvezető társaival külföldi stadionokat tanulmányozott, munkáért nem kért tiszteletdíjat, ezért a klub pályaigazgatói címmel jutalmazta. Később ő irányította a stadion bővítését és korszerűsítését is; az 1924-re elkészült új tribünökkel az Üllői úti pálya már csaknem negyvenezer néző fogadására vált alkalmassá.
Mattyók nem kizárólag a Fradi építésze volt. Nevéhez kapcsolódott a Millenáris kerékpárpályájának átépítése, a DEAC, a BEAC, a BBTE, a MAFC és a BSZKRT sporttelepe, több egyetemi létesítmény, valamint uszodák és strandfürdők sora. A tőle származó idézet egyben az egész Építők válogatott hitvallása lehetne:
„A sporttelep az egyesület élete, ettől függ léte vagy nem léte.
Az Építők válogatottjának elnöke Florentino Pérez.
A végzettségét tekintve építőmérnök üzletember 1993 óta vezeti az ACS-csoportot, a világ egyik meghatározó infrastruktúra- és építőipari vállalatát. A Real Madrid élén a „galaktikus” játékospolitikával, majd a klub gazdasági és sportbeli újjászervezésével futballtörténelmi sikersorozatot épített fel: elnöksége alatt 2025 elejéig a labdarúgócsapat hét BEK-et, illetve Bajnokok Ligáját nyert. Nevéhez kötődik a Santiago Bernabéu nagyszabású, többfunkciós arénává alakítása is. Pérez ugyanakkor erősen megosztó vezető: a hatalom központosítása, a gyakori sztárigazolások és edzőváltások, valamint mindenekelőtt az európai Szuperliga következetes támogatása miatt rendszeresen bírálják. Mérnöki szemlélete azonban a klubvezetésében is felismerhető: a Real Madridot nem egyszerűen csapatként, hanem folyamatosan fejleszthető, globális sport- és üzleti rendszerként kezeli.
Az Építők válogatottjának tagjai egészen különböző módon kapcsolják össze a két világot.
Hanappi klubjának épített stadiont, Hajós és Lauber focizott, majd olimpiai ezüstérmet nyert egy sportlétesítmény tervével, René Petit víztározót hozott létre, McMillan a profi futball mellett is építészként dolgozott, Klose és Austin pedig szó szerint az építkezésről érkezett az élvonalba.
Lobanovszkij közben arra is példát adott, hogy a mérnöki szemlélet nemcsak épületeket és infrastruktúrát, hanem egy futballcsapat működését is képes új alapokra helyezni.
Perez pedig a világ egyik legismertebb és legsikeresebb fociklubját építette fel.
Ebben a válogatottban tehát mindenki tudta, hogy a sikerhez erős alapozásra, pontos tervekre és jól működő szerkezetre van szükség – akár stadionról, akár futballcsapatról van szó.