Alig egy év alatt több erdélyi műemlék is a végleges pusztulás határára került.
Péntek hajnalban szinte teljesen kiégett a Máramaros megyei Pusztafentős, román nevén Posta 17. századi fatemploma. A Szent Illés próféta tiszteletére szentelt épületet 1675-ben építették és A kategóriás romániai műemlékként tartották nyilván. A tűzben senki sem sérült meg, de az épített örökség vesztesége óriási: egy olyan templom pusztult el, amely közel három és fél évszázadon át őrizte a Kővárvidék faépítészetének, vallási életének és helyi közösségi emlékezetének rétegeit.
A Máramaros Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség tájékoztatása szerint mire a tűzoltók kiérkeztek, a lángok már a teljes, nagyjából 200 négyzetméteres templomtestre átterjedtek, és a mintegy 25 méter magas torony is égett és a műemléképületet már nem lehetett megmenteni.
A román kulturális minisztérium és az egyházi hatóságok is jelezték, hogy vizsgálják a tűz okát és a károk mértékét. Az első hírek szerint a térséget heves viharok is érintették, de a pontos ok megállapítása szakértői vizsgálat tárgya.A közlemények alapján vélhetően nem volt megfelelő villámhárító-rendszer és ez vezetett a tragédiához.
Pusztafentős, vagyis Posta ma Romániában, Máramaros megyében található, Kővárremete –község részeként. A település Nagybánya közelében, a történeti Kővárvidék térségében fekszik.
A kővári főkapitányi tisztséget Teleki Mihállyal kezdődően generációkon át a család tagjai viselték, Teleki Mihály éppen a templom építése előtt egy évvel, 1674-ben kapta meg a kővári uradalmat, így vélhetően a templom építésében is szerepet játszott. A templom egyike azon korábbi görögkatolikus istenházának, ami a felekezet romániai elnyomása során az ortodoxok kezébe került.
A Szent Illés-fatemplomot 1675-ben emelték, egy korábbi templom közelében. A helyi hagyomány úgy tartotta, hogy az építéshez a kiválasztott hely körül álló fák anyagát használták fel. Ez az elbeszélés jól illeszkedik a máramarosi fatemplomok világához, ahol az épület nem egyszerűen felépült a tájban, hanem szinte a tájból nőtt ki.
Kizárólag tölgy- és fenyőgerendákból épült. Fémszegeket egyáltalán nem használtak hozzá, az elemeket hagyományos faillesztési technikákkal rögzítették.
Építészetileg a pusztafentősi templom a máramarosi faépítészet egyik szép példája volt. A harmonikus arányú, kiegyensúlyozott tömegű épület volt, amelynek leglátványosabb eleme a karcsú, magas torony. A templom előcsarnokát négy masszív tölgyfaoszlop tartotta, az oszlopokat széles ívek kötötték össze. A tornácot függőleges deszkázatú mellvéd és egyszerűen faragott korlát szegélyezte.
Belső tere is értékes volt. Olajfestésének egy részét 1781 körül Ștefan din Șișești készítette. A boltozaton a Szentháromság, Szent Illés mennybemenetele és Jákob lajtorjája is felismerhető volt. Az ikonosztáz királyi ajtóit szőlőindás faragás díszítette, az ikonkereteken aranyozott virágmotívumok jelentek meg kék alapon.
A zsindelyes tető szépen ráhajlott a templom testére, miközben kiemelte a 30 méteres torony finom, függőleges sziluettjét.
A keresztek díszítésében félholdmotívumokat is felhasználtak is említenek, amivel a tatár és török portyázókat próbálták a templomtól távol tartani. A homlokzaton két kisebb sisakszerű elem tagolta az épületet: az egyik a tornác bejárata fölött, a másik a főtorony tövénél.
A tragédia azért is különösen fájdalmas, mert nem egyetlen elszigetelt esetről beszélünk. Csak az elmúlt időszakban több erdélyi és partiumi műemlék is súlyos csapás áldozata lett, nem egyszer emberi mulasztás okán. 2026 júniusában leomlott a Szeben megyei Muzsna középkori erődtemplomának kerítőfalából egy szakasz.
Néhány hónappal korábban, 2026 februárjában a szilágycsehi református templom tornya omlott össze. A torony gyakorlatilag teljesen megsemmisült, nagy mennyiségű falazat és építőanyag zuhant a főtérre, az úttestre és a járdára, több parkoló autót is megrongálva.
2025-ben a temesvári Bánsági Falumúzeumban égett ki egy közel 300 éves toplai fatemplom, míg 2026 áprilisában a dióshalmi görögkatolikus templom tetőszerkezete borult lángba
És természetesen emlékezhetünk a parajdi sóbánya tragédiájára is 2025 nyaráról.
Mindez azt mutatja, hogy a román műemlékvédelem úgy sem áll a helyzet magaslatán, hogy több hely emlék és műemlék a magyar állam támogatásával újult meg, ahogy erre korábban már felhívtuk a figyelmet.
Pusztafentősön most nem egyszerűen egy templom égett le. Egy 17. századi faépület, egy falusi közösség szakrális központja, a máramarosi faépítészet egyik tanúja tűnt el néhány óra alatt. Amit évszázadok, háborúk, határváltozások és vallási átalakulások megkíméltek, azt most a tűz pusztította el.
A kérdés innentől nemcsak az, hogy lehet-e valamit rekonstruálni Pusztafentősön. Hanem az is, hogy a még álló erdélyi fatemplomok, erődtemplomok és más műemlékek megkapják-e időben azt a figyelmet, amely nélkül a következő veszteség csak idő kérdése.